Ma 2018. december 11. kedd, Árpád napja van

Gál Hedda: Ősanya (könyv + CD melléklettel: Hoppál Mihály Band)

Grandpierre Attila, Lantos Zoltán, Müller Péter Sziámi, Kiss Tibor, Mestyán Ádám, Jantyik Zsolt, Grencsó István, Gál Hedda. Tudjátok, mi a közös bennük? Nem tesztkérdés lévén elárulom gyorsan a választ. Olyan zenészek ők (függetlenül az aktivitásuk aktuális mértékéről), akik költőként is érvényeset alkottak, illetve alkotnak.

Ez a lemezmelléklettel napvilágot látott könyv Gál Hedda verseit tartalmazza. A kötet és a korong közötti összekötő kapocs az, hogy Hedda a Hoppál Mihály Band egyik szövegírója, énekesként viszont a saját, jazzes projektjét vezeti. Felmerülhet a kérdés: a könyv és a CD mennyiben mutatható be külön-külön? (Semennyiben - szerintem.) Az elsődlegesség, a fókusz meghatározása egy zenei portál esetében nyilvánvaló, de nem kizárólagos.

A kötethez Szabó T. Anna tökéletes bevezetőt írt. (Kapott is érte egy verset köszönetképp.) Felülmúlni nem, csak dicsérni lehet okos szavait pontos helyzetelemzését és minden részletre kiterjedő figyelmét. Kompakt szellemi útikalauzt készített az olvasmányhoz, ezért csak cím- és kulcsszavakban teszek említést a Hedda által megverselt érzésekről és a témákról, csak képekben, vázlatosan: csontig hatoló fájdalom, szív-béli melegség, zsigeri őszinteség, életvitel-szerűen felvállalt „ősanya”-szerep, vagy -sors, ha úgy tetszik. Heddánál a költészet nem kevesebb, mint az élet, a létezés tükre, a maga egyszerűségében, talányaiban, vagy a többszörös összetettségében. Talán így van, talán nem, de talán ez az út is egyfajta lehetséges megközelítése Gál Hedda költői világának.

A kötet személyes, emberközeli voltát támasztja alá az a látszólagosan apró adalék is, hogy a borítóját Hedda kislányának festménye díszíti.

Az alkotók, illetve a 2014-ben alakult Hoppál Mihály Band által hangoskönyvnek nevezett CD (amely tulajdonképp a zenekar harmadik lemezanyaga) nem kizárólag muzsikát rejt: Gál Hedda verseit is, mégpedig zenei kíséret nélkül, Bach Szilvia és Wágner Eszter előadásában. Olykor a zenekarvezető, Hoppál Misi évtizedes, a Misztrálban szerzett tapasztalatai köszönnek vissza róla. Középpontjában a versek, pontosabban az énekelt versek misztériuma. Természetesen nem ennyi az Ősanya-lemez pozitívumainak teljes palettája, hiszen az azokat átölelő muzsika speciális kategória.

Rajta van a jazz is, mégpedig az átlagosnál lényegesen szabadabb felfogásban (hiszen a jazz kvázi a zenei szabadság maga), hanem oldott hangulatban, már-már gyermeki játékossággal odapöttyintve. A nyitó darab, a Gál Hedda-versre írott Rejtőzz el remekül példázza mindezt, ráadásul nem egyedüliként a lemezen.

És a népzenei, világzenei elemek, amelyek magától értetődő természetességgel járulnak a fentiekhez, simulnak bele a nagy egészbe. (Lásd-hallgasd az Édesanyám rózsafája egyéni hangvételű feldolgozását.) A bónusz egy kis beatbox koloritképp, éppen-éppen.

Nagyszerű énekes- és hangszeres teljesítmények sorjáznak itt laza szimbiózisban, bár arányaiban több muzsikát is el tudtam volna viselni az „egyszerű” versmondásokhoz képest. Az összkép kifelé (és lélek-tájra célzottan, befelé) történő sugárzása mégis egyértelműen pozitív. Ahogyan az összegzés is. Nos.

Aki szeret elgondolkodni zenehallgatás közben, sőt. Hajlandó verseket olvasni (ami manapság – enyhén szólva – nincs divatban), lírai hangulatokban elmerülni, akit nem zavarnak az áttételes vagy mögöttes gondolatok, az sok örömet fog lelni ebben az érdekes kettős kiadványban. Csak remélni merem, hogy lézengünk még ilyenek néhány példányban ebben a ritka, minden valószínűség szerint kihalásra ítélt, külsődlegesen emberi jegyeket mutató alfajban.

olasz