Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

The Alapi Scott Connection: Trendektől mentesen

A Florida-Budapest kapcsolat él, az amerikai-magyar együttműködés albumnyi anyagot eredményezett: a project honi tagja, Alapi István mesél a történet hátteréről.

Honnan az ismeretség Jeff Scott Leone-val?

Nem mai a sztori, közel húsz éve történt, egy Edda-buli után bejött hozzánk Vincze Viki az amerikai férjével, egy vagány, jókedélyű fazonnal, akit történetesen Jeffrey Scott Leone-nak hívtak.  Évekkel később a kiadó felkérte az Eddát egy angol nyelvű lemezre, sokat töprengtünk, ki írja a szövegeket, a menedzsment ajánlott egy egyetemi tanárt, de hamar kiderült, hogy az illető minden jószándéka ellenére sem működik a dolog, egyszerűen nem tudta beleélni magát a rakendroll világába. Ekkor vetődött fel, miért nem kérjük fel a melóra Jeffet, aki komponál, szövegeket ír, saját Pink Floyd Tribute csapatot is működtet, tehát abszolút hiteles fazon? A Fire and Rain-t vele csináltuk, jól sikerült, magyarországi látogatásakor összehaverkodtunk, tartottuk egymással a kapcsolatot.

Hogyan jött a közös formáció ötlete?

Idén márciusban hazánkba jött pihenni Jeff a feleségével, ellátogattak hozzám is, s persze hogy gitározgattunk, dalolgattunk, mikor váratlanul megjegyezte, hogy jó néhány nótája pihen a fiókban, mire rávágtam, nekem is, erre feldobta a költői kérdést: miért nem csináljuk meg őket közösen?! Kérem tisztelettel, így születik egy floridai-budapesti project, hahaha!

Mikor léptetek a tettek mezejére?

Nem sokat vakaróztunk, egy hét múlva már küldözgettük egymásnak a vázlatokat, ötleteket, bár ezek már szinte demók voltak, hiszen Jeff is, jómagam is régóta házi stúdiózunk, a dob kivételével fel is játsszuk a nótákat. Hamar kiválasztottunk tőle és tőlem is 5-5 szerzeményt, aztán hajrá! Jeff számainál a hangszerelésekbe nyúltam bele, néha egészen jelentős mértékben, de nagyon nyitott volt, nem küldött el a fenébe, hahaha! Az én dalaimra Jeff írta a szövegeket, nagyon beletalált a hangulatokba! Nagy erőssége a szövegírás, jellemzően mély tartalmú gondolatokat fogalmaz meg, messze nem „kék az ég, süt a nap, élvezd az életet” típusú „költeményeket” jegyez, ami azért eléggé jellemző az amerikai dalokra. Kifejezetten büszke vagyok rá, hogy tartalmas szövegek gazdagítják a dalokat.

Nyakig voltál az Edda turnéban...

Az elején még több idő volt, sokat is melóztam az anyaggal, de amikor besűrűsödtek az Eddás-bulik, lassabban haladtam, hát, ez már csak így megy.

Teljesen kész vagytok?

Idegileg abszolút, ismerve az itteni viszonyokat, hahaha! A kintiek azért jobbak, mert amikor reggel kimész a lakásból a pálmafák közé, az aktuális gond többnyire az, hogy megnézd, a medencébe bemászott-e egy aligátor éjjel, hahaha. A keverést kell befejezni, úgy látom, két héten belül az is rendben lesz.

Mindent te csináltál otthon?

A gitárt, a basszust és a billentyűs részek nagy részét jómagam játszottam fel, Jeff néhány dalban billentyűzött és akusztikus gitározott. Egyedül a dobolásban vettünk igénybe külső segítséget, a Front zenekaros barátom, Fekete Sanyi ütötte fel a teljes anyagot. Érdekes, mielőtt előálltam volna ezzel az ötlettel, Jeff szólt, hogy nagyon tetszik neki a Front, és amilyen muzikálisan játszik Sanyi, nem lehetne ő?! Sanyi kiválóan teljesített, pedig sok helyen meg volt kötve a keze. Jómagam ugyanis az a fajta zeneszerző vagyok, aki komplett megszólalásban gondolkodik. Az instrumentális anyagaimnál a szólók tekintetében mindig szabad kezet adok mindenkinek, de amikor pop-rock dalokról van szó, más a helyzet. A fejemben az egész hangszerelés, a dal teljes megszólalása minden szegmensével együtt, a dobfiguráktól kezdve a legutolsó hangig minden komplett egészként áll össze. A demóknál sem egy egyszerű, jelzésértékű dobprogramot rakok oda, hogy majd a dobos találja ki, nem, nálam minden komplett készen van. Ebben a tekintetben elég erőszakos vagyok, nem nagyon fér bele komolyabb változtatás. Ennek oka roppant prózai: mindig a zeneszerző tudja a saját kompozíciójáról a legjobban, hogy annak milyennek kell lennie! Nem nagyon hiszek abban, hogy egy zeneszerző egy szál gitárral megír egy dalt, és akkor majd valaki más kitalálja, hogy az hogyan szóljon. Ez általában abban az esetben szokott így lenni, ha az úgynevezett zeneszerző, a dolog jó értelmében mondom, amatőr. Tehát nem ismeri a többi hangszert, nem foglalkozik behatóan a zeneszerzéssel, nem járatos ezekben a dolgokban. Akkor nyilvánvalóan bajban van, ha nincs elképzelése arról, hogy egy dobos hogyan dobol, nincs elképzelése, hogy milyen funkciója van összhangzattanilag egy adott zenei pillanatban a basszusgitárnak, a szaxofonnak, stb. Ha ezekkel nincs tisztában, akkor nyilvánvalóan az történik, mint annak a idején a Beatles esetében, hogy odahoztak egy dalt egy szál akusztikus gitárral és akkor jött Sir George Martin, aki mindenhez értett és ebből csinált egy komplett egészet. De visszatérve a projecktünkre, Sanyi sokat hozzátett a végeredményhez, imádom a játékát!

Szépen szól a dob!

A Gramy Stúdióban dolgoztunk a dobolás idején, s tulajdonképpen nagy szerencsénk volt, hiszen a világhírű Mezzoforte dobosa, az egyébként jó haver Gulli Briem ott „parkoltatta” a vadiúj Yamaha szerkóját, s megengedte, hogy Sanyi ezen játssza fel a témákat. Gyönyörűen szólt a motyó!

Ha néhány mondattal kellene reklámot csinálnod az anyagnak, hogyan fogalmaznál?

Azoknak ajánlom ezt az albumot, akik szeretik azt a fajta rock-pop zenét, amely mentes bármiféle trendiskedéstől, nem valami fajta ideológia megjelenítésének az eszközeként jött létre, hanem emberi gondolatok, érzelmek, hangulatok tolmácsolására. Meglehetősen egyéni hangvételűek a dalok, sikerült olyan anyagot összeállítani, amire nem lehet azt mondani, hogy túl sok utánérzetet tartalmazna meglévő zenék tekintetében.

Megjelenés?

Jeff tevékenykedik a kinti, én pedig az itthoniban, reméljük, hamarosan kiderülnek a részletek.

Jövő?

A közös munka öröme és tartalma ismeretében hosszú távú együttműködésben gondolkodunk. Van még muníció bőven!

https://www.youtube.com/watch?v=zMJZ-4Q17zk&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=20E3SAnSzNE

Szilágyi Norbert