Ma 2019. október 22. kedd, Előd napja van

Szászcsávási Dalárda (Fonó)

De miért érdekes, mitől különleges ez a falusi dalárda azon túl, hogy zömében férfiak alkotják? Meggyőződésem, hogy a közösség-formáló ereje önmagában véve is hatalmas, ám azon túl minden bizonnyal lennie kell valaminek, ami megörökítésre érdemesítette a működésüket. És van is! Mégpedig a többszólamú, sajátos harmóniával bíró kórus-éneklés!

Ha létezik utolsó órája a néprajzi gyűjtésnek (pl. az Új Pátria sorozat felvételei 1997-2001. közötti készítésére gondolva), minden valószínűség szerint lennie kell egy, az  azt megelőző másodpercnek is. A Szászcsávási Dalárda frissen közreadott hanganyagát ugyanis az Új Pátria rögzítése előtt, 1992-ben és 1994-ben készítették. A fent vont párhuzam abban a tekintetben is megáll, hogy szintén egy sorozat, bár rövidebb, de jelentőségében semmivel sem kisebb, nevezetesen (és logikusan) a szászcsávási keretében publikálta a lemezt a Fonó – egyedszázados csúszással.
De miért érdekes, mitől különleges ez a falusi dalárda azon túl, hogy zömében férfiak alkotják? Meggyőződésem, hogy a közösség-formáló ereje önmagában véve is hatalmas, ám azon túl minden bizonnyal lennie kell valaminek, ami megörökítésre érdemesítette a működésüket. És van is! Mégpedig a többszólamú, sajátos harmóniával bíró kórus-éneklés!
Szabó Csaba, a sajnálatosan fiatalon eltávozott marosvásárhelyi zenetanár és zenetudós – szaktársaival - az 1970-es években (!) figyelt fel arra, hogy nem csak a templomban, hanem munka közben, a mezőn is ilyen módon énekelnek az emberek. A digipack CD bookletjén Pávai István értő, részletekbe menően alapos tanulmánya világítja meg a hagyomány 18. századi eredetét, amelynek alapjai két évszázaddal korábbról valók. Nem érdektelen az útja és módja annak a folyamatnak sem, amelynek során (ahogyan) ez az éneklési mód nemzedékről nemzedékre átöröklődött.
Később kimutatták, hogy a többszólamúság nyomokban más településeken is fellelhető, de a kiteljesedett, élő formájában éppen Szászcsáváson maradt fenn.
Jogos a kérdés: miféle műsort tart repertoáron a Szászcsávási Dalárda? Úgy vélem, a válasz könnyen kitalálható: nagyon vegyeset, olyat, amilyen a falu életéhez, népszokásaihoz leginkább kapcsolódik. Vagyis ünnepi és névnapi köszöntőket minden alkalomra, egyházi énekeket (amelyekkel a 2004. évi Református Zenei Fesztivál vendégei lehettek), temetési énekeket, valamint kuruc nótákat – mintegy megidézve mindazt, ami a történelmi múltunk e részéhez ebben a formában köthető.
Ismert, hogy kitűnő zenekar működik a faluban (a szászcsávási CD-sorozat hatodik darabja – akárcsak néhány előző - róluk szól, olvashattok nemsokára erről is a portálon), nos, ezen a lemezen őket is hallhatjuk néhány számban, természetesen a Dalárda kísérete okán. És hogy a hallgatóság még jobb kedvre derüljön, egy élénk csárdással „köszönnek be” hozzánk, hiszen a szórakozás a falusi életnek is szerves része. És persze, folytatják a muzsikálást – ha Kossuth-nótával, hát avval, a vérbeli szászcsávási hangulat kedvéért, amelybe lassú tempójú népdal, valamint (immár a zenekart nélkülözve, végül) egy egyházi ének is belefér.
Igen. A maga módján szokatlanul különleges, mondhatni: unikális ez a kiadvány, amely ennek ellenére – vagy éppen ezért – minden bizonnyal meg fogja találni a maga közönségét. Ezzel együtt nem gondom azt, hogy létezne bárki, aki ne örömmel fogadná.

olasz