Ma 2019. december 11. szerda, Árpád napja van

Boban Markovic Orkestar: Mrak (Fonó Budai Zeneház)

No, ez a Boban Markovic-lemez nekem nagyon bejött! Máris mondom, miért, de a megokolást muszáj a „teremtés” korától indítanom.

Pontosabban attól az időszaktól, amikortól ez a csapat hazánkban is népszerűvé vált. Mert Szerbiában a messze földön híres gucai trombitás-verseny győzelme fél királysággal ér fel. Kivált, ha bizonyos Emir Kusturica nyújtja át a vele járó koronát, mint Boban Markovic részére, rábízva az ő népszerű filmjei legalább annyira népszerű zenéi legjavának előadását. Igen ám, de Boban rezes angyalai – akkor – meglehetős egyhangúsággal tolták. Mégis. Mindez elegendőnek bizonyult további lehetőségek eljöveteléhez. Lemezkészítés Lajkó Félix közreműködésével, és egy másik Frank Londonnal (aki ugye „főállásban” a Klezmatics főnöke). Aztán bevette a bandába fiát, Marko-t, és nem a zenész-dinasztiák íratlan törvényét követve, hanem a fiatalember gyorsan kibontakozó tehetsége jogán, amely – jelen állás szerint - saját zenekar alapításában teljesedett ki nála. Az „öreg” ismét magára maradt, azaz: az ő zenekarával.
És most itt van – velük együtt - a Mrak (Sötétség)! Egy skopjei stúdióban készültek a felvételek, de a CD nálunk, a Fonónál jelent meg! A régi idők „egyhangúságát” pedig egyszeriben elfújta a szél. Jelzés-értékű, hogy a rezesek és a dob mellé harmonika és ütőhangszerek is bekerültek a zenekarba. Ennek megfelelően a hangszerelés is szintet léphetett. Végeredményben nem is egyet, talán. A repertoárt pedig zömmel Boban feldolgozásai alkotják, néhány érdekességgel felturbózva.
Kezdetnek befigyel az egyik saját szerzeménye, mégpedig a lemez-címadó. A legkevésbé sem félelmetes, sőt feltűnően vidám, tempós dallam nagyon távolról a Russkaja PsychoTraktor című körtáncra ingerlő királyságát idézi, amely alighanem azért maradt meg a fülemben, mert már nagyon el tudnék viselni egy Russkaja-őrületet. A Boban Markovic Orkestar buliját nem kevésbé, hiszen arra hangolódom épp, a Mrak segítségével. Nana. Ez nem enyhe figyelmeztetés, hanem az első tradicionális dallam-feldolgozás címe, amelyben a hangszerelés, a szólamok leosztása (beleértve az énekét) példaértékű. A muzsika pedig – nem mellesleg  - elringat, mégpedig igen kellemesen. Boban másik szerzeménye (Grom) vérbeli balkáni táncdallamot terít a lábunk alá. Az Ilke Cocek címe önmagáért beszél – szintén kiváló hangszerelésben. A kellemesen elzsibbasztó Rakiját igen szeretjük ebben a formában is, nem csak a cseppfolyós halmazállapotában. A Guram Guram szintén a balkáni popmuzsika gyöngyszemei közé tartozik, ami felől meg is győződhetünk, itt és most. A játékos címet viselő Tika Tika Sukaria szintén Boban szerzői (és bandája előadói) kvalitásait dicséri. Tradicionális dallamok instrumentális feldolgozásának sora következik, szám szerint három. A zenekar minden tekintetben elemében van, bárminemű tévedés alaphangon kizárt. És, ami eredetiben nem érdekelt volna, Gipsy Kings-dalról lévén szó (Djobi Djuba – bocs, mert nem tudom, hogy ez-e az eredeti címe), ám most a Boban Markovic Orkestar harmonikása ragadta magához a kezdeményezést. Le a kalappal előtte!
A jól ismert dallam, a cigány-himnusznak számító Ederlezi zárja a lemezanyagot. Meglepő módon nem a mindent elsöprő, átható szenvedély, hanem a remekül felépített, modern hangszerelés uralja. Persze Alexandra Borisova nehezen feledhető éneke is nélkülözhetetlen tényezője a sikernek.
Akárhonnan nézzük, a Boban Markovic Orkestar önálló intézménnyé nőtte ki magát mára. Vezetője szintet lépett a bandájával minőségileg, és továbbfejlesztette, felül írta a saját zenéjéhez való viszonyát. Nincs szüksége többé a Kusturica-filmek muzsikájának többségét jegyző Goran Bregovic innen-onnan „szerzett” dallamaira. És, a balkáni szórakoztató muzsikára mi is másként (és még jobb szívvel) tekintünk egy kicsit, különösen ezek után.

olasz