Ma 2019. október 22. kedd, Előd napja van

Balogh Melinda: Napkerék (Fonó Budai Zeneház)

Kitaláltátok, a lemezcím és annak szimbolikája meghatározó vonatkozással bír a zenei tartalomra nézve. Igen, cigány népzenével találkozhatunk Balogh Melinda első számú szóló albumán, mégpedig erdélyi gyűjtésekből valókkal!

Szépségesen, csokrokba kötve kapjuk meg azokat úgy, hogy nem hallunk teljesen ismeretlen dallamokat közöttük. „Csak” másként szólalnak meg: a cigány eredetre fókuszáltan - általában.
Nem kevés közülük nem kevés népszerűségre is szert tett a közelmúltban, például a Besh o droM figyelméből és jóvoltából. És számos további olyan dallam akad, amelyeket magyarnak vélhettünk eddig. Csakhogy a „dalvándorlás” nagyon is létező fogalom, kivált a soknemzetiségű vidékeken, amelyről Kelemen László, a Hagyományok Háza igazgatója írt rövid, értő elemzést a CD belső borítóján.
Balogh Melindát még a Jászsági Népi Együttes táncosaként vonzotta be a cigány népzene ereje és hatalma olyannyira, hogy saját gyűjtésre is vállalkozott e téren. Az összeállítás muzsikusai pedig elsősorban a magyar népzene elitjéből kerültek ki úgy, mint a központi szerepet vállalt Hegedűs Máté, vagy a feltörekvő Babra harmonikása, Réti Benedek. Bede Péter neve talán a jazz berkeiből ismerős, de tudható, hogy a világzenei közreműködés sem áll távol tőle. A leghosszabb blokkban, amely nem más, mint a csávási, az Üszütrü Zenekar vendégeskedik, a méraiban pedig helybéli hangszeresek: Tóni Rudolf és Árus Béla.
Az énekesnő előadásmódja, a cigány népzenéhez való viszonyulásának mikéntje  sajátosnak tekinthető. Balogh Melinda gesztusai nem túlzóak. Kétségkívül, nem akar cigányabb lenni a cigánynál, ám a szépen csengő hangja nem mentes a szenvedélytől, amely jól érzékelhetően izzítja az ő belső tüzét. És hogy mi lehet a célja ezzel a kiadvánnyal? Véleményem szerint nem kevesebb, mint ennek a zenei világnak az eddigieknél szélesebb körben való népszerűsítése. Küldetése pedig egyértelműen sikeresnek látszik!
Az első blokk, a nagybányai Covaci Marcel nótáinak első (cigány nyelven megszólaltatott), jellegzetes pillanatai, valamint a „devla” nevének sűrű emlegetése szemernyi kétséget sem hagynak a „hollétünk” felől. Ugyanakkor azonnal tudjuk mi hallgatók is, hogy megérkeztünk, mi több: otthonra leltünk itt, mert a „hely” vonzereje villámgyorsan kezdett el hatni ránk. És, ebben Szilágyi Tóni kiváló éneklése nagy segítségünkre volt!
A csávási dalok és az Üsztürü kísérete tovább mélyítik az előbbi megtapasztalásokat. A Besh o droM által népszerűsített (ezúttal lassabb tempóban elmuzsikált) dallamnak pedig esze ágában sincs egyhamar kimászni a fülünkből.
A Fekete szív címet viselő, remekül kidolgozott nagysármási összeállítás Emanuel Varga „Moni” emlékét idézi, ám ez a muzsika jóval több bárminemű tiszteletadásnál.
A vajdaszentiványi „illetőségű” Bánatmalom kevés pihenést igen, de megnyugvást nem engedélyez a hallgató számára.
„Az urát megcsalja” történése, ihletettsége aligha szilágysági regionális specialitás, és nem is kizárólagos roma jellegzetesség. A muzsikáról viszont szerencsére, nem mondható el ugyanez. Akkor sem, ha talán ebben érezhető legjobban (ezen a lemezen legalábbis) a magyar népzenével való szoros kapcsolat, az esetleges közeli rokonság.
A lemezanyagot színpompás mérai dalcsokor zárja, Holdszekér címen. Itt szintén érezhető a magyar népzene (oda- vagy vissza-) hatása, azzal együtt jól foglalja össze ez a szám a vélt vagy valós célkitűzéseket. A Napkerék tehát elgurult: utolérhetetlen sebességgel, de nem nyomtalanul!
Olyannyira nem nyomtalanul, hogy máris felvetődik a „hogyan tovább” kérdése. „A kalotaszegi cigány muzsika külön lemezt érdemel.” - írja Balogh Melinda a bemutatkozó szövegében, minden bizonnyal a Mérán kívül eső vidékekre gondolva. Nos, ilyen csodálatos debütálás után a magam részéről a legnagyobb örömmel tekintek az esetleges folytatás elé, hiszen bátran kijelenthető: ez a csapat máris megszolgálta!

olasz