Ma 2018. július 22. vasárnap, Magdolna napja van

CIMBALIBAND Balkan Projekt

Aktuálisan a Cimbaliband-repertoár egyik csont nélkül kinyeshető, ám önállóan  életképes szelete áll a vállalkozásuk fókuszában. Nevezetesen a Balkan Projekt.

Sietve nyugtatok meg mindenkit: sem a fúvós-zúzós Besh o droM, sem pedig a Balkán felé nagyon más (mondhatni, artisztikus) felfogásban közelítő Zűrös Banda által fogott/elfoglalt pozíciókat nem veszélyeztetik az Unger-fivérek a muzsikus-társaikkal. Akik ismerik a zenekart, rögvest sejthették mindezt. (A Zűrös egyébként nem véletlenül jutott eszembe, hiszen ennek a bandának (is) tagja a szaxofonos Bede Péter, akinek közreműködése a Balkan Projektben feltűnően fajsúlyosra sikeredett.)

Szóval, adott egy pozitív törekvés, amely ha egy irányba hatna, remekül sikerülhetett volna. Ez a lemezanyag azonban két irányzatot próbál képviselni egyszerre. (Olykor egyetlen számon belül.) Az egyik a népzenében gyökerező balkáni muzsika, a másik pedig a popularitásra (na jó: szélesebb közönségréteg megnyerésére) való,  érzékelhető hajlam. Természetesen, megtalálható mindez magában a Balkánban (mint földrajzi-kulturális egységben) is, ideértve (elrettentésül) az ottani lakodalmas irányzatot, amitől – szerencsére – a magyar csapat megkímélt minket. Van azonban, amit mégsem úsztunk meg.

Ilyen a legelső nóta, a Vágy. (Caravan az eredeti címe, Duke Ellington-szerzemény.) Mintha az ötvenes évek import magyar tánczenéjéből reinkarnálódott volna a szórakoztatóiparban tevékenykedő elvtársak által kirendelt szocialista dizőzzel, amit az izgalmas és tartalmas balkáni hangszeres körítés sem képes kigömbölyítve a helyére tenni a csökevényes nyúltagyamban. Hiába. Ez a két közeg nálam nem képes elegyedni. Az Oppadirida és a Fenn a csillag című dalok viszont nem „jogalap” nélkül kerültek fel erre a lemezre is, viszont a korábbi verzióikat erősebbnek, ütősebbnek vélem. Danics Dóra énekéből pedig hiányolok valamit, amit az ösztönösség, vagy a természetes báj fogalmával írhatnék körül legtalálóbban. Ígérem, több csúnyaságot (értsd: negatívumot) nem mondok erről a lemezről, hiszen zömében számos értékes pillanatot, számos érdekes és értékes felvételt tartalmaz.

Ilyen a tempós Bordúdolós, amelyben még Danics Dóra is elfogadható teljesítményt nyújt, a többiek pedig kiválót. A Velencei álom visszafogott, lírai szépsége kellemesen ringat – amíg fel nem pörgetik a srácok a tempót jól. A Ciganskolo vitalitással teli muzsika, egyszóval: örömzene. A vérbő, instrumentális Temelia az a típusú darab, amilyenből jó párat el tudtam volna képzelni még ezen az albumon, ettől az új felállású. ám hangszeresen máris remekül összeérett társaságtól. Szerencsére – alapjában véve, leegyszerűsítve - a Dragoi és Bákói fanfár is ilyen fajtájú és színvonalú.

A Balkánia és (jóindulattal) az Oriental Mahala vidámkodó, új keletű feldolgozása méltó zárása a lemezanyagnak.

Mindezek ellenére a befogadói oldalról szemlélve kissé megosztó produktumnak érzem ezt a lemezt (hangsúlyozom: csupán néhány szám miatt), ugyanakkor a projekt létjogosultsága, és ami a legfontosabb: értékei felől szemernyi kétségem sincsen.

olasz