Kizárt, hogy e sorok olvasói magyarázatot igényelnének az írás tárgyát képező kötet (vagyis az ismertetésre szánt könyv) témáját illetően. A belső címoldalon található alcímet mégsem csupán a rend kedvéért másolom ide, hiszen lényegi, tartalmi áttekintést kapunk a segítségével - róla. Tehát. „Elmélkedések, beszélgetések, szubjektív visszaemlékezések a rockzene történelmének fejezeteiből”.
Igen, a szubjektív reflexiók az elsődlegesek, mégpedig egyfelől a beszélgető társak történetei, másfelől – párhuzamos szálon futtatva - a rock-szakírói és jelentős szervezői-menedzseri szakmai múlttal rendelkező szerző eseményekben gazdag, finom humorral átszőtt, élvezetes stílusban megírt visszaemlékezései. (A Csatári Bence történész-kutatóval készült elemzés azonban már-már objektívnek tekinthető.)
Nagy kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben megjelent, tekintélyes mennyiségű szakirodalom ismeretében lehet-e még újat mondani a (szűkebb értelemben vett) magyar rockzene múltjáról és jelenkori életről, annak működési mechanizmusáról? A válasz egyértelmű: igenis, lehet! Például bizonyos történések más megvilágításba helyezésével, amit a Rockmúzeum alapítójával, Bálint Csabával készített interjú reprezentál, de a plusz információk felhozatala sem elhanyagolható, sőt. (Magam is hozzájutottam most néhány, számomra eddig ismeretlen infóhoz.)
A beatkorszaktól napjainkig összegyűjtött értékes mozaikcserepekből pedig összeállt egy méretes (és igen szemléletes) táblakép. Az Örök és elpusztíthatatlan ugyanakkor Hegedűs István rock-szakírói munkásságának (zseniális) összegzése is. Interjúk, személyes történetek és más írások A-tól Z-ig, azaz A klubtulajdonosoktól a Zenészekig, a műfaj színpadi és az őket közvetlenül vagy áttételes módon segítő szereplőinek szinte teljes spektrumát átfogva.
Hogy milyen minőségben? Nem kérdés. Hegedűs Pisti alapos felkészültsége, lényegre törően célirányos, okos kérdései példaértékűek, amelyekre szinte lehetetlen nem „kifejtős”, vagy őszintétlen válaszokat adni. Olykor olyan történéseket is a nyilvánosság elé tár némelyik interjúalany, amelyeket másnak talán el sem mondana.
Az írások (olykor forrás értékű) keletkezési éve ugyanakkor nem minden esetben követhető nyomon. A legtöbb esetben persze igen, vagy némi utána gondoltással meghatározhatóvá válik.
A könyv kulcskérdését az írója az alábbiak szerint fogalmazta meg: „Hogy hol tart ma a rockzene Magyarországon? Ennek megítélését – akár az Örök és elpusztíthatatlan címet viselő kötetben olvasottak, akár egyéni tapasztalatok alapján – az Olvasóra bízom. Olvasóként megszólítva érzem magam, ezért (kritikán kívül) elárulom a személyes hipotézisemet. A rockzene jövőbeni sorsát a blueséhoz hasonlatosnak vélem. Bővebb magyarázat helyett szíves figyelmetekbe ajánlom Kovács József: A blues története a kezdetektől napjainkig (Kossuth Kiadó, 2017.) című nagyszerű munkáját. Azok kedvéért, akik még nem olvasták, íme a saját véleményem: a rockzene minden bizonnyal túléli a jelenkor rockereinek személyét, és ameddig kitart az utódok lelkesedése, rétegzeneként fog élni a továbbiakban.
Az Örök és elpusztíthatatlan pedig nem kevesebb, mint a magyar rockzene egyik, könyv formátumban összegzett alapvetése, vagyis ebben a minőségében kötelező olvasmány! Zenei tendenciák és folyamatok változásaira, különféle összefüggésekre, ha kell: visszásságokra világít rá, summáz, következtetéseket von le, pozitív példát hoz (pl. a Budakalászon történteket), de ha kell, el is ítél (pl. szélhámos fesztivál-szervezőt), miközben - akarva vagy akaratlan – tanulságokkal is szolgál.
Az egykori Prognózis frontembere, Vörös István (aki természetesen szintén szerepel a könyvben) újabb kori CD-sorozatának címét (utólagos engedelmével) kölcsönvéve és azt átformálva, mi mást mondhatok a kötetről az érdeklődő közönség számára: olvasd, ha jót akarsz!