Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

NANA VORTEX Forduló

Végre egy lemezanyag, amelyet elmarasztalás helyett dicsérni szabad és kell is az eklektikus volta miatt. No nem azért, mert ez a tulajdonság lenne a Nana Vortex debütáló albumának a koncepciója (bár nem zárom ki a lehetőséget), hanem azért, mert remekül működik!

Pedig nagyon nem könnyű a zeneanyag, sem egyes zenei témák előadhatósága, sem a befogadásuk tekintetében. Az utóbbi voltaképp nem okozhat problémát, hiszen a két énekesnő, Jéger Dorottya és Paár Julianna olyan bámulatos kifejezőkészséggel oldják meg, vagy ha úgy tetszik: oldják fel, „válaszolják meg” a tulajdonképpeni ál-kérdést, hogy az ritkaság-számba megy a magyar world music-szcénában is, ahol szép számmal akadnak kiugró teljesítmények.

Ami a Kaszap Attila (szaxofon, brácsa, ének) által alapított zenekart illeti: egyik érdekessége, hogy „rendes, egyenrangú tagja” az a Bíró Szabolcs, akit a „berkekben” a Tücsökraj „őreként” Maszkura néven ismerünk. Megejtő az alázat, amellyel kiveszi a részét a munka egészéből. Ugyanez a hozzáállás vonatkozik amúgy a Nana Vortex valamennyi tagjára, ami a lemezanyag változatossága, sokszínűsége ellenére eredményez minőségi egységet, végül.

Világzenei- és jazz-hatások mellett egyfajta korszerű hangzásvilág is tetten érhető itt anélkül, hogy az elektronikát akár nyomokban fellelnénk. (Talán leginkább Földesi Attila speciális dob-játékának köszönhető ez az érzet.)

Szövegileg is nagyon rendben van a történet és nem csak azért, mert egy Kosztolányi- és két József Attila vers-megzenésítést is tartalmaz. Apropó. A minden tekintetben nívós lemez legkiemelkedőbb alkotásának ez utóbbiak egyikét tartom, amelynek címe: Ülni, állni, ölni, halni – Bíró Szabolcs zenéjével.

Szenvedély: hol vibráló, hol inkább fojtott – az, ami az előadást leginkább jellemzi összességében. A csapat profizmusát pedig egy további érdekesség: élő felvételek kerültek a CD-re, amelyek azonban nem közönség előtt, hanem Szentantalfán, egy présház teraszán készültek – minden jel szerint ihletett hangulatban. (A mondat pejoratív értelmezése részemről a legteljesebb mértékben kizárt.)

A lemez végére (értelemszerűen) bónusz track került, amely némileg elüt a többi darabtól, viszont kitűnő program-zene, efféle szöveggel: „előre, előre, lássuk, mi lesz belőle”! Nos ez az, amire magam is kíváncsi vagyok, hiszen ennyire erős bemutatkozó albummal régen volt alkalmam találkozni. 

olasz