Ma 2019. december 10. kedd, Judit napja van

Grencsó String Collective: Folyami zene (Adyton Records – Akusztikus Gitárzenei Egyesület)

Nem, hegedű az nincs a húros hangszerek között. Gitár ellenben kétféle, és persze Benkő Robi, az ő bőgőjével. A zenekarvezető, a sokoldalú fúvós hangszeres Grencsó István aktív jelenléte magától értetődő. Elárulom: az akusztikus gitárost Szabó Sándornak hívják, a „villanygitáros” pedig nem más, mint Heidrich Roland. Ezzel a „játszó személyek” névsorolvasásának a végére értem. Igen, azaz nem. Ütőhangszeres nincs a kis csapatban, és nem is hiányzik belőle!

A felállás kikristályosodásához szükség volt néhány évnyi kísérletezésre, ami a dolgok normális velejárója. Talán kevesen tudják, hogy Grencsó István és Szabó Sándor (lemezeken dokumentált) munkakapcsolata 1995-re, a Sza-Ma-Ba Trio Anima című lemeze felvételéig vezethető vissza, és az egy évvel későbbi Opus Magnum darabjainak rögzítéséről sem hiányzott a kitűnő fúvós. (Érdekesség, hogy Dresch Mihály, Lantos Zoltán és Lajkó Félix is részt vett abban a munkában.) Aztán ment mindenki a saját útján, a saját céljai, megérzései után, mégis nagy tételben lehetett (volna) fogadni arra, hogy ők ketten előbb-utóbb ismét találkozni fognak. Nem keveset kellett várni rá, ám eljött ennek is az ideje.
Éppen csak a feladatok leosztása egyenlítődött ki ebben a muzsikában, és váltak a felek – közreműködő partnerekből - egyenrangú társakká. (Az azért mégsem véletlen, hogy Grencsó neve alatt jött ki a CD.) Állítólag megszakítás nélkül játszotta fel a kvartett a teljes anyagot a két napot igénybe vevő lemezfelvétel során, ami a muzsikusok (általunk szerencsére, nem ismeretlen) kvalitásait is alátámasztja. Ugyanakkor, ez a hatalmas zenei tabló részekre szedhető, és rakható össze újra, sajátos mozaik-képpé. Végül (ha jól érzékeltem) ezzel a megoldással került lemezre az alkotás, a felvételt rögzítő Heidrich Roland, valamint Szabó Sándor kiváló hangtechnikai munkái eredményeként. Hatalmas tér nyílott meg a segítségükkel, amelybe komfortosan helyezkedhetnek/helyezkedtek bele a megszületett hangok épp úgy, mint a hallgatóik.
Igen, jó a megérzésetek: a Folyami zene koncepciózus alkotásként is értelmezhető, hát hadd értelmezzem én is úgy, hiszen több évszázados a mondás: „hajózni muszáj” (a Dunán például, a muzsikusokhoz földrajzilag legközelebb eső folyamot említve). Mindezt nem csak a számok címei támasztják alá, hanem maga a muzsika is, amely a vízi közlekedés egy napját, annak hangulatát, történéseit hivatott leképezni, méltóságteljes szelídségű, ráérős, célirányos, koncentrált, mégis szabad muzsikával.
A Feloldódva partmenti párában címet viselő nyitó darab – a háborítatlan hajnali kikötő képe. A Reggeli kotyogó az ébredés nyúlfarknyi karakterdarabja, az Útravaló pedig a készülődés intimitásáról szólhat. Bódé ladikkal – reggeli környezeti- és hangulati kép a távolabbi part mellől. A Nádszálkák mondjuk, ugyanez egészen közelről, kissé „szúrósabb” szemekkel nézve. Más megközelítésben: ez az anyag iskolapéldája annak, hogy mennyire egy lélek-hullámon képes „hajózni” a négy zenész. A Bólyatánc szubjektív látomása: a ringatózásába kissé mintha belekapna a szél. A Matróz bók bőgő-vezérelte zenei beszélgetés, speciális „szakmai” információ-csere.
És, újabb, fontos karakterdarabok következnek, szám szerint hat, átlagban fél perces hosszúságban. Éjszakai evezős – a vízi élet puritánságának leképezése, némi „hullámveréssel”. Holdhíd – természetes, enyhe feszültség, lírai szépségű muzsikában oldva. A Folyami zene az egyre szélesedő és egyre lassabb áramlású víz képét vetíti elénk. Az Araszoló hajóvonta alighanem az ellen-irányból érkezik, minimális sebességgel persze. A befejező szám, a Merülés pedig a legkevésbé sem a hajó, hanem a hajós megérdemelt pihenését szimbolizálja – érzésem szerint. A lényeg azonban nem csak ez.
A ritkán hallható hangzás épp úgy, mint a lassan, ám gyönyörködtetően áradó muzsika. Valamint a négy zenész hihetetlen koncentrációja, egymásra találása, egymásra figyelése. Grencsó István sokoldalú muzikalitása, Szabó Sándor ismételten megmutatkozó, kimagasló csapatmunkája. Összességében: a Folyami zene nem kevesebb, mint egy újabb magyar jazz-remeklés.
 

olasz