Ma 2019. december 11. szerda, Árpád napja van

Európa Kiadó – még Szentesen is!

Nem vitás: ezt a csapatot látni és hallani kell, mert érdemes, akárhonnan nézzük!

Igen, jól gondoljátok. Az alábbiakban nem a küszöbön álló EP-választás soros propagandadumáját olvashatjátok. (Megtehetitek másutt hamarosan: kapunk az arcunkba belőle jócskán, minden valószínűség szerint többet az elégnél.) Nem is a könyvkiadó mutatja be legújabb kiadványait a kertészet egyik fellegvárának számító dél-alföldi kisvárosban. A patinás underground zenekarról szólok, abból a jeles alkalomból, hogy az április 27-én, szombaton Menyhárt Jenő csapata végre Szentesen ad koncertet, mégpedig az Ifjúsági Házban, 20 órai kezdettel.
Tudom jól, szentesi illetőségű zenekedvelő lévén most hazabeszélek, de hát ezen a (kvázi saját) portálon engedjetek meg nekem ennyi elfogultságot és szabadságot.
A banda (amint azt sokan tudjátok) nagyon nem mostanában, hanem a magyar underground forrongó hőskorában,1981-ben alakult. Talán meglepő, de nem igazán mulatságos, hogy a szöveg-centrikus dalai többségének üzenete mit sem vesztett az aktualitásából. Sajnos. Azok pedig egyfajta hangulat-jelentések, társadalmi, közérzeti pillanatfelvételek voltak, és – mit ad Isten - nem a mindenkori hatalom kegyeltjeinek és kegyenceinek széles jókedvéről szólnak.
Ha nem takarja zöld (vagy milyen) hályog a szemünket, láthatjuk, hogy a történelem ismétli önmagát. Így van ez napjainkban is. Abban a tekintetben mindenképp, hogy a nép hallgatag többségének létbiztonsága mit sem javult az „átkos” óta, ezért a XXI. század Magyarországára is érvényes lehet az Európa Kiadó néhány veretes verssora.
Mocskos idők. Romolj meg. Toporzékolok. Szavazz rám. Tévedés ne essék, ez mindegyik a letűnt világból való EK-dalcím, akárcsak a Jó lesz, a Turista, a Küldj egy jelet, az Igazi hős és a Megalázó durva szerelem, a további példák okáért. És, a 2018-as, életerős négyszámos lemezük címe is (mint a zenekar neve) beszédesen kétértelmű: Nincs kontroll. (A jelentéseit hadd ne magyarázzam.)
A gyakran változó tagság ellenére a zenekari produkció mindenkori nívója (elhanyagolható hullámverésekkel) egyenletesnek tekinthető. Az állandóságot Menyhárt Jenő – ének, gitár, zenei igazgató személye képviseli a bandában. Ahogyan az általában lenni szokott, itt is a frontember biztosítja a hosszú távú működést és stabilitást.
A múltbeli jövés-menéseket hagyjuk. (Akit érdekel, lekövetheti a Wikipédián.) A jelen formáció gitárosa az a Bujdosó János, akinek régóta csodálhatjuk jellegzetes soundját. A sokoldalú dobos, ütőhangszeres Gyenge Lajos az egyetlen, aki az ezt megelőző csapatnak is tagja volt. A billentyűs hangszerek mestere, Kálmán András „főállásban” a Ladánybene 27 erőssége. Számomra a legnagyobb meglepetés Tóth Zoltán "Spenót" újbóli visszatérése. No, nem maga a visszatérés ténye, hanem az, hogy a szintén egyéni hangú gitáros (talán maradék-alapon) ezúttal a basszusgitárt ragadta magához. (Őt egyébként a Csókolomban láthatták a szentesiek – jó néhány évvel ezelőtt.) Nem semmi társaság, ugye?
És persze, a koncertprogram összeállítható lehetne mindenki örömére olyan legendás zenekartól, amelyiktől távol áll a nosztalgiázás. Csakhogy. Náluk az a szabály, hogy nincs szabály: nincsenek „kötelező”, kihagyhatatlan dalok. Egy EK-koncerten bármi megtörténhet. Az egyik, sok évvel ezelőtti bulin, a régi Gödörben például az, hogy az Igazgató úr magázódva dicsérte szembe a közönséget. Nem késett a hangos válasz a színpad előtt figyelő tömegből: „Maga is jó fej, Jenő”!
Nem vitás: ezt a csapatot látni és hallani kell, mert érdemes, akárhonnan nézzük!
És ha valami, hát ez a koncert valóban visszaidézheti a kilencvenes évek legendás szentesi klubja, a Graffiti egykor volt hangulatát, ha a külsőségekben nem is, de zeneileg mindenképp.

Olasz Sándor