A nyitó Nehéz címet viselő dal nem csupán Annamari találó szövege és bolgár zenei hatásokat tükröző, alapból elszállós éneke miatt marad emlékezetes, de a fokozatosan kibomló, kifejlődő, remekül felépített hangszerelés azonnal és egyértelműen jelzi az irányt, merrefelé tart az együttes. A líra felé is elvihető (de egyáltalán nem arra vitt) Mért nem látsz? révülésére az e számban vendég Kézdy Luca (jó értelemben vett) hátborzongató hegedűjátéka teszi fel a koronát. A Felülről fúj tulajdonképp népdalfeldolgozás, amelyet a Meszecsinka szervesen illesztett a saját világába. Vagyis, nem egyszerű a történet, mert ha egyszer „fúj”, hát el is repít jó messzire a szűk 9 perc alatt.
Egy jó tanács: a Ti című dalt véletlenül se hallgasd sötétben, mert ha félős vagy, bizony, fennáll nálad az infarktus-veszély. Én szóltam! A Könnyű egy másik vendég, a hegedűs, trombitás Kovács Ferenc játékát is magában foglalja, de mondanom sem kell: nem csupán emiatt érdekes! A záró, több mint negyedórás Hajnalban magyar népdal, mégpedig (egyebek mellett) az örmény Karen Arutyunan szédületes gitárjátékával felturbózva. A végeredmény? Ne kérdezzétek, csak hallgassátok a csodát!
Jelentem: új csúcs keletkezett úgy a Meszecsinka, mint a magyar világzene sajátos „területén”. Ez nem a Mecsekhez hasonlatos (magasságában ott-körül van), sokkal inkább vulkanikus eredetűnek látszó. Az, hogy melyik időpillanatban tör ki ellenállhatatlanul és indul el a „lávafolyam” a lelkedben, csakis és kizárólag rajtad múlik. Annyit mondok: aligha kell sokat várnod rá!