Ma 2017. augusztus 22. kedd, Menyhért napja van

Quimby: Micsodaország

Törvényszerű, sőt kivédhetetlen, csalódást hozó koncertekbe futni bele olykor. Ahogyan egy kedvencednek is lehet rossz napja, de azt megbocsátod neki, további esélyeket adva számára. A legtöbb az átlagos buli, természetesen. És persze rengeteg olyan, ami feldob. Néhány pedig kifejezetten feltölt, több napra elegendő energiával látva el. Katartikus élményt adóval ritka nagy szerencsével találkozhatsz. De hogy az át is jöjjön DVD-n? Igazán kivételes eset, de most ezt sikerült! A helyzet, amikor tíz pontból tizenegyet ad a botcsinálta kritikus.

Hát igen. A szívem nagyon húzott arrafelé, mégsem lehettem ott a Quimby nagykoncertjén 2016. november 26-án az Arénában. Így aztán csakis és kizárólag arról tudok beszámolni, ami a DVD-n látható és hallható.

Hogy miért lett az anyag címe az, ami? Hmm… Számcímekre alapozottan biztosan nem. Talán, mert nem egyben, hanem területenként „lakták be” az Aréna színpadát? Esetleg a Quimbis srácok gyerekkorában is a p.csünket hívták a micsodánknak, úgyhogy a f.szom sem tudja, mi van. (Bocs!)

Egyébként is a ZENE a lényeg (a káprázatos vizuális élmények sem mellékesek persze). Nos, a negyedszázados évforduló szirén-ének késztetése ellenére a nosztalgiázást továbbra is Aradszky Laci bácsiék korosztályára hagyták a srácok, nem végezve mélyrétegű ásatásokat a saját múltjukban. (Bízom benne, hogy hosszú életű leszek – mert a Quimby nulladik kazettáján megszeretett Strange Morning-ot élőben is hallani szeretném - akad néhány évforduló még, ugye?) Talán két-három - ha jól számoltam - szabály-erősítő kivételtől eltekintve az újrakezdés (hadd ne magyarázzam most a kitétel miértjét) nagyon-nagyon szerethető, az ember esendőségét erősen érzékeltető lemezével, a Kilégzéssel kezdődik az ünnepi koncerten a zenekar szándéka szerint felölelt éra – a ki tudja, aktualitását mikor veszítő Forradalom című dallal bezárólag. Vendég-művészek sokaságának felvonultatásával, persze.

Dalonként kéne elemeznem a bulit? Ne már! Kiemelni, mazsolázgatni, messze a teljesség igénye nélkül? Igeeeen! Kezdenek a mai életünk leginkább figyelemre méltó szereplői: A bolond meg a gyermek. A hiszékenység vezércsillagai ők, akik fényére nagy szükségük van ma valakiknek, de ezt inkább hagyjuk. A lényeg, hogy szebbnél szebb metaforákkal, hangokkal, velük a mindvégig domináló háttér-képekkel, korszellemet és -hangulatot idézve robbant be a Quimby az Arénába. A tökéletes folytatás ellenére ugrunk. Senki se menekül. A dj-fényezés ellenére kétségünk nincs felőle. („Nem vagy egyedül” - ugye te is tudod?) Akárhogyan is, egyszer csak a Forradalom következik. Nókoment. És...

…. a ritkán játszott Nyina! A gyorsan feltoluló, ám annál nehezebben feldolgozható ambivalens szerelmi érzések jegyében. Vele az „Azért játszom, hogy éljek” kíméletlen igazsága. Ugye senki nem vette elő ezt a gyönyörűséges nótát egy cuki, tehetséges „balett-patkány” közreműködésével? Most olyan könnyű minden. És láss ezer csodát... pedig ŐK már nem muzsikálnak! Ha ér hazudni picit, ezt a lehetőséget máris kimerítettem. Nice Day? Helyben vagyunk Dódi, ez csakis az!

A zenei „másság” kezdete hárfával, egyéb belassult finomságokkal? Mindegy is. Elsodorja úgyis a Ventilátor blues mindent felkavaró lendülete.

A Fefe vezérelte indusztriálisan varázsos ütős show-t el nem érheti a finomkodás vádja, egyáltalán: melyik show-elemre mondható el azok közül, amelyeket ez a hangszeres csoport kezdeményez, kezdeményezett?

A Lámpát ha gyújtok közönség által elővarázsolt fényjátéka az Arénában vezényszóval ugyan, mégis spontán zajlódott – a spéci búcsúdal hatására a libabőrözés ennek ellenére előjött. („Cicomázd fel a sorsot, az mégis csak előkelő” - Naná!)

Egy méretes ugrással az időben, a megkerülhetetlen ráadás? Megvolt, de még hogy! Igen, a Most múlik pontosan – Kiss Tibi káprázatos énekével, ám a zenekara nélkül – akusztikusra hangszerelve a dalt, kristály-finomsággal és törékenységgel. Hoppá! És, számtalan feledhetetlen momentum után milyen volt a koncert leges-legvége? Jól gondoltátok. Quimby-mód cinikus és szégyentelen, a lé-számolós Kicsi országgal. Csak, hogy szíveskedjék megpukkadni, aki nem telt házas Aréna-koncertet csinál, és az is, aki nem minimum hasonló színvonalon!

A DVD Slideshow bónusz menüpontja nemsemmi fotógalériát rejt. Nézd át alkalomadtán, bár az addig látottakhoz (és csakis ahhoz) képest kiegészítés, ha úgy tetszik, ötödrangú mellékzönge, szerintem ötkarikás bajnoki fotó-sorozatlövés.

És igen, kizárólag a MOL-kutaknál vásárolható meg ez a reklámot nem, vagy alig kapott kiadvány. Ennyit a Tankcsapda úttörő kezdeményezésének eredményéről. Az épp vergődő Magyar Posta szivárványos „termék-spektruma”, láttán aligha csodálkozol ezen. Elárulom továbbá, hogy a reggeli energiaitalomat, a kávét egy szentesi festékboltban szerzem be legszívesebben és a legolcsóbban. Ám, ha temetkezési vállalkozó raktárába vezényel a sors: az élet vagy a halál, legyél szíves éber lenni. Az országunk része az is, ám nem árt tudnod: egy megbicsaklott lépésnyire tőled ott figyel a másvilág.

- olasz -