Ma 2019. május 20. hétfő, Bernát, Felícia napja van

A magyar jazz kiemelkedő alakjainak régebbi lemezeiről: Binder Károly (1) Károly Binder - Theo Jörgensmann: Blue In Blue BMM Records

És ez a muzsika egy csoda, kérem! Annyira magas szintű duózás, amilyenre csak .nagyon kevesek képesek, holott ha jól tudom (nyilván a kellő lehetőségek hiányában), néhány évtizedes pauza állt be az

Két, sokat próbált játékos- és alkotótárs, a magyar zongorista és a német klarinétos 2010. szeptember 22-én készült, a rá következő évben CD-re préselt lemezanyagát mutatom be az alábbiakban.
Igen. Egyetlen nap alatt játszották fel azt a közel egyórás, közel tucatnyi hosszabb-rövidebb számból álló muzsikát, amely kevesek által alkalmazott módszerrel készült: közös improvizáció eredményeként született. Azt, hogy az esetleges előkészítés mennyi időt vett igénybe, nem tudni. Kétlem azonban, hogy az - a szűk szakma kivételével - bárkit is érdekelne. Ahogyan a színházi nézőknek is csak az előadás minősége számít, nem pedig a próbafolyamat.
És ez a muzsika egy csoda, kérem! Annyira magas szintű duózás, amilyenre csak .nagyon kevesek képesek, holott ha jól tudom (nyilván a kellő lehetőségek hiányában), néhány évtizedes pauza állt be az együttműködésükben. Mégis, ott folytatták, ahol abbahagyták anno. Azaz, mégsem: kissé bölcsebben és önmagukhoz képest valamelyest szelídebben. (Nem mintha a korábbi énjeiket nem szerettük volna.) A spontán zeneteremtés gyakorlatán azonban nem változtattak, hiszen semmi szükség nem volt rá.
Az egyik, tíz percnél hosszabb időtartamú számmal indul a lemezanyag, The Spirit of the Evening címmel. Az éjszakai elcsendesülés képeit a két hangszer együttesen festi alá képzeletünk vásznán. Az utolsó napszak „forgalma”, élete a duótól megszokott kortárs, avantgarde jazz kiszámíthatatlanul felgyorsult, mégis hibátlanul összeforrott futamaival indul be, hogy aztán visszatérhessenek a béke és nyugalom percei.
A következő darab első harmadában preparált zongorával „beszélget” a klarinét, bizalmasan és elmélyülten. A címadó szám már-már „titokfejtő”, meditatív muzsika.
Egy játékos, másfél perces szösszenet után (a) The Spirit of the Morning következik, röpke tizenkét minutum erejéig. A friss, vidám ébredés egy jó napot alapoz meg a hallgatói számára, mégpedig konstruktív és változatos, meglepetésekkel teli muzsika segítségével.
A lemezanyag idő(k)ben rövidebb második szakasza hat, érdekesnél érdekesebb, izgalmasnál izgalmasabb számokat tartalmaz: az alkotásban kiteljesedett szabadság hangjai ezek is végső soron további zenei és hangulati meglepetések nélkül. A fentebb jelzett, felettébb pozitív „tulajdonságok” jutnak érvényre a munka ezen periódusában is, amelyek csakis felsőfokú jelzőkkel illethetők, hiszen ilyeneket érdemelnek. Az önismétlés veszélyét azonban már nehéz lenne elkerülni. Azaz: talán mégsem.
Remekmű. Ezt még nem mondtam, amely jelzőről azt kérem, hogy a teljes zeneanyagra lesz szíves vonatkoztatni a kedves hallgató. És ez az anyag további különös értékkel is bír. Vagyis.
A muzsikába transzponált empátia, egymás rezdülései átérzésének és átvételének a képessége kivételes, ritka adomány. Azt csakis a legeslegjobbak birtokolhatják, mint amilyen (alaphangon európai) formátumú művész Binder Károly és Theo Jörgensmann.

Olasz Sándor