Ma 2019. október 22. kedd, Előd napja van

Parno Graszt: Már nem szédülök (Fonó Budai Zeneház)

„Már nem szédülök a fényben” - vallja az egyre népszerűbb paszabi roma népzenei formáció az ötödik lemezén. Ez így is van rendjén, hiszen összességében több mint harminc év munka áll az együttes mögött, nincs hát mitől tartaniuk. Az életükről, ténykedésükről dokumentumfilmek készültek. Mégis, felmerül a kérdés: öt lemeznyi termésmennyiség nem kevés ennyi idő alatt?

Egy kedves, régi zenész-barátom szerint vidéken lassabban érlelődnek meg az alkotás gyümölcsei, viszont sokkal kidolgozottabbá válhat a muzsika. Nos, a múltbéli tapasztalat – azt gondolom – a Parno Graszt mostani tevékenységére fokozottan érvényes. Ennek nyomán állíthatom: bizony, ez a lemezanyag felsőfokú kvalitásokkal bír!
Nagyon változatos, nagyon roma (értheted úgy is: nagyon emberi), és nagyon szerethető. Csak úgy süt belőle az életkedv, az életöröm! Ez a nem kis létszámú csapat nagyon tud mulatni, bulizni, ami a lemezjátszó hangszóróiból is átjön, és ami sajnos, egyre ritkábban fordul elő a mai ellentmondásosan viszontagságos időben.
Be is csapnak a lecsóba mindjárt annak rendje és módja szerint, sűrű vérű és ritmusú roma tánczenével, ami vérbeli táncosoknak szól. (Mások ugyanis aligha tudnák megfelelő mozgásformával lekövetni azt.) És persze a hallgatóságnak is szól azért, hogy vihar-sebességgel legyenek képesek otthagyni a napi gondjaikat, bánatukat nagy szívű, tág tereket átölelő pozitív kisugárzások közepette. Ilyenkor jönnek a legjobb gondolatok, nem csak a közönség, hanem a muzsikusok fejében is, olyan dalok születését eredményezve náluk (mint pl. az Amikor csak tehetem), amelyik tökéletesen belesimul a roma népzenei környezetbe.
A jelen recenzió legelején említett lemezcím-adó szerzemény kis szerencsével hatalmas sláger lehet, hiszen képes minden, arra fogékony lélekhez közel férkőzni, nem utolsósorban: a legtöbb, zeneinek nevezhető környezetben is megállja a helyét. Nem lehet nem odafigyelni rá, sőt. Belemászik a füledbe ha akarod, ha nem, de én tudom, hogy akarod!
A Bánat-bánat című erdélyi roma népdal az, amelyet Dresch Mihály és a Cimbaliband szintén feldolgozott. A Parno Graszt előadása itt és most nagyon erőteljesnek és hitelesnek hat. Hallgassátok hát örömmel! Ha pedig a Cimbaliband neve szóba került, a Quimby ugyanúgy megkerülhetetlen, hiszen az ő Sehol sem talállak című daluk sem lóg ki a sorból: több mint érdekes színfoltja ennek a lemeznek, amelynek jelen állás szerint – időben - a felénél sem tartunk, holott mennyi mindent hallhattunk már! A Másnak dalol az a madár saját szerzemény: gyönyörű roma szerelmes nóta – nem csak romáknak, hanem minden szerelmesnek!
Lehet ezt még fokozni? Hát persze! Pörgős autentikus roma népdal-feldolgozással, valamint stílusában hozzá illeszkedő saját dalokkal. Ezen a hangulaton a szomorúan felröppenő Madárka, madárka sem tud rontani, csak irányt váltani – mintegy pihenésképpen.
És, besorakoznak újabb roma népdalok, és mit tesz a Devla, egy csapásra helyreáll a világ rendje! Pedig egy kezdetben óvatos léptű magyar népdalt is „megmutatnak” nekünk, és milyen jól teszik!
Majd, csöppnyi zenei kitekintés következik a nemzetközi roma világba. Szándékosan nem árulom el a filmes közvetítésű dal jó ismert címét, csak az ittenit: Gelem, gelem (sokat mondtam ugye?), de hogy ez is nagyot szól, az is biztos! És a végére egy kis „saját termésű” fergeteg jutott, koncertfelvételről.
Csoda ez a muzsika, kedveseim, hiába! Ilyen az, amikor a szabadon nevelkedett, megzabolázhatatlan Fehér Ló (az együttes nevének jelentése – infó az ifjú hallgatóság kedvéért) hátán mindannyian biztonságban érezhetjük magunkat, akár most is, amikor az jókedvében rúg ki a hámból!

olasz