Hogy miért lett az anyag címe az, ami? Hmm… Számcímekre alapozottan biztosan nem. Talán, mert nem egyben, hanem területenként „lakták be” az Aréna színpadát? Esetleg a Quimbis srácok gyerekkorában is a p.csünket hívták a micsodánknak, úgyhogy a f.szom sem tudja, mi van. (Bocs!)
Egyébként is a ZENE a lényeg (a káprázatos vizuális élmények sem mellékesek persze). Nos, a negyedszázados évforduló szirén-ének késztetése ellenére a nosztalgiázást továbbra is Aradszky Laci bácsiék korosztályára hagyták a srácok, nem végezve mélyrétegű ásatásokat a saját múltjukban. (Bízom benne, hogy hosszú életű leszek – mert a Quimby nulladik kazettáján megszeretett Strange Morning-ot élőben is hallani szeretném - akad néhány évforduló még, ugye?) Talán két-három - ha jól számoltam - szabály-erősítő kivételtől eltekintve az újrakezdés (hadd ne magyarázzam most a kitétel miértjét) nagyon-nagyon szerethető, az ember esendőségét erősen érzékeltető lemezével, a Kilégzéssel kezdődik az ünnepi koncerten a zenekar szándéka szerint felölelt éra – a ki tudja, aktualitását mikor veszítő Forradalom című dallal bezárólag. Vendég-művészek sokaságának felvonultatásával, persze.
Dalonként kéne elemeznem a bulit? Ne már! Kiemelni, mazsolázgatni, messze a teljesség igénye nélkül? Igeeeen! Kezdenek a mai életünk leginkább figyelemre méltó szereplői: A bolond meg a gyermek. A hiszékenység vezércsillagai ők, akik fényére nagy szükségük van ma valakiknek, de ezt inkább hagyjuk. A lényeg, hogy szebbnél szebb metaforákkal, hangokkal, velük a mindvégig domináló háttér-képekkel, korszellemet és -hangulatot idézve robbant be a Quimby az Arénába. A tökéletes folytatás ellenére ugrunk. Senki se menekül. A dj-fényezés ellenére kétségünk nincs felőle. („Nem vagy egyedül” - ugye te is tudod?) Akárhogyan is, egyszer csak a Forradalom következik. Nókoment. És...
…. a ritkán játszott Nyina! A gyorsan feltoluló, ám annál nehezebben feldolgozható ambivalens szerelmi érzések jegyében. Vele az „Azért játszom, hogy éljek” kíméletlen igazsága. Ugye senki nem vette elő ezt a gyönyörűséges nótát egy cuki, tehetséges „balett-patkány” közreműködésével? Most olyan könnyű minden. És láss ezer csodát... pedig ŐK már nem muzsikálnak! Ha ér hazudni picit, ezt a lehetőséget máris kimerítettem. Nice Day? Helyben vagyunk Dódi, ez csakis az!
A zenei „másság” kezdete hárfával, egyéb belassult finomságokkal? Mindegy is. Elsodorja úgyis a Ventilátor blues mindent felkavaró lendülete.
A Fefe vezérelte indusztriálisan varázsos ütős show-t el nem érheti a finomkodás vádja, egyáltalán: melyik show-elemre mondható el azok közül, amelyeket ez a hangszeres csoport kezdeményez, kezdeményezett?
A Lámpát ha gyújtok közönség által elővarázsolt fényjátéka az Arénában vezényszóval ugyan, mégis spontán zajlódott – a spéci búcsúdal hatására a libabőrözés ennek ellenére előjött. („Cicomázd fel a sorsot, az mégis csak előkelő” - Naná!)
Egy méretes ugrással az időben, a megkerülhetetlen ráadás? Megvolt, de még hogy! Igen, a Most múlik pontosan – Kiss Tibi káprázatos énekével, ám a zenekara nélkül – akusztikusra hangszerelve a dalt, kristály-finomsággal és törékenységgel. Hoppá! És, számtalan feledhetetlen momentum után milyen volt a koncert leges-legvége? Jól gondoltátok. Quimby-mód cinikus és szégyentelen, a lé-számolós Kicsi országgal. Csak, hogy szíveskedjék megpukkadni, aki nem telt házas Aréna-koncertet csinál, és az is, aki nem minimum hasonló színvonalon!
A DVD Slideshow bónusz menüpontja nemsemmi fotógalériát rejt. Nézd át alkalomadtán, bár az addig látottakhoz (és csakis ahhoz) képest kiegészítés, ha úgy tetszik, ötödrangú mellékzönge, szerintem ötkarikás bajnoki fotó-sorozatlövés.
És igen, kizárólag a MOL-kutaknál vásárolható meg ez a reklámot nem, vagy alig kapott kiadvány. Ennyit a Tankcsapda úttörő kezdeményezésének eredményéről. Az épp vergődő Magyar Posta szivárványos „termék-spektruma”, láttán aligha csodálkozol ezen. Elárulom továbbá, hogy a reggeli energiaitalomat, a kávét egy szentesi festékboltban szerzem be legszívesebben és a legolcsóbban. Ám, ha temetkezési vállalkozó raktárába vezényel a sors: az élet vagy a halál, legyél szíves éber lenni. Az országunk része az is, ám nem árt tudnod: egy megbicsaklott lépésnyire tőled ott figyel a másvilág.