Pénteken, a koncertprogram első fellépője a csallóközi Felvidéki Kárpátia volt, sajnos róluk lemaradtam. A nevükből ítélve nemzeti rockot játszanak ők is, mint az eredeti Kárpátia zenekar. A következő együttes a Vajon mit szól ehhez Brüsszel nótával elhíresült KerecseN volt. A rock, és metal egy sajátos elegyét játssza a Varga Zsolt vezette trió, egy csipetnyi népzenei motívummal megfűszerezve. A zene mellett érdemes odafigyelni a mondanivalóra is. Nagyon bejött a Majom a trónon című nótájuk, valamint az Emese álma, ami egy lírikusabb dal. A szél, és a hideg ellenére egyre többen verődtünk össze a színpad előtt, sokan várták az Anyaországból érkező Bikini együttest. Örültem én is, régen hallottam őket. De hiába volt a sok ikonikus dal, amit mindenki együtt énekelt D. Nagy Lajossal, valahogy a hangulat nem volt az igazi. Nem tudtak elvarázsolni, sőt úgy éreztem, nem is igazán akartak. Szomorúan indultam a sátorhoz, hogy legalább egy kis jófajta vörössel megmelengessem a lelkem, míg az átszerelés zajlott. Zárásként ugyancsak egy helyi banda lépett fel, a Phoenix RT. Ez a trió élt a színpadon, végre a szemem is foglalkoztatva volt, nem csak a fülem. A zúzós, punk-rock stílusú számaiktól a vér újra megpezsdült a közönség ereiben, és jó hangulattal zárhattuk az első napot.
A szombati napon a Palmetta zenekar először a gyerkőcöknek adott koncertet. A hagyományőrző népi metált játszó zenekar már több éve járja az országot gyermekeknek való műsorukkal is. Ezek a koncertek interaktívak, hiszen a zenekarban lévő néptáncosok nem csak eltáncolják a műsorukat a színpadon, hanem a közönség közé vegyülve néptánclépéseket tanítanak kicsiknek és nagyoknak. Arra is odafigyelnek, hogy a fülbemászó dalocskákat, ha valaki nem ismerné, megtanítják. Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál… Szúnyog nem volt, mert bár a nap sütött, a nyár elmaradt. Most is az esti fellépőkre várt a feladat, hogy forró hangulatot teremtsenek a közönség soraiban. Az első fellépő a Nemzeti Hang volt, akik másban is elsők voltak. Ez volt az első felvidéki fellépésük – Hajdúszoboszlóról érkeztek - reméljük, visszatérnek máskor is. Az ugyancsak nemzeti rockot játszó zenekar számai között találunk dallamosabb, és pogozós dalokat is. A dalszövegeket figyelve nagyon szimpatikus, hogy nem uszítós, simán csak kifejezi a nemzeti összetartozást. Szívesen hallgatom meg őket máskor is, máshol is. A közönség pedig – akik folyamatosan érkeztek – hálásan tapsolt. Sikerült is megalapozniuk a jó hangulatot, amit az utánuk következő Palmetta csak fokozott. A népi kiejtésben megtartott népdalokhoz kemény, metálos, időnként punkos hangzásvilágot komponáltak, bár vannak lágyabb, akusztikus dalaik is. Volt néhány népdal, amire már nem is emlékeztem, jó volt hallani. Meg persze azokat is, amelyeket nem is ismertem. Ez a két csapat szépen megalapozta a hangulatot a 49. évét taposó Perpetuum Mobile együttesnek. A mindenki által csak P. Mobilként ismert budapesti hardrock csapat volt a szombat este fénypontja. A csúszás miatt már majdnem 23 óra volt, de már egyáltalán nem fázott senki. Igaz, a tömegen már a szél sem tudott átfújni. Amerre néztem, mindenhol várakozásteli, mosolygós arcokat láttam. Aztán a fiúk belecsaptak a lecsóba, vagyis a húrokba. Schuster Lórántra, és csapatára jellemző, hogy mindig a helynek, és alkalomnak megfelelően állítják össze a műsort. Éppen ezért a nagy klasszikusok mellett nem maradhatott ki az A csitári hegyek alatt című népdalfeldolgozás, amit most újra rockverzióban hallhattunk. Valamint Sík Sándor verse – Az Andocsi Máriához – amely fohászhoz Szebelédi Zsolt dobos készített zenei köntöst. Az ikonikus zenekar mind zeneileg, mind látványilag a topon volt, mint mindig. A showelemekkel tarkított előadás méltó befejezése volt a kétnapos fesztiválnak. Levezetésként pedig – aki nem sietett hazafelé – a táncházban folytathatta az éjszakát.
Ez a kétnapos - Felvidéki Magyar Sziget – fesztivál nem csak szórakozást nyújt, hanem összetart, és segíti az érdeklődőket, hogy minél jobban megismerhessék a magyar kultúrát.