Ma 2018. szeptember 25. kedd, Eufrozina napja van

PÉTER SZENDŐFI Meets Bartók & Ligeti

Némi túlzás bizonyára van a dologban, mégis úgy érzékelem, hogy a jogdíjak lejáratát követően felpezsdült muzsikusaink Bartók műveinek feldolgozásához való kedve. A közelmúltban a Mini pótolta be a bepótolhatót rockban (nem akármilyen színvonalon: hamarosan kiértékeljük ezt a lemezanyagot is a portálon), és a „mindentudó” dobos, zenekarvezető Szendőfi Péter (aki kitűnő zenepedagógus is, de az most nem játszik) számonként váltakozó összetételű csapatának jazzre fókuszált jelentkezése szintén nagy öröm számunkra annál is inkább, mert a Ligeti-vonulattal való találkozás sem érdektelen, sőt.

A formációt illetően a CD promó példányáról nem derül ki, kik számítanak alapembernek és kik a vendégzenészek, hiszen kizárólag Szendőfi játszik valamennyi felvételen. Én a „loop doctor” billentyűs Romhányi Áront, valamint szélesebb körben a Firkin szürke eminenciásaként megismert, a „mélységekért” felelős Szuna Pétert vélem oszlopos tagnak. A két-három darabra meghívott muzsikusokról menet közben szólok, hiszen ők is fontos helyeket töltenek be a számukra adatott térben és időben.

Szó ami szó, alaposan meglódult Szendőfi Péter és társai fantáziája az átdolgozások során olyannyira, hogy az eredeti klasszikus, illetve kortárs muzsikák szerzőinek kilététől függetlenül vérbeli jazzlemezről beszélhetünk, hiszen Bartók és Ligeti munkái ezúttal ihlető (szomj-oltó), tiszta forrásként funkcionálnak. A ható erejük és a komolyságuk ugyanúgy megvan a saját, a jazz formanyelvére transzponált kereteik között is, mint eredetiben. A meglepetéseknek pedig se szeri, se száma, leginkább a hangszerelések tekintetében, és az improvizált szólók sem gyöngék.

Az első Bartók-átiratban a szerző eredeti elképzelései szerinti húros hangszerek nincsenek, cseleszta pedig végképp. Gitárral és basszusgitárral kell beérnünk (szent ég!), viszont az ütős játék igencsak hangsúlyos: átfogja és összetartja a darabot. A tuba- és a gitárhangok alól Révész Richárd billentyűs virtuóz szólója búvik ki elsőként. Gitárszólót sem hallhatunk minden jazzkoncerten (itt Birta Mikitől) – tuba kíséretében, amely utóbb (Szentpáli Roland által) szintén megkapja a maga lehetőségét, hogy aztán közös erővel varrhassák el a szálakat.

Az Este a székelyeknél feltűnő érdekessége, hogy a főtémát női ének hozza, mégpedig szöveg nélkül. Szendőfi Péter játéka (vigyázz!) magasfeszültségű, amit Kormos János gitározása hivatott nagyvonalúan kiegyensúlyozni. Egyébként pedig köze sincs a darabnak a Mini verziójához, ami teljesen rendjén való.

És, egy kis balettzene, a Fából faragott királyfi – másként: fuvolával, szintetizátorral gitárral. Vérbeli jazz-felvétel, amely mintha megőrizte volna az eredeti funkcióját: úgy érzem, táncolni erre a muzsikára sem lehetetlen! Vajon megpróbálják-e majd valakik valahol, valamikor?

Ligeti Hungarian Rock-ja Szendőfiék előadásában rockosabb hangzású, mint maga az eredeti. És ha szaxofont álmodott bele Szendőgi Peti, mért ne egy Grammy-díjas amerikaira, Chris Hunterre bízza a megszólaltatását, csakúgy, mint a 2015-ös New York-i felkérés alakalmával? Mivel csembalóra íródott az eredeti mű (csakúgy, mint a másik, itt megszólaló Ligeti-darab, a nem kevésbé markáns Musica Ricercata), szinte logikus lépés Romhányi Áron már-már misztikusan ható billentyűzése bennük.

A kettő között felcsendülő, román eredetű Bartók-művet Kézdy Luca (hegedű) és Romhányi Áron teszi jazz-baráttá, a főszereplők segítségével, természetesen.

A végére jutott magyar népdalfeldolgozások (szintén Kézdy Lucával) könnyű habot képeznek ezen a hatalmas és igencsak tetszetős jazz-tortán.

Nem állítom, hogy ez az album jobban ráirányítja a figyelmet az eredeti művekre, mint ahogyan az a rock-átiratok esetében működik. Ez kérem, „haladóknak” szánt egyetemi kurzus, akiknek épp úgy kötelező előadás, vagy ha úgy tetszik: „olvasmány” (csak győzzed kibogozni benne az egyes fordulatot), mint a jazzmuzsikáért lelkesedő hallgatóság számára. És ez így van rendben, mégpedig nagyon is!

https://www.youtube.com/watch?v=Or67r4FHdCM

 

olasz