Ma 2019. december 10. kedd, Judit napja van

Saint Ephraim Male Choir: Wings (Fonó Budai Zeneház)

Soha ne mondd, hogy soha, pedig minden valószínűség szerint – pár héttel ezelőtt – mégis ezt válaszoltam volna arra a kérdésre, hogy mikor fogok írni a 2002-ben alapított Szent Efrém Férfikar aktuális (tizenharmadik) lemezéről a Riffen. És itt van, tessék.

No de hogyan fordulhatott elő mindez? Csakis a (műfaj-független) minőség jegyében! Hol is kezdjem a megokolást? Lehet, egy kicsit messzebbről fogom, az eddigi írásaimhoz képest.
Úgy vélem, ennek az anyagnak alapjában véve kétirányú megközelítése lehetséges. Az egyik a szakrális, a másik meg az összes többi.
Bevallom, az első nem kifejezetten reális opció számomra, mivel a sámánhit tanulmányozásánál nem jutottam messzebbre. Marad tehát a zeneanyag összes többi tulajdonsága. A hangulata, a változatossága, valamint a maga különleges varázsa.
A hangulata? Messze nem olyan, amilyet a klasszikus (ám kétségkívül sokszínű) egyházi muzsikától általában vár az ember. Ez itt kellőképpen laza, friss és fiatalos, ha lehet ilyeneket rásütni egy, igazából kortalan, vagy ha úgy tetszik: korokon átívelő, azon felül emelkedni képes zenei összeállításra.
Hogy változatos is? Hát persze, hiszen gospellel indít, zsoltárral erősít rá, görög köszöntővel folytat, és így tovább. Szardíniai altató is ott figyel a többi szám között, valamint magyar kortárs muzsika, később (nem egyszer) a harangok is eljönnek értünk. (A Nagy László-asszociáció részemről nem a véletlen műve, hanem tiszteletadás egy kicsit.) A végére pedig amerikai népi dallam jutott. (Ami sajnos, nem indián népzene – mondatja velem az egyre rosszabb májam.) Továbbá: a megszólaltatott nyelvek sokasága is a változatosság tényét erősíti. Az előadásmód szintén, hiszen közel sem minden számban énekel együtt a teljes csapat.
A zeneanyag varázsának miben léte abban áll (szerény véleményem szerint), hogy magával ragad és fel nem fedezett belső tájakat mutat meg hallgatói számára, a vallásos érzület meglététől függetlenül is. (A borítón látható érdesen szép szárny-kép egyébként Albrecht Dürer egyik festményének részlete.)
Nem vagyok igazán otthon ebben a műfajban, mégis. Meggyőződésem, hogy ez a lemez nagy sebességgel repíti majd tovább az együttest, egyenesen előre a maga misztikus útján. Mégpedig a legkevésbé sem hétköznapi módon, hanem – én elhiszem nekik azt, ahogyan ők vélik mindezt - angyalszárnyakon.

olasz