Ma 2018. december 11. kedd, Árpád napja van

Erős felindulásban elkövetett Alapi-album

A tényállás egyértelműen megállapítható, a cselekmény elkövetése kétséget kizáróan bizonyított, a publikum teljes szigorával várható az ítélet: egy hónap múlva megjelenő lemezéről diskuráltunk Alapi Istvánnal, az Edda Művek gitárosával. 

Szóval elég kimenni az USA-ba és hazaérkezés után tutira összedob az ember egy lemezt?

Pontosan ez a recept, hahaha! Nem éppen mai a történet, hiszen 2016 elején bemutatóztam a világ legnagyobb hangszerkiállításán, a kaliforniai NAMM-on. Nem is igazán a vásár – bár persze az is nagy élmény volt – fogott meg olyan mélyen, hanem maga Amerika. Egy kinti cimborám vendégszeretetét élvezve két hét alatt bejártam három államot, rengeteget utaztam, legendás klubokat látogattam, jó koncerteket láttam, szóval beleszippantottam egy kicsit az ottani létbe. Annyi benyomás ért, annyira feltöltődtem, hogy a hazaérkezésem utáni napon elkezdtem rögzíteni az ötleteimet a házi stúdiómban. Minden olyan hirtelen történt, egymás után jöttek a témák, szinte az egész anyag egy lendülettel kiszaladt belőlem.

Elég sokáig pihent a fiók mélyén.

Nem akartam ezeket a dalokat félrerakni, csak hát közbeszólt az élet, jöttek különböző munkák, az Edda is fokozta az iramot, így minden más fontosabbá vált. A történetet az indította be igazán, amikor idén tavasszal elővettem a demókat, meghallgattam, s rögtön felhívtam Borlai Gergőt, lenne-e kedve feldobolni az anyagot?

Annyira hülye nem vagyok, hogy megkérdezzem, miért éppen a szenzációs tengerentúli karriert befutott legleg honi dobosra gondoltál…

Egyetértek, az ég kék, a fű zöld, magától értetődő dolgokat felesleges magyarázni, hahaha. Gergőt régóta ismerem, mindig is kedveltük egymást, úgy 16-18 éve játszottunk együtt, Egri Jancsival és szegény Babos Gyuszival volt egy nagyon izgalmas, ám sajnálatosan rövid életű formációnk. Azóta kísérem megkülönböztetett figyelemmel Gergő pályafutását, nagyon örültem az évekkel ezelőtti amerikai „partra szállásának”, biztos voltam benne, hogy nagy karriert fog befutni. Amikor újrahallgattam a demókat, egyértelmű volt számomra, ehhez az anyaghoz ő kell. Egy kis ízelítőt átküldtem neki, egy óra múlva már igent mondott. A demókon ugyan rajta voltak az általam komputerrel kitalált dobtémák, de Gergőre bíztam az egészet, teljesen szabad kezet adtam neki. Amúgy is azt szeretem, ha a zenésztársaim beleviszik a saját ötleteiket, saját egyéniségüket a kompozícióimba. Nekem pontosan Gergő kivételes érzékenységére, kreativitására volt szükségem. Nem sokat kellett várnom, néhány nap alatt elkészült vele. Amikor meghallgattam, csak annyit mondtam: No igen… Zseniális!

Némi meglepetés, hogy előző két albumod fúziós zenéje után ez vaskos rock.

A magyarázat ezúttal is prózaian egyszerű: nem akartam ismételni önmagam. A niXfactor – amely ugyebár az év jazz lemeze lett - után az Inner Vortex-en még tudtam újítani, ám azután mindenképpen más irányba akartam menni. Persze a rock nálam adott, nincs benne semmi különös, ugyanakkor mégis csak az, hiszen ez az első instrumentális rock-lemezem.

Kik segítettek még a felvételeken?

Kétszemélyes történet, a basszust és a billentyűs részeket is magam követtem el.

Megjelenés?

Célegyenesbe fordultunk, Havancsák Gyuszi barátom hamarosan elkészül a borítóval, október közepén már kapható lesz a CD, a címe L. A. On My Mind, 9 számot tartalmaz.

Kiadó?

Az elmúlt évek tapasztalatai után nincs kedvem és energiám házalni, így aztán szerzői kiadás lesz, így legalább mindent kézben tarthatok.

Tengerentúli megjelenés, az előző cédékhez hasonlóan?

Természetesen rajta vagyok.

Lemezbemutató koncert?

Dürer Kert, november 22. csütörtök este. Nagy örömömre Szappanos Gyuri basszusgitáros barátom igent mondott a felkérésemre, az ő hihetetlen energiája és tudása még energikusabbá teszi a produkciót. Fontos szereplő lesz Gyulai Zsolti hangmérnök cimborám is, reményeim szerint minden együtt lesz egy igazán gyilkos bulihoz! További részletek és infók folyamatosan a facebook-oldalamon.

Szilágyi Norbert