Ma 2018. szeptember 25. kedd, Eufrozina napja van

Magyarhang Zenekar és Konkoly Csenge: Te vagy a nap, én az éjjel

Sorra követelnek helyet a polcainkon az autentikus népzenével foglalkozó fiatal magyar zenekarok bemutatkozó albumai. Mindez alapjában véve örvendetes tény: nemzedékváltás tanúi vagyunk e téren, vagyis van kiknek átadni a stafétát. (Nem vagyok biztos abban, hogy minden, népi kultúrával valamilyen fokon megáldott országban lezajlik ez a folyamat.) Sajnos, a fájdalmas oldalát is érzékeljük a dolognak: sorra távoznak el közülünk a mesterek, az igazi hagyományőrzők. De hát az élethez hozzátartozik a halál is végső soron, hogy dögölne meg. (Mármint a halál, természetesen.)

Szerencsére, van okom vidámabb témáról is beszámolni. Ezúttal egy deklaráltan magyar hang, azaz: zenekar jelentkezett debütáló CD-vel, név szerint kiemelve az énekesnőjét. Nem alaptalanul és nem puszta hiúságból, hiszen Konkoly Csenge tehetsége vitathatatlan, hangi adottságokat és előadói képességeket tekintve egyaránt.

Egyébként pedig a Mészáros-testvérek bandájának is nevezhetnénk a zenekart, de hát ebben az országban nem mi vagyunk a keresztapák. Erzsébet, Vince és Mátyás, név szerint. Hegedű, brácsa, nagybőgő hangszerek szerint, és ének, mindegyikük neve mellett. A testvéri kapcsolat régebbi keletű szakmai együttműködést feltételez, amiben nem tévedünk, hiszen középiskolás koruk óta muzsikálnak együtt. Mindez oly mértékben összecsiszolta a zenekart, hogy a rutintalanság jeleinek nyoma sincs az összjátékukban. Gyorsan megtalált, homogenitásra törekvő saját hang lett az övék.

A Kárpát-medencei népzenei hagyományok ápolását természetesen a történelmi Magyarországra vonatkoztatják, területileg. Kvázi ennek jegyében karakteres széki blokkal nyitnak, mintegy a ráhangolódás jegyében. Az Ördöngősfüzesi sűrű fogásolás a széki jókedv tovább vitele, valahol. Ugyanonnan gyűjtött egy érdekes és változatos dalcsokor: a lassú cigánytánc, csárdás és verbunk is. Kibéd Maroszék legnépesebb faluja. Szabó Dániel (cimbalom) hatékony közreműködésével innen való lassabb tempójú dalok és ún. keserves fájdalmas szépségében gyönyörködhetünk, előrevetítve valami különlegeset… A juhait kereső pásztor és legényes (Magyarlóna) tovább fokozza a várakozásnak azt az izgalmát, amire az imént céloztam. És…

Szándékosan nem szóltam eddig Konkoly Csengéről, akinek ének-tudása jól illeszkedik abba a vonulatba, amelyet a fiatal magyar népdalénekesnők sora képez. (Csizmadia Anna lemezéről már beszámoltam nektek. Hamarosan olvasni fogtok a portálon a Dalinda nevű a cappella trióról, amely megerősíti, alátámasztja majd ezt a jelenséget.) Olyan ifjú népdalénekes-női generációt (is) sikerült kinevelni mostanában, amelyik nem csupán a jövőt, a tehetséges utánpótlást nemzedéki szinten garantálja, mégpedig úgy, hogy a jelen történéseiből is aktívan kiveszik a részüket. Miért épp most írom ezt le? Azért, mert több mint hét perces történet, A két kápolnavirág meséje következik a lemezen. Igen, balladáról van szó, amit felvállalni is kevesen mernek. Egy szál énekhang, szomorú történet. Ilyenkor nem sokan képesek a figyelem fenntartására. Aki pedig ezt tudja (Csenge a székéhez ragasztja a hallgatóját), igenis a legnagyobbak közül való, életkorától függetlenül! A családi indíttatás természetesen az ő esetében is fontos (édesapja Konkoly Elemér népzenegyűjtő), de mégis csak a végeredmény minősíti őt igazából, amely hiánytalanul visszaigazolja a fentieket.

Négy, remekbe szabott, remekül kivitelezett különféle földrajzi helyekről származó blokk után egy összefüggő, három tételből álló dalcsokor zárja a zeneanyagot: Gyöngyöspatai lakodalmas, további vendég-muzsikusok bevonásával – nem hiába. Vérbeli lakodalmi hangulatot sikerült csapniuk - a szó legnemesebb értelmében!

A Magyarhang zenekar és Konkoly Csenge barátsága szerencsés csillagzat alatt született. Most is az alatt áll, és úgy vélem: sok szépet fogunk még hallani róluk!

olasz