Ma 2019. október 22. kedd, Előd napja van

P. Mobil-Aranylakodalom Szentesen is, október 26-án!

Amikor azt látjuk a képen, hogy az aranylakodalmon szép, kövér (házmesteri) bajusza van a menyasszonynak, azt hihetnénk, hogy ott valami vagy nem gömbölyű, vagy valamiféle melegség árasztott el valakit éppen. Most egyikről sincs szó – szerencsére! A neten terjedő reklám-fotón a Mobil szigorú vezetője, Schuster Lóránt öltött menyasszonyi ruhát, a móka kedvéért. Mert a jobb helyeken, és az innovatív zenekaroknál bőven belefér az efféle huncutság.

Az „aranylakodalom” egyik, ünnepi koncerthelyszíne pedig Szentes! Öt év (és tizenkét nap) eltelte után érkezik hozzánk és nyom le nagy bulit a P. Mobil, egészen pontosan október 26-án szombaton 20 órától az Ifjúsági Házban, mégpedig a Zene-Világ-Zene-Graffiti sorozat keretében!
Az öt évvel ezelőtti látogatás beharangozó cikkében (amely anno nem itt, hanem a városi hetilapban jelent meg), az alábbi összefoglalást adtam: „a banda működése, pályaíve a kitartás iskolapéldájának tekinthető, amely hosszú távon hozta meg a hozzá méltó eredményeket. Nem mintha a „főnök”, Schuster Lóránt későn érő típus lenne... Csak hát, a körülmények!” Az egykori, különböző rendű, rangú és erejű viszontagságaikat most mégsem kívánom taglalni, még az új, koncert-látogató nemzedék kedvéért sem.
Azt emelném ki inkább, hogy a zenekar mindig törekedett a saját munkái archiválására, amelynek utóbb meg is lett az eredménye, hiszen a „hivatalos” (értsd: kiadóknál publikált sorlemezeik, albumaik mellett ezekből a (némely esetben  kordokumentumként is tekinthető) felvételekből készült válogatásokhoz juthattunk hozzá és hozzájuthatunk ma is, mégpedig igen kedvező áron. Sőt, nem csak azokhoz.
Könyvek formájában is folytatódott idő közben a zenekar múltjának dokumentálása. Lóri Kaptafa című, sztorizós, „tény-feltáró” interjú-kötetéről, amelyet legkedvesebb lapom, az egykori Rockinform újságírója, a zenészként is kiváló Rozsonits Tamás állított össze (hiszen ő vezényelte le a kötet alapjául szolgáló „kocsmai beszélgetéseket”), viszont olvashattatok ismertetőt ezen a portálon, ellentétben a Csiriz című, szeptemberben megjelent „folytatással”. (Mindez az „ami késik, nem múlik” kategóriája lehet.) Igen, a tapsgép szakszerű működtetőjének fél évszázados emlékei olyannyira nem férnek meg egyetlen kötetben, hogy a tervek szerint, idővel trilógiává fog bővülni a sorozat.
Közben az „örökmozgó” banda a stúdióban is felpörgött, És? címen préseltetve CD-re a feldolgozás-lemezét. A tizenegy számot tartalmazó albumon a „nedvesítő” jelleggel bíró Echo egyetlen, jól ismert nótája épp úgy helyet kapott, mint két magyar népdal (egyik az Ignite hatására), hogy az Ismerős Arcok-, az Omega- és Skorpió-feldolgozásokról ne is beszéljünk, ám a meglepetések és az érdekességek sora ezzel nem ér véget, csakhogy most nem a rögzített anyag méltatása a cél. (Talán később arra is sor kerül.) Felmerül mégis a kérdés: akad-e annyi csiriz a Mobil műhelyében, amennyi ezeket (és a saját nótákat) jól összeragasztja – a koncerteken?
Mert ugye, az ötven év alatt természetes, hogy számos hatalmas, időt álló sláger is született. Naná! Ha én lennék – erős elvonatkoztatással - a rajzfilm-béli Mézga-fiú, a fiatalkorú L. Aladár reinkarnációja, annyit válaszolnék erre a kérdésre: két forintért megmondom! Egyéb iránt manapság a hétköznapi életben a P. Mobil ráadás-blokkjának ominózus nótájában megjelölt összeg az egyetlen olyan tétel, amin sosem nem fog korunk egyik lassan ölő mérge, a francos infláció.

olasz