Ma 2019. május 20. hétfő, Bernát, Felícia napja van

Ask The Dust: Shall Return (szerzői kiadás)

Igazán húzós, dögös, magával ragadó bemutatkozó lemezt készítettek!  (Az első széria el is fogyott belőle.) Kilenc számot, alapvetően angol nyelvű blues-rock zenét hallhatunk rajta, egy szem magyar nyelvűvel megfűszerezve.

Első lemezes, mégsem kezdő zenekarral szeretném most megismertetni kedves olvasóimat, máris átadva nekik a szót.
„Az Ask The Dust zenekar hat évvel ezelőtt alakult meg Vecsei András és Vecsei Márton vezetésével. Az évek alatt különböző formációk és tagcserék történtek, 2017. eleje óta azonban a banda fixen öttagú, az alábbi felállásban: Berta Csaba – ritmusgitár, Koós Marcell – dobok, Mátrai Márton – basszusgitár, Vecsei András – szájharmonika, ének, akusztikus gitár, Vecsei Márton – ének, szólógitár.
A zenekar egy gitár- és szájharmonika alapú blues-(hard) rock együttes. Megannyi próba és dalírás, illetve számos nagyszerű koncert után tavaly novemberben jelentettük meg első lemezünket Shall Return címmel. Bár a tagok zenei ízlése rendkívül széles skálán mozog, a blues zene és a rock-os elemek, motívumok, valamint a kifejezetten jó baráti hangulat és összeszokottság egységesíti a különféle zenei világokat, megteremtve így az ATD sajátos stílusát.” - írta zenekar a bemutatkozó levelében. Én pedig most „kiadom” őket jól! Azért, mert megérdemlik!
Állítom ezt minden túlzás nélkül, hiszen igazán húzós, dögös, magával ragadó bemutatkozó lemezt készítettek!  (Az első széria el is fogyott belőle.) Kilenc számot, alapvetően angol nyelvű blues-rock zenét hallhatunk rajta, egy szem magyar nyelvűvel megfűszerezve.
Színes, változatos az anyag olyan zenei hatásokkal, amelyeket zenekar bátran felvállalnak, hiszen felvállalhatják. (Robert Johnsontól a ZZ Topig, sőt azon túl.) Egyébként is, ebben a műfajban szinte mindent eljátszottak már, amit lehet. Az Ask The Dust úgy teszi ezt, hogy nem érhetünk tetten a zenéjükben bármiféle konkrét, túlzott hatást, befolyást, és ez nagy dolog manapság!
Ráadásul, hiányzik az amatőrség diszkrét bája ebből az egészből, ami megint csak jócskán mellettük szól. Első lemezes bandánál pedig ez szinte elkerülhetetlen, de amint a szabály-erősítő kivétel mutatja: nekik sikerült! Fontos továbbá, a dalok is jók, és ami az értéküket növeli: kivétel nélkül saját szerzeményekről van szó, amiért plusz piros pont jár nekik – az eddig megkapottak mellé. Személyes kedvenceim a Maradok című lassú blues (amely bárki számára megmutatja, hogy az Ask The Dust-dalszövegek is rendben vannak.), valamint a lemez – szintén lassú tempóban előadott - címadó száma. (Mindez nyilván a személyes lelki alkatom függvénye, alapvetően.) Olyan viszont, amelyik bármiféle viszolygást keltene bennem, egyszerűen: nincs, nem létezik!
Van viszont kellő összeszokottság a csapatban (amit fentebb ők is megjegyeztek) és hatalmas rutin! Számos klubban megfordultak már. A legnagyobb dobásuk mégis a paksi Gastroblues Fesztivál, ahová szintén meghívást kaptak a fesztivál nívójára teljes joggal kényes szervezőktől. A saját konklúzióm is egyértelmű. Bátran merem ajánlani ezt a csapatot valamennyi rock-klub műsor-felelőseinek és közönségének!
Elérhetőségük a zenekarr nevével fémjelzett facebook-oldalon található. Keressétek hát őket!
 

olasz