A tulajdonképpen díszlet nélküli – ami csekély volt, azt a szereplők vitték magukkal a színpadra, de mind nagy jelentőséggel bírt - előadást, a háttérben elhelyezett vetítővásznon folyamatosan pergő archív felvételek tették autentikussá. A kétórás színpadi showműsorban a Legenda életét követhettük végig, a szegény gyermekkortól kezdve, a sikeres éveken át, a lélekben megtört ikonig. Két Elvist láthattunk a színpadon, időnként egyszerre. A történeteket megélő fiatalember Elvist, és a jellegzetes, fehér, strasszokkal díszített fellépőruhás Elvist, az énekest, aki a műsor nagy részében a színpadon hátul énekelt. A cselekmény katarzissal - Elvis halálával - kezdődött, amelyet a My Way dalával jelenítettek meg. Életének főbb mozzanatait a családtagok, hozzá közelálló barátok - Memphis Maffia - beszámolóiból ismerhettük meg. A prózai részek angol nyelven hangzottak el, de a színpad felett látható volt a magyar feliratozás. Szüleitől - Gladys, és Vernon - megtudhattuk, hogy a kerékpárra áhítozó kisfiú csak azért kapott gitárt, mert az olcsóbb volt. S, ha akkor több pénzük van, akkor most egy kerékpárversenyző bajnokkal lenne több a világon, de nem lett volna ennyire híres. De az is kiderült, hogy Elvis szívesen játszott volna színházi szerepeket - West Side Story -, de menedzsere - Tom Parker - lebeszélte, hogy azzal 20 dollárt sem keresne. Az ikonikus dalain keresztül képet kaphattunk arról a fiatalemberről, aki vallásos neveltetése által, egyfajta kettősségben élte meg a mindent felülmúló sikereket. Elvis sorsát nem csak a csillogás és a rajongás jellemezte, hanem mindennapjait olykor a megvetés, az ebből következő depresszió, magány övezte. Olyan dalok kerültek az életútját felelevenítő műsorba – egy ötfős zenekar, és Elvis, az énekes tolmácsolásában - amelyek egy-egy mérföldkövet jelentettek tragikusan rövid életében. Ilyen például az Old Shep countrydal - az első nyilvános szereplése -, amit tízévesen egy széken állva adott elő. Heartbreak Hotel, a hatalmas sikert hozó szólólemeze, vagy a Blue Suede Shoes. Édesanyja halála volt az első törés az életében: Don’t Cry Daddy. Filmes karrierjébe is betekinthettünk – Jailhouse Rock, Blue Hawaii – amely közrejátszott abban, hogy felesége – Priscilla Presley – végül elhagyta őt. Ezt, és a menedzsere által diktált őrült tempót egyre kevésbé bírta, mind több gyógyszerre volt szüksége a talpon maradáshoz, de mint tudjuk, pont ez okozta halálát.
Átfogó képet kaphattunk a Királyról a kétrészes Elvis – The Musical előadásán. A kétórás műsorba sok fontos tényt kellett belesűríteni, ami egy kicsit elnyomta a musical valódi jelentését. A félhomályba vesző színpadkép a fekete háttérrel nyomasztóan hatott, ezzel a nézőket sem tudták táncra penderíteni, pedig a műsor elején kihangsúlyozták, hogy szabad a tánc. De szerencsére a vége felé felgyúltak a fények, Elvis is háttérénekesből előlépett a színpadon őt megillető helyre, és a táncos-szereplőkkel együtt – a nézőket is bevonva – végre egy igazi rockabillys hangulatot teremtettek. Így mégis egy jó élménnyel térhetett haza mindenki, bár a külföldi beszámolók, fotók alapján úgy érzem nem a teljes showt kaptuk.