Ma 2019. március 22. péntek, Beáta napja van

Dezső Tóni – Szabó Enikő – Gary Lucas: Pearly Clouds (Fonó Records)

Magyar népdalok, free jazz, blues Amerikából. Mindezek változatos és részleteiben is izgalmas, szinte érzéki szintézise az együttes tagjai saját stílusainak beáldozása nélkül képes hiteles és nagyon szerethető egységet képezni.

Ha a formációt illetően viszonyítási alapot kellene keresnem ehhez a lemezhez, esetleg épp a kiadványt jegyző Fonónál az utóbbi időből (mondjuk, a 2018-as év termését tekintve), minden bizonnyal a Rustico-ra esne a választásom. Tudjuk, minden hasonlítgatás sántít, ezért épphogy helytálló lehet az alábbi megállapításom (vagy annál is kevésbé), mégis leírom abban a meggyőződésben, hogy az efféle összevetés némi fogódzót nyújthat a hallgatóság részére.
Trióban játszik, és női énekkel megerősített mindkét csapat, és népdalokra alapozott mindkét produktum. Továbbá: a trió valamennyi tagja a Pearly Clouds esetében is főszerepben domborít. A produkcióhoz való közelítés azonban ezúttal némileg más irányú, sőt. Az több felől is lehetséges.
Az első benyomásom a „hangulati” volt, mégpedig abban a hitben, hogy ha a Grammy-díjra jelölt, felettébb invenciózus, számos világnagyság lemezfelvételein segédkező amerikai gitár-zseninek le is fordították a népdal-szövegeket (minden bizonnyal megtették), sorról sorra mégsem fogja tudni lekövetni az azokban rejlő, különféle változásokat, ezért nem ilyen alapon nyúl hozzájuk, sokkal inkább a dalokból kisugárzó hangulatokból kiindulva. Tulajdonképpen most is változatlan ez az érzetem Gary alapállását illetően. Ám, amiket itt berakott a közösbe, az nem kevés. A konkrétumokról alább olvashattok.
A világjáró free jazz-szaxofonos Dezső Tóni (akiről – megítélésem szerint – itthon méltatlanul keveset tudunk) lakóhelye: Tahitótfalu. Az Élet nevű, kérlelhetetlen rendező első ízben mégis New York-i találkozást intézett kettejük számára, ezzel is segítve valahol a Pearly Clouds megszületését.
Szabó Enikő Garyhez hasonlóan a sokoldalúság mintaképe. A népzenében Ökrös Csabával, a jazzben Balázs Elemérrel közös fellépéseiről tudhatunk, sőt a Tabulatúra nevű régizene-együttesben is hallhatjuk őt. Szabó Enikő és Zenekara első albuma 2014-ből való.
A Pearly Clouds a saját meghatározása szerint “avant-folk és etno jazz-blues” zenét játszik. Naná, hogy ezt ők tudják a legjobban! Számomra nem marad más feladat, mint megkísérelni megfejteni a fogalmak jelentését, illetve keletkezésük lehetséges okait.
A „folk” kitétel egyértelmű, hiszen tizennégy magyar népdal hangzik fel Enikő kristály-csengésű hangján. Az ének tempója azonban nem feltétlenül a hagyományos verzió megfelelője. Ez rögtön az első számban (Édesanyám rózsafája), majd később is megmutatkozik, hiszen az nagyban a hangszeres játékosokéhoz igazodik. Abban pedig a free jazz feszítő nyughatatlansága fordul elő legnagyobb százalékban. Ez a fajta mix nem igazán jellemző napjainkban, így az első maghatározás magyarázata máris kész.
A fentiek alapján az etno jazz mint olyan, aligha képezi vita tárgyát. A blues és a magyar népzene együttes jelenlétére azonban felkapja a fejét az ember, hiszen annyira ritkaságszámba megy az ilyesmi, hogy olykor éveket kell várni az efféle – nem könnyen kivitelezhető – megoldásra. Azt hiszem, a kézujjaim elegendők lennének az esetek számbavételéhez.
Egyébként én a HeayMéta 93 című kazettán hallottam először effélét, habár nem vagyok biztos abban, hogy ez volt az első ilyen hazai megnyilvánulás. Megköszönöm az esetleges pontosítást, kiegészítést, helyreigazítást!
Érdekes, hogy egyes külföldi, bár nem kizárólagosan a magyar folk-feldolgozásokhoz kötődő muzsikusok (pl. Ripoff Raskolnikov, Wovenhand) valahogy jobban ráéreznek erre az eshetőségre, mint a magyar zenészek, pedig a két műfaj közötti átjárhatóság már régóta igazoltnak tekinthető. Ezúttal természetesen Gary Lucas jeleskedik ennek kibontásában.
Magyar népdalok, free jazz, blues Amerikából. Mindezek változatos és részleteiben is izgalmas, szinte érzéki szintézise az együttes tagjai saját stílusainak beáldozása nélkül képes hiteles és nagyon szerethető egységet képezni.
Érdekes, hogy a lemezborítón (csakúgy, mint a belső lapjain) nincs magyar nyelvű szöveg. Minden bizonnyal azért, mert elsődlegesen külföldi piacra szánták ezt a CD-t, de hát belátható, hogy mi sem lehetünk meg nélküle. Figyelhetek hát ti is rá, kivált, ha varázslatosan extra muzsikát tartalmazó lemezzel szeretnétek meglepni magatokat! Pearly Clouds, ne feledjétek!
Már csak azért sem, mert van egy különleges bája ennek a bizonyos gyöngy-szerű felhőnek. Átragyog rajta a nap, és meleget sugároz. Nem akármilyet: kellemeset, finoman cirógatót, szívmelengetőt!

olasz