Ma 2018. december 11. kedd, Árpád napja van

Ács Gyula – Huszár Lajos: SzimFolk

Reméltem, hogy folytatása lesz, és lett! Is! Szerénytelenül szólva: magam kértem, és megkaptam – ezt a CD-t. Az előzményét Ács Gyula jegyzi, aki a Szép fehér pekulár címmel, 2016-ban megjelent lemezével (a recenzióját visszakereshetitek a portálon) új műfajt teremtett a népzene kamarazenekarra történő célirányos átdolgozásával. Arról egy népi hangszeres versenymű, a Dudaverseny emelkedett ki, Bese Botond értő tolmácsolásában.

A helyzet mostanra „komolyra fordult”. Amint azt a lemez árulkodó címe jelzi, nagyobb apparátus, nevezetesen a Miskolci Szimfonikus Zenekar vette át a főszerepet, továbbá a szegedi kötődéssel bíró kitűnő zeneszerző, Huszár Lajos társult Ács Gyulához, mégpedig két szerzeménnyel! (Ács ezúttal „csak” egyet jegyez.) Népzenész nevét ezúttal hiába keresünk a CD borítóján, mivel a felhangzó muzsika más jellegű, mint a két évvel ezelőttiek. Könnyedebben és távolabbról Kodály világát idézi inkább, aminek miben létét és jelentőségét lentebb fejtem ki.

Az itt hallható muzsika népzenei ihletettsége vitán felüli. Ács Gyula művének címe szintén beszédes: Gyimesi táncszvit. Nem kérdés: a csángók népzenéjének klasszikus igényű, szimfonikus feldolgozásával találkozhatunk most, ám a  jellegzetes csángó népi hangszerek nélkül. Ne félj, hasonlóak segítségével gond nélkül pozicionálhatod az ihletet adó helyszínt, és ha megtetted, élvezd a zenemű gondolati gazdagságát, építkezését, fordulatait! Az első percekben mintha a nap első sugarai szednék össze erejüket és figyelnének be a Tatros völgyébe, kényelmes, nyújtózkodós ébredésre serkentve kicsit és nagyot, hogy mindenki széttekinthessen a csodálatos tájon. Az élet nem sietős, ám változatos, ráadásul feltárul előtted minden más, amiben még gyönyörködni lehet: a hangok, a muzsika és a képzelet varázslatos világa.

Huszár Gyula első, itt hallható műve a Négy magyar népdal. Nem akármilyen énekkel: a Fazekas Gyermekkar és a Fazekas Kicsinyek Kórusa közreműködésével. Csakhogy a gyermekeknek és fiatal felnőtteknek a dalok témái iránti kifejező képessége és empátiája jelentősen meghaladja az életkorukét. A kórusvezetők: Balásné Molnár Ildikó és Margitai Noémi kimagasló munkát végeztek! Ráadásul egy életbe vágó felismeréssel gazdagodtam a segítségükkel. Megvilágosodtam, hogy a halálbüntetés eltörlése voltaképpen a magyarság fennmaradását szolgálja, „mert a legény leánycsaló, mind akasztófára való”! Nos, ezúttal megúsztuk, kedves férfitársaim!

A lemezen hallható viszonylag terjedelmes kompozíció, a Concerto rustico szintén négy tételből áll. Sorra nyílnak fel előttünk a szláv néplélek (tágabban értelmezve a román, sőt a magyar) legrejtettebb zugai. Bármennyire meglepő, konkrét népzenei idézetek mellőzésével történik mindez, ám absztraháló képességre sincs szükség ahhoz, hogy be tudjuk azonosítani a zenei világot, mi több, azonosulni tudjunk vele. A témák és a hangulatok meglepő változatossága minden időpillanatban képes lekötni a figyelmünket úgy, hogy közben folyamatosan várjuk a benne kódolt fordulatokat.

Érdekes lemez ez, mondom én, de azt is mondhatom róla: hiánypótló a maga nemében. Sajátos átmenetet képez a népzene és a sokak által komolyzenének nevezett klasszikus muzsika között. Kortárs kompozíciókat találunk itt, ám nem útkereső, kísérletező, hanem könnyen befogadható zeneműveket. Virtuális összekötő kapocsnak is nevezhetném mindezt, de az nem lenne feltétlenül pontos megfogalmazás. Ez a lemezanyag sokkal inkább egyfajta alaptanfolyam, egy vizsga nélküli iskola, amelynek abszolválása után a tanuló boldogan kaparinthatja meg értékes bizonyítványát az alábbi megjegyzéssel: felsőbb osztályba léphet!

olasz