Ma 2017. május 24. szerda, Eszter napja van

KATI BURNS NTETT Laalwala

Akadnak emberek, akik ellenállhatatlanul vonzódnak valamely maguk választotta távoli kultúrához (ami számomra rendkívül szimpatikus ebben az idegengyűlölővé tett országban). Az effajta vonzalom alól a zenészek sem kivételek. Ők – természetesen - a muzsikára helyezik a hangsúlyt, az esetleges hozadékait pedig elfogadják, tiszteletben tartják.

Az ilyen beállítottságú művész-egyéniségek egyike Burns Kati énekesnő. Az ő választott népei Pakisztán és India területén élnek. Ismer néhány ottani nyelvet és énekel dalokat a helyiek örömére, amelynek áldásos következménye a gyakori fesztivál-meghívás, mint az idén, Pakisztánba. (A biztos nyelvhasználatára bizonyság a Madhuwanti nevű alkalmi projektje, amelynek itthon megjelent hangzóanyagát bemutattuk anno a portálon.)

Most (azaz, még 2015-ben) végre saját magyar bandát alapított Kati. Tagjai rajta kívül: Horváth Ádám bőgős, Kas Bence ütőhangszeres és Striezenec Dávid gitáros. Az iménti sorrend nem csupán az abc-rendet tükrözi, hanem a feladatok leosztását is mutatja. A Kati Burns Ntett-ben érdekes módon a ritmusszekcióé a kiemelt szerep. A dallamhangszer viszonylag ritkán jut szó(ló)hoz, de akkor hasít!

Bemutatkozásképp ötszámos lemezanyagot készített a formáció, amelynek nincs kézzel fogható változata. (Hogy egyértelmű legyek: CD-verzió nem készült belőle.) A terjesztés digitális úton történik, a Bandcamp segítségével.

Az első dal, a klipes Csiricsori nyelve – akár a dal származása - pandzsábi. Az ütős dominanciával együtt igazi elszállós, pszichedelikus jazzes világzene kerekedett ki belőle, ami egyébként a lemezanyag egészét jellemzi. Az Una matica de ruda az intimitásával, bensőséges hangulatával fog meg és nem ereszt el többé, annál is inkább, mert az élvezeti értékét különleges gitárhasználat fokozza fel. Nem mellesleg ez a leghosszabb számuk – itt és most legalábbis. Ne kérdezzétek, hogy mit jelent a Saranta palinkaria számcím. (Mindenesetre jól hangzik.) A dal hangulata lírai és keleties. Furcsa, de nekem valamiféle balkáni rokonság-féle is kihallatszik belőle. Szóval: több mint érdekes a nóta! Az instrumentális Csángó improv címe majdhogynem önmagáért beszél. (Kati most furulyázik.) Némi ázsiai feeling azonban itt is tetten érhető ám! A virtuális lemezt záró Cserefa/Laalwala tökéletes mix, a két távoli világot összekötő kapocs. (Azt, hogy ki játszik szitáron, sajnos nem tudom.)

Egy technikai jellegű megjegyzés, de jó tanács inkább. Nagyon nem mindegy, miféle szetten hallgatod ezt a lemezanyagot! Számítógépes alap-cucc pl. közelítőleg sem adja vissza a muzsika megszólalásának valódi minőségét: annak mélységeit és szépségeit.

A Kati Burns Ntett varázslatos muzsikáját hallgatva visszaigazolható újfent a közhely: megdöbbentően kicsi a világ. Arra is ráébredhetünk, hogy nem csupán a sötét hatalmak nyomulnak bőszen, emberi kapcsolatokat rombolva, hanem léteznek olyan erők is, amelyek felfűzni igyekeznek a közös dolgainkat egy rövid, de eltéphetetlen cérnaszálra.

- olasz -