-     Közel húsz éves a történet, de olyan élénken emlékszem rá, mintha ma történt volna: 1998-ban Pesten dolgoztam a Viki és Flörttel, mint dalszerző és producer. Vincze Viktória egy este elvitt Pataky Attila lakásába, Gömöri Zsolt is ott volt, sajnos akkoriban egyetlen szót sem beszéltem magyarul, ezért nem sok társalgás zajlott közöttünk, hahaha. Persze lefordítottak sok mindent, például Attila élénken érdeklődött az amerikai zenei életről, az ottani lehetőségekről. Meg is hívtak az Edda Pecsás-koncertjére, s ott találkoztam az öltözőben Istvánnal. Nagyon megörültem neki, merthogy vele végre tudtam angolul társalogni, hahaha. Komolyabbra fordítva a szót, hamar egy hullámhosszra kerültünk, kiderült, sok mindent hasonlóan látunk, így aztán hamar cimborák lettünk.

-     Az Edda angol nyelvű albumának – Fire and Rain – szövegeit is te jegyzed.

-     Szerintem én vagyok az egyik legnagyobb Edda-rajongó a világon! Szenzációs zenekarnak tartom őket, Attila pedig kiváló rocktorok, imádom a hangját! Sokat beszélgettünk, így volt alkalmam jobban megismerni őket, de a Fire and Rain szövegeinek megírása azért nem volt egyszerű történet. Gyakorlatilag nem szövegeket kellett írnom, hanem Attila gondolatvilágát, érzéseit megfogalmazni angolul, szóval, ez azért sokkal nehezebb, mintha rögzíteném, amit én gondolok. De nagy élmény volt, örülök, hogy megfeleltem ennek a nem hétköznapi kihívásnak. Most már megvallhatom, korántsem voltam biztos az album sikerében, hiszen az Edda mégis csak egy magyarul éneklő magyar banda, de pár év alatt több mint 500 ezer példányban fogyott a lemez, szóval a siker egyértelmű, nincs oka panaszra senkinek!

-     Nyomon követed az Edda életét?

-     Természetesen, szerencsére az internet világában ez már nagyon könnyű. Csak ismételni tudom önmagam: az Edda kivételes csapat! A balladáik csodálatosak, de ha keménykedni kell, abban is ütősek. Rendkívül értékes zenekarnak tartom őket, szinte minden lemezüket birtokolom, s aligha kell mondanom, rendszeresen hallgatom őket.

-     Mit kell tudnunk rólad?

-     Dobosként kezdtem, alig múltam hat éves, mikor elkezdtem gyakorolni. Nem véletlenül ültem a bőrök mögé! Apám ugyanis Frankie Valli (ötvenes-hatvanas években sikeres énekes az USA-ban – a szerk.) turnémenedzsere volt, s éppen az egyik koncertkörút alatt volt velem állapotos édesanyám, aki gyakran részt vett a zenekari próbákon, s mindig a dobos mellett ücsörgött. Tuti, hogy hallottam a lüktetést és az ütemet anyám hasában és ez indított el utamra, hahaha! A dobolás után 15 éves kezdtem el gitározni, és 18 évesen kezdtem a billentyűzéssel is foglalkozni.

-     Milyen zenésznek tartod magad?

-     Nem halnék éhen, ha ebből kéne megélnem – azt hiszem, így mondják nálatok, hahaha! Viszont mindenekelőtt dalszerzőnek tartom magam, ebben érzem igazán jónak magam, no és a produceri tevékenységben.

-     Florida kellemes hely…

-     Az tuti! Dél-Floridában élek, van egy kis stúdióm, ahol dolgozom, több zenekarnak és előadónak próbálom egyengetni az útját. Nagyon büszke vagyok arra, hogy évek óta működik egy tíz tagú Pink Floyd Tribute együttesem, ami nagyon sikeres! Nagy bulikat játszunk, főként az USA déli részén, általában a Roger Waters-es dalokat éneklem én, de a többiben is gitározom és billentyűzöm. Ez egy nagy projekt, komoly látványelemekkel, nagyon szeretik az emberek a műsort, mindig telt házak előtt lépünk fel.

-     Civilben?

-     Brazil jiu jitsu-t és kick boksz-ot oktatok, barna öves vagyok a jiu jitsu-ban. Nálam ez életfilozófia, mert frissen tart. Igaz, néhanap eltörik egy-egy ujjam, ami gondot okoz a zenélésben, de hát mindennek ára van, hahaha.

-     Kedvenc előadód?

-     Biztos, hogy megleplek! Kedvenc női énekesem Lulu! Gyönyörű hangszíne van, a To Sir With Love az egyetlen olyan dal, amit felvett, s amely már első alkalommal tökéletes volt, aztán idősebb lett, de a hangja egyre gyönyörűbb lett. Ajánlom minden énekesnek, mint egyfajta iskolát! A kedvenc férfi énekesem nem is kérdéses, Freddy Mercury, róla felesleges beszélnem, mindenki tudja, hogy utánozhatatlan! De legalább ennyire kedvelem Pataky Attis hangját is, meg az egész frontemberi ténykedését, ahogyan kézben tart egy bulit, vezényel 5-8-10 ezer embert – ő is kivételes! Egyébként meg a Who a kedvenc bandám.

-     Mi a cél az új formációval, a The Alapi Scott Connection-nel?

-     Ez a project széles lehetőségeket teremt és ezt korántsem kincstári optimizmusból mondom. Mindig is szerettem volna Istvánnal dolgozni, bár gyorsan meg kell kérdeznem, ki nem? Számomra hosszú évek óta nem kétséges, ő a világ egyik legjobb gitárosa, a rockos történései mellett elképesztő fúziós világot teremtett, szóval másodpercig nem kétséges, érdekes és értékes zenéket fogunk létrehozni!

-     A minapi magyarországi tartózkodásod alatt dolgoztatok?

-     Persze, az együtt töltött napok alatt mindent átbeszéltünk, sőt, három-négy dalt gyakorlatilag rögzítettünk.

-     Milyen a zene?

-     Jómagam az amerikai, déli, kicsit countrys vonalat hozom, István meg a progresszív, fúziós világot, tehát érdekes végeredmény lesz belőle.

-     Hol és mikor jelenik meg az album?

-     Év végére tervezzük, és természetesen először Magyarországon jön ki, de Kanadát, Brazíliát, Dél-Koreát, Kínát tartom elérhető piacnak.

-     Amerikai megjelenés?

-     Nem kétséges, azzal együtt sem, hogy nálunk hihetetlen a felhozatal, abból a szempontból viszont nagy előnyünk van, hogy mindent magunk csinálunk, a saját magunk urai vagyunk.

-     Hogyan dolgoztok?

-     Ma már nem probléma a távolság. Naponta küldözgetjük egymásnak az ötleteket, vázlatokat. Szerencsére István szinte mindent megcsinál az otthoni stúdiójában, férfiasan be kell vallanom, gyorsabban, mint én, hahaha! Nyáron jövök három hétre Magyarországra, akkor énekelem fel a dalokat. Igazítunk és finomítunk még, és gyakorlatilag úgy utazom vissza Floridába, hogy már csak az utómunkálatok lesznek hátra, amit Pisti intéz.

-     Szóval élvezed az együttműködést…

-     Az nem kérdéses! Egyébként meg mit mondhatnék, amikor ilyen csodás gitárossal, ilyen sokoldalú zenésszel csinálhatok valami izgalmasat és értékeset?!