Ma 2017. április 23. vasárnap, Béla napja van

Álmok álmodói (Jeff Porcaro Tribute Band, Barba Negra Track, augusztus 28.)

Hogyan lehet fényes ünneppé varázsolni egy bágyadt estét? – a helyes megfejtők között nem sorsolunk ki két hangszórót, mert itt tényleg a részvétel volt a fontos.

Tudtuk jól, olyan lesz ez, mint egy házibuli, a jelenléti ívet szinte mindenki kitöltötte, akire számítottunk, a banda is jól belőtte a történetet a Barba Negra VIP-színpadára, hiába, no, a vájtfül ebben az országban egyre inkább kuriózum, ha így pusztít tovább a kereskedelmi média cunamija, előbb-utóbb pult alól  lesz hozzáférhető a jó ízlés, de gond egy szál se, elegen vagyunk még ahhoz, hogy ha további megasztárt-xfactort-staracademyt nyomnak is kisgrofóék a homlokunkhoz, utolsó erőnkkel még akkor is bekapcsoljuk a Georgy Porgy-t.

Háromszáz, akár a spártai hősök, de szerencsére efféle önfeláldozásra mostanság nincs szükség, ám a ezek a rajongók lábujjtól fejbúbig átélték-élvezték a csodát, mely nem veszett el, csak ritkán látott vendég, ezért is melegíti át olyannyira a lelkünket, hogy abból hetekig erőt és hitet merítünk.

A Jeff Porcaro Tribute Band tizenhat évig tisztelgett a Zenészek Zenekara előtt, öt év szünet után döntöttek egy visszatérő buliról, már maga a hír mosolyt csalt ábrázatunkra, hiszen a földalatti mozgalomban közismert szlogen szerint „ki a Toto-t szereti, rossz ember nem lehet”, szóval nagyon hiányzott ez már, mint sebestyénbalázsnak a bocskorgábor.

Két óra, de micsoda két óra! A műsor remek volt (persze, persze, így is hiányzott vagy tizenhuszon nagy kedvenc, de hát nem könnyű választani, mikor három estén át lehetne játszani az imádott slágereket…), a csapat jól szólt, a főszereplők önfeledtek szórakoztak és szórakoztattak, el-ké-pesz-tőőő zenélés áradt, minden olyan kerek egész volt, hogy annak méltó felskicceléséhez minimum mérnöki körző és professzori jártasság szükségeltetik.

A legutóbbi album nyitódalával (Running Out Of Time) robbantak be, hogy aztán szépen hömpölyögjenek a Dalok: teljesen felesleges és méltatlan lenne bármelyiket is kiemelni, mivel valamennyi pazar volt, ám a Georgy Porgy, a Without Your Love-Little Wing, az Africa, a Don’t Chain My Heart, a White Sister után hosszú másodpercekig kereste a leesett állakat a teljesen érthetően már-már önkívületi állapotban tomboló publikum.

Ezek a zenészek nagyon tudnak valamit, amivel eddig is tisztában voltunk, de mégis olyan felemelő volt ezzel (ismét) szembesülni, ha módom és lehetőségem lenne, tutira palackoznám és forgalmaznám, nagy szükség lenne rá ebben a lefárasztott országban, egyszerű üvegbe raknám, mert nem a külső számít, hanem ami benne van, a címke is ízléses lenne, csak szolídan, és mindössze annyi állna rajta: Szíverősítő (mellékhatások nélkül).

És persze alatta apróbetűs rész is lenne, emígyen: hogyan lehet fényes ünneppé varázsolni egy bágyadt estét?

Lenne rá kereslet.

 

Jeff Porcaro Tribute Band

Barba Negra Track

augusztus 28.

Kovács Péter "KOVAX" : ének, billentyűsök
Moór Bernadett: ének
Csányi István: ének, saxofon
Alapi István: gitár
Beke Márk: billentyűsök
Kicska László: bassz
Hetényi Zoltán: dob
Mogyoró Kornél:ütőhangszerek

Somfai Sándor fotói

Szilágyi Norbert