Olyannyira, hogy előfordul, hogy a nyomokban meglévő szürrealitás is realitásba csap át. Ennek a címadó szerzemény a legplasztikusabb példája, ahol a megejtően, meseszerűen megírt beteg vadász-szenvedély már-már regényessé, valóságossá, hitelessé válik. Borzongás. Jujjj!
Egy másik gyöngyszem, a Beszéljünk Zoli („mielőtt elkezdenénk kefélni”) a szeretői státusz nyűgéról, nyilairól és valós dilemmáiról szól. (A téma sok-ismeretlenes egyenlet megoldóképletét igényelné.) A csapat ütőse, Mákó Kató énekli. Sajnos – mondom annak ellenére, hogy Kató előadásával bárminemű kifogásom lenne. Elszalasztott lehetőségnek érzem inkább. Az talált megfordulni a fejemben, hogy ha ezt Kollár-Klemencz felvállalja helyette, akkor a fal adta volna a másikat. Alapos, erőteljes Nádas Péter-féle csavar került volna a történetbe. (Igen, a Párhuzamos történetek című háromkötetes regény témájára gondolok. Többet nem árulok el róla. Akit érdekel, járjon utána!)
És, azok a dalok is nagyon rendben vannak, amelyek látszólag nem vagy alig szólnak valamiról. Egy-egy érdekes/értékes gondolat, egy-egy fontos sor egyikből sem hiányzik. (Nem tudom, mivel vívott ki magának köszönetet Grecsó Krisztián a CD belső borítóján. Ha csak annyit tett volna, hogy elolvasta a szövegeket és bólintott rájuk, már megérdemelte, mert élet és irodalom egyaránt megtalálható bennük.) „Úgysem érem el az erdő felett a csillagos eget / csak ebben a kis gyertyában lehozni tudom neked”. (Iszom a bort) Hittétek, hogy hősünk ilyen képek megrajzolására is képes? Felületes hallgatáskor a banalitás határát súrolná mindez, de igazából nincs így. Mit mondjak: Kollár-Klemencz László nagyot nőtt a szememben! „Egyetlen cigarettát szívok egész életemben” - az antinikotinista is elismeri, hogy ez gyönyörű allegória, érdemes volt egy egész dalt kanyarítani köré. És az anya-fiú kapcsolat mélységeit láttató Mondd el fiam hogy tetszik? Volt részed hasonlóban? Szerencséd, ha nem. És ha mégis, akkor valóban „Elrontottak”?
Több, mint figyelemre (mi több: irigylésre) méltó a dalok vonós-centrikus hangszerelése. Nem tudom, ki volt a főnök ez ügyben, annyi biztos: nagyon rendbe rakta az illető! Igen, ez a tényező is nagyon kellett ahhoz, hogy ezt a kiadványt – vele előadóit (élükön Kollár-Klemencz Lászlóval), közreműködőit – a legfelsőbb fokon, rengeteg elismerésben részesíthessem. Hiszen megérdemlik.