Ma 2018. szeptember 25. kedd, Eufrozina napja van

Herczku Ágnes: Hozomány - Visa

Az előző lemezeivel Európa-szerte nagy sikereket aratott népdalénekesnőnk kettős albumáról a Buda Folk Band 2015-ös, szintén a Fonó által publikált lemezének címe villan be, a „Saját gyűjtés”. Csakhogy Éri Marciék némi mögöttes gondolattal, kvázi átvitt értelemben használták azt, Herczku Ágnes esetében viszont szó szerint értendő a jelentése, adatközlők közreadott felvételei segítségével igazolva, méghozzá látványosan az „ilyen volt, ilyen lett” általános tételét.

Amint azt az előttük járó nemzedék művészeitől (és nem csak tőlük) tudjuk, pályájuk kezdetén a népzenészeink leginkább a tanulás, az egyes fogások tanulmányozása, ellesése, elsajátítása végett fordulnak előszeretettel az utolsó órában (netán az utolsó percben) elérhető élő, lélegző autentikus népzene felé. Érdekes, de nem meglepő, hogy sokukat elkapja eközben a gyűjtő szenvedély, és akkor is folytatják ezt a munkát, amikor már profi, „saját hanggal” rendelkező előadóvá váltak. Az erdélyi gyűjtői úti célok meghatározásában évtizedeken keresztül célirányos segítséget nyújtott az idén (2018-ban) elhunyt Kallós Zoltán, aki Herczku Ágnes e munkájának is részese volt, nem mellesleg maga is népdalgyűjtő. 2005-ben a mezőségi Visára Papp Andráshoz, valamint Nagy Dánielnéhez és lányaihoz irányította őt.

Ritkán kerül közvetlenül egymás mellé (jelen esetben két CD-n) a gyűjtött és a meghangszerelt, átdolgozott népzene. Most efféle, különleges vállalkozásnak lehetünk fültanúi. Az elsőn a Herczku Ágnes aktuális együttesével felvett muzsikát hallhatjuk, a másodikon pedig az adatközlők énekét, ám a lejátszás sorrendje természetesen a hallgatón múlik. Én ebben az írásban (kizárólag a könnyebb megértés végett) a fordított sorrendet követem.

A gyűjtőmunka legfőbb, általános tanulsága, hogy az sosem lehet öregkutya-kedvű (boldogult nagymamám szavaival), mai nyelvre fordítva: kedélytelen. Természetesen a gyűjtő (esetünkben sugárzóan pozitív) személyisége kulcsfontosságú ez ügyben, hiszen nem mindenki előtt nyílnak meg az egyszerű, olykor okkal bizalmatlan falusi emberek. A most hallható felvételsorozat e tekintetben eklatáns példája a Pajzán rikoltozások címet viselő track, amely közel hat percig tart!

Evidencia az is, hogy a népzene nem választható el a népélettől, megkerülhetetlenek hát a helyi szokásokat firtató kérdések a gyűjtés során. Így aztán az túlmutat a zenén, hiszen a néprajzkutatók számára is számos értékes adalékokkal szolgálhat (és szolgál is), ezúttal a régi Visa szokásait illetően.

Ami pedig a Revival-t illeti (ti. ez az első korong anyagának címe), életképes újjászületése, felélesztése az énekesnő által gyűjtött anyagnak, valamint néhány, Kallós Zoltán archívumából származó darabnak. Herczku Ágnes erre az alkalomra verbuvált zenekarának érdekessége, hogy ezúttal kimaradt belőle állandónak számító alkotótársa, Nikola Parov, ami annyiból mégsem meglepő, hogy a Nikola által megszólaltatott hangszereket elképzeli is nehéz a hagyományos mezőségi bandába integrálva. A jelen, vonós-centrikus zenekar összeállítása a következő: Herczku Ágnes és Németh Ferenc – ének, Koncz Gergely és Hegedűs Máté „Kishega” - hegedű, Fekete Antal „Puma” és Fekete Márton „Kispuma” - brácsa, Molnár Péter – bőgő.

És, elénk tárul a kicsi falu meglepően gazdag népdalkincsének változatos tárháza. Lassú cigánytánc és szökős, katonakísérők, korcsos és sűrű magyar, csárdás, szökős. Zenei élményekben gazdag, csodálatos időutazás ez. Mondanom sem kell: Herczu Ágnes és muzsikus társai a csúcsformánál ezúttal sem adják alább.

Lehetséges, hogy ezzel a küllemében is gyönyörűséges albummal a Songlines (mértékadó londoni világzenei, népzenei szaklap) nem nagyon fog tudni majd mit kezdeni, az viszont biztos, hogy itthon maximális lehet a respektje, hiszen mi, magyarok vagyunk azok, akik díjazzuk a vállalást, és igazán érezzük és élvezzük a muzsikát.

olasz