Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

KOLLÁR-KLEMENCZ Rengeteg

Nem hittem, hogy Kollár-Klemencz László bármely munkáját komolyan fogom venni valaha. Miután azonban már ő is komolyan veszi önmagát - a zenekarokkal fémjelzett korszakához képest mindenképp - egyszerűen, nem lehetett más választásom. Sietve teszem hozzá, hogy az eddigi három, saját neve alatt kiadott albumai közül ez az első, amit alkalmam van megismerni. És igen kellemesen csalódni benne.

Hol van már a Kistehén Sziget-reklámdal (ha úgy tetszik, sláger) bumfordi bája? Igen, alighanem a múlt megszépítő messzeségében. Mégis ide kell hoznom viszonyítási alapképp akképp, hogy most annak az inverze érvényesül.

Olyannyira, hogy előfordul, hogy a nyomokban meglévő szürrealitás is realitásba csap át. Ennek a címadó szerzemény a legplasztikusabb példája, ahol a megejtően, meseszerűen megírt beteg vadász-szenvedély már-már regényessé, valóságossá, hitelessé válik. Borzongás. Jujjj!

Egy másik gyöngyszem, a Beszéljünk Zoli („mielőtt elkezdenénk kefélni”) a szeretői státusz nyűgéról, nyilairól és valós dilemmáiról szól. (A téma sok-ismeretlenes egyenlet megoldóképletét igényelné.) A csapat ütőse, Mákó Kató énekli. Sajnos – mondom annak ellenére, hogy Kató előadásával bárminemű kifogásom lenne. Elszalasztott lehetőségnek érzem inkább. Az talált megfordulni a fejemben, hogy ha ezt Kollár-Klemencz felvállalja helyette, akkor a fal adta volna a másikat. Alapos, erőteljes Nádas Péter-féle csavar került volna a történetbe. (Igen, a Párhuzamos történetek című háromkötetes regény témájára gondolok. Többet nem árulok el róla. Akit érdekel, járjon utána!)

És, azok a dalok is nagyon rendben vannak, amelyek látszólag nem vagy alig szólnak valamiról. Egy-egy érdekes/értékes gondolat, egy-egy fontos sor egyikből sem hiányzik. (Nem tudom, mivel vívott ki magának köszönetet Grecsó Krisztián a CD belső borítóján. Ha csak annyit tett volna, hogy elolvasta a szövegeket és bólintott rájuk, már megérdemelte, mert élet és irodalom egyaránt megtalálható bennük.) „Úgysem érem el az erdő felett a csillagos eget / csak ebben a kis gyertyában lehozni tudom neked”. (Iszom a bort) Hittétek, hogy hősünk ilyen képek megrajzolására is képes? Felületes hallgatáskor a banalitás határát súrolná mindez, de igazából nincs így. Mit mondjak: Kollár-Klemencz László nagyot nőtt a szememben! „Egyetlen cigarettát szívok egész életemben” - az antinikotinista is elismeri, hogy ez gyönyörű allegória, érdemes volt egy egész dalt kanyarítani köré. És az anya-fiú kapcsolat mélységeit láttató Mondd el fiam hogy tetszik? Volt részed hasonlóban? Szerencséd, ha nem. És ha mégis, akkor valóban „Elrontottak”?

Több, mint figyelemre (mi több: irigylésre) méltó a dalok vonós-centrikus hangszerelése. Nem tudom, ki volt a főnök ez ügyben, annyi biztos: nagyon rendbe rakta az illető! Igen, ez a tényező is nagyon kellett ahhoz, hogy ezt a kiadványt – vele előadóit (élükön Kollár-Klemencz Lászlóval), közreműködőit – a legfelsőbb fokon,  rengeteg elismerésben részesíthessem. Hiszen megérdemlik.

olasz