Ma 2018. november 19. hétfő, Erzsébet napja van

Cimbalom Brothers: Testvériség

Nagy szellem-testvérek ha találkoznak, az bizony maradandó nyomot hagy maga után, és nem akármilyet! Igen, jól sejted. A Cimbalom Brothers Testvérisége valóban cimbalom-centrikus alkotás, ám a ritka kitételek közül való. Na persze. Ha gitár-párbajok előfordulnak időnként, mért ne rendezhetnének vérbeli cimbalom-párbajt is végre?

Ez a párbaj (amint utaltam rá) sok tekintetben speciális. Nem kétszereplős verzió, mert ha belegondolunk, a valóságosban is kulcsszerep jutott a segédeknek. Ebben a történetben e tekintetben is van csavar, hiszen a tudásukat összemérő (vagy leginkább összeadó) felek a testvéreiket kérték fel erre a nemes feladatra. Így lett egy párból egyszerre kettő, baj azonban egy szál se! Csakis öröm, azaz: valóságos életöröm-zene született belőle! (Ennek részleteiről alább adok számot.)

A „sértetlen felek” (értsd: a cimbalmosok) „jegyzőkönyv” szerint Unger Balázs és Lisztes Jenő. Testvéreik, ha úgy tetszik, a segédeik Unger Gergő (gitár, tambura) és Lisztes László (nagybőgő). Itthon vitathatatlanul Ungerék az ismertebbek, hiszen a CimbaliBand szinte az ország minden zugában zajos sikerű koncerteket adott (vagy adni fog, ahol eddig nem volt alkalma megtenni). Nemzetközi viszonylatban azonban a Lisztes-fivérekre tippelnék e tárgyban, hiszen Roby Lakatos zenekarával hosszú évekig turnéztak a nagyvilágban.

Érdekes, hogy a világjárás itt is opció, virtuálisan persze. A monarchia-korabeli világkiállításokon kitüntetős sikereket aratott a magyar fejlesztésű cimbalom, amelynek népszerűségét az első világégés vetette vissza - átmenetileg. Néhány évtized múlva azonban a hangszer „kitermelte” azokat a muzsikusokat, akikre a mostani derékhad mesterükként tekint. Ez az album az ő emléküket is megidézi, felelevenítve munkásságuk legjellemzőbb karaktereit.

Ami pedig a két kortárs „médiumot” illeti: különböző zenei indíttatású muzsikusok ők. Balázs a népzenéből, illetve a világzenéből érkezett. Jenő a hagyományos cigányzene fortélyait kapta örökségül. Közös műfaj vagy tényező mégis akad a tevékenységükben, mégpedig a jazz, ami a gyakorlatban inkább az improvizációs készséget jelenti, és ami itt és most az együttműködés alapfeltételének bizonyult.

Olyannyira, hogy egy Django Reinhardt ihlette swing-dallammal csapnak a fiúk a cimbalom-húrokra. Mindez egy kalotaszegi legényest keretez úgy, hogy a szokatlan mix teljességgel hiteles, ráadásul átütő jókedv és a kisebb erőművek termelési kapacitására hajazó energia árad belőle! Istenem. Ez egy ilyen lemez!

Ám, hogy a magyar fejlesztésű cimbalom magyar privilégiummá vált volna? Ez kérem, teljességgel kizárt! A környező népek, népcsoportok épp úgy nem tudták kivonni magukat a hatása alól, mint a magyarországiak. Sőt. Egyesek bizonyos fokig tovább gondolták rajta a játék mikéntjét. A zsidók például speciális hangolást használtak hozzá. Figyelj csak a hangszer másként-pattogására a Virradat című számban! No ugye hogy igazam van?

Belátható, hogy ebből az átfogó igényű spektrumból csárdás-csokor sem hiányozhat, természetesen Lisztes Jenő vezérletével! Az ihlet ezúttal id. Magyari Imre bandájától jött. Nem ragozom tovább, hiszen ha meghallod, úgyis megfog és magával ragad, ám szabadon elszállhatsz vele!

No és azok a csodálatos román cimbalmosok! Gondolhatod, ha már mindkét fiú tanult tőlük (ezt a kápráztató, finom játékmódot, például), elképzelhetitek, miket tudhatnak! Nem tévedés a jelen időben fogalmazott mondat, hiszen a dobrudzsai Ion Miu nem csak a Fonóban vendégeskedett, de ma is muzsikál, alkot, mégpedig ereje teljében.

Persze nem csak Bulgária határvidékén, hanem Szerbia közelében is élnek román cimbalmosok, akik otthonosan mozognak déli szomszédaink zenei világában. Szerencsére a CD szereplői az ő jó szokásukat is átvették csak azért, hogy nekünk megmutathassák azt. (Pörög ám a biznisz eközben, vagyis a hangok adás-vétele a cimbalmosaink között!)

A klasszikus zenébe ki más, mint Liszt Ferenc integrálta a hangszert, nem kevés követő előtt. Ezúttal egy Kodály stílusába ültetett magyar népdal reprezentálja mindezt, Lisztes Jenő értő és szenzitív előadásában.

És. Hogyan lesz a harmonikán elterjedt román hora-dallamokból cimbalom-muzsika? Erre a szakmainak vélt kérdésre is érdemi (és felettébb élvezetesen megszólaltatott) választ kapunk a lemezen.

Amelyről az erdélyi magyar cimbalommuzsika sem hiányozhat, ezúttal a vajdaszentiványi Tóni Árpád emlékére, az ő nyomdokait követve.

Természetesen az egyik legnagyobb hatású magyar cimbalmos, Rácz Aladár sem maradhat ki a sorból, akinek a munkásságát 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el. Unger Balázs és Lisztes Jenő egyik saját szerzeményének feldolgozásával tiszteleg előtte.

A cimbalom Balkánon át vezető diadalmas útja – ki hinné – egészen Görögországig vezetett! Az „igazi” Balkán muzsikájának hatása az erre utaló számban is tagadhatatlan, sőt egyértelmű.

A Hanság, illetve Sopron cimbalmos tanítómesterének, Tendl Pálnak a tevékenysége ma is hat, főként Lajtha László gyűjtőmunkájának köszönhetően. Ennek eredményeképp akár Lajtha-Hanságnak is nevezhetnénk ezt a tájegységet hazánk zenei térképén. (Bocsi az ügyefogyott viccért! A színes zenei csokor kárpótolni fog érte.)

A valaha élt legnagyobb cimbalmosnak a román Toni Iordache-t tartják, aki „a cimbalom Paganinije” becenevet érdemelte ki. Hogy mit szól hozzá a másik virtuóz, „a cimbalom Chuck Berry-je”? Nem magyarázni kellene, hanem sokkal inkább meghallgatni az ő releváns válaszát.

Ha már itt tartunk, a magam részéről rég vártam efféle Unger Balázs-lemezre. Ahogyan arra is, hogy ennyire inspiráló társakat gyűjtsön maga köré. Hab a tortán a zenekar különleges felállása. Vagy mégsem? Arról lenne szó „csupán”, hogy ekkora egyetértésben, egységben és harmóniában csak az egymás finom rezdüléseit is ismerő testvérek muzsikálhatnak?

olasz