Ma 2017. október 18. szerda, Lukács napja van

ASPHALT HORSEMEN Brotherhood

Félre a fényesre csiszolt míves gondolatokkal, nevezzük nevén a dögöt: szőrös tökű férfiak hasítanak tizenkettőt, mely újraértelmezi a tucat fogalmát.

Két esztendővel ezelőtt a sötét homályból ütötte fel borzas fejét egy csapat, amely szinte minden uralkodó szabály(szerűsége)t meghazudtolt a honi zeneiparban - tegyük hozzá rögtön, hála a Magasságosnak, merthogy ami itt uralkodik, arra a pöcegödör kifejezés túl elegáns, maradjunk ennyiben -, lévén saját kiadásban kijött bemutatkozó albumuk dinamitként robbant a honi rock kopott kapuja előtt.

Egy kis fény került eme ütött-kopott ajtóra, méghozzá onnan, ahonnan senki sem várta. Hát, igen: a sokat megélt, barázdált arcú férfiak belovagoltak a városba, majd dolguk végeztével úgy távoztak, hogy egy jobb világot hagytak maguk után.

Közel huszonnégy hónap után ismét nyeregbe szálltak hőseink és a felkelő nap fényében már jól látható körvonalaikkal ismét csak belovagoltak – de más ez az ügetés már. Tapasztalat az uralkodó, de a fegyverhasználat a régi, és ismét elvégzik feladatukat – finomabban, de még mindig kőkeményen. És ne legyenek kétségei egyetlen földi halandónak sem: ismét szebb és boldogabb mindennapokat hagynak emlékül.

A lemenő nap fénye megvilágítja a négy lovas alakját – ők a remény lovasai.

(Aki korszerű, fészbukos kritikára vágyik:  „Lőrincz Karesz (ének) csapatának második albuma elmélyítette a debüt-lemez értékeit: hasít-szaggat-borít-vonszol-magával ragad, az a hard-rock, amely southern-ízekkel fűszerezve gyilkol le és ejt rabul, bitang éneklés, gyilkos zenélés, az egész példátlan a honi zeneiparban, ne hagyd ki!”

Akik pedig olyan régimódi figurák, mint ezen fáradt, ámde reménybeli sorok írója, azoknak azt üzenem: csesszétek meg, két éve azt írtuk, „megvadult bölénycsordaként dübörög a banda”- no most meg szétrúgták az ivót – és eközben ti hol vagytok?  Nincs kedvetek meghallgatni ezt a piszkos tizenkettőt, mert átértelmezi a tucat fogalmát? Füleljétek a Seize The Day-t, vagy a December-t, főként a My Old Town-t, vagy a Lies-t. Csak azért ezen nótákat, mert hirtelen ezek jutnak eszembe. Egyébként meg gyilkosság ez, úgy, ahogyan van, és nincs hiányérzet, ez egyértelmű, győzött a jó, olyan rockzene, mely leszakítja rólatok a gatyátokat, és az már csak hab a tortán, hogy ez testvériség, igen? – nos, akkor én ebbe azonnal jelentkezem!

Karesz, te meg király vagy!

Szilágyi Norbert