Ma 2017. május 24. szerda, Eszter napja van

MESZECSINKA Álomban ébren

„Idáig eljutnia sem lesz könnyű másnak. Meghaladni pedig irreális képzelgésnek tűnik, egyelőre.” Ezzel a gondolatsorral fejeztem be a Meszecsinka ezt megelőző (Kinyílok) albumának kritikáját. Hogy miért vettem ezt elő (holott nem szokásom ilyesmi)? Azért, mert valakinek sikerült meghaladnia azt a bizonyos képzeletbeli mérföldkövet. No, nem másnak. Önmaguknak, természetesen!

Nagy vonalakban nem változott semmi az új lemezen. A stílus ugyanaz maradt: kissé elektronikus, ugyanakkor meglehetősen pszichedelikus töltésű világzene. Csakhogy, adódtak hozzá olyan finomságok, amelyek nem hogy árnyalják, sokkal inkább gazdagítják a zenekarról eddig kialakult képet. Több lett, teljesebbé vált a muzsikájuk! Varázslatosabb, ütősebb, dögösebb, érzékibb, aprólékosabban kimunkált, összeszedettebb, célratörőbb és eredményesebb az elektronikában, de ami a betetőzi, megkoronázza mindezt: sokkal inkább elszállt, és nem csak az ének tekintetében. (Holott Oláh Annamari esetében meggyőződésem, hogy szegedi boszorkányok vére is csörgedezik az ereiben.) Mégis élesebben vág, ami látszólag ellentmond az elszállásra utaló jegyeknek. Szóljon rám, aki bizonyítani tudja az ellenkezőjét, én hiába gondolkozom rajta, nem megy. Ugyanott lyukadok ki mindig: immár tényleg nincs az az ébren álmodás a magyar világzenében, amely ezt a teljesítményt hajazni lenne képes!

A nyitó Nehéz címet viselő dal nem csupán Annamari találó szövege és bolgár zenei hatásokat tükröző, alapból elszállós éneke miatt marad emlékezetes, de a fokozatosan kibomló, kifejlődő, remekül felépített hangszerelés azonnal és egyértelműen jelzi az irányt, merrefelé tart az együttes. A líra felé is elvihető (de egyáltalán nem arra vitt) Mért nem látsz? révülésére az e számban vendég Kézdy Luca (jó értelemben vett) hátborzongató hegedűjátéka teszi fel a koronát. A Felülről fúj tulajdonképp népdalfeldolgozás, amelyet a Meszecsinka szervesen illesztett a saját világába. Vagyis, nem egyszerű a történet, mert ha egyszer „fúj”, hát el is repít jó messzire a szűk 9 perc alatt.

Egy jó tanács: a Ti című dalt véletlenül se hallgasd sötétben, mert ha félős vagy, bizony, fennáll nálad az infarktus-veszély. Én szóltam! A Könnyű egy másik vendég, a hegedűs, trombitás Kovács Ferenc játékát is magában foglalja, de mondanom sem kell: nem csupán emiatt érdekes! A záró, több mint negyedórás Hajnalban magyar népdal, mégpedig (egyebek mellett) az örmény Karen Arutyunan szédületes gitárjátékával felturbózva. A végeredmény? Ne kérdezzétek, csak hallgassátok a csodát!

Jelentem: új csúcs keletkezett úgy a Meszecsinka, mint a magyar világzene sajátos „területén”. Ez nem a Mecsekhez hasonlatos (magasságában ott-körül van), sokkal inkább vulkanikus eredetűnek látszó. Az, hogy melyik időpillanatban tör ki ellenállhatatlanul és indul el a „lávafolyam” a lelkedben, csakis és kizárólag rajtad múlik. Annyit mondok: aligha kell sokat várnod rá!

olasz