Ma 2019. december 10. kedd, Judit napja van

ANTOINE FAFARD Borromean Odyssey

A fickó nem tud hibázni, újabb 10 pontos gyakorlata ezúttal is az Év Fúziós Produkciója elismerő cím egyik várományosa.

Ha a két esztendővel ezelőtt robbantott Proto Mundi mindent vitt, akkor most, az újabb lélekemelő jelenést tanulmányozva vajon milyen örömódát kottázzak?

Szorítkozzunk a száraz tényekre, a kanadai születésű, ám jó ideje Londonban élő fiatalember ismételten katartikus élménnyel ajándékozza meg a minőségi muzsika híveit. Az albumon olyan trió zenélést hallhatunk, amely nem csupán ritka, de a boldog békeidőket idézően régimódi, ugyanis minden hangja kincs. Nincs mellébeszélés, nincsenek felesleges futamok, nincs öncélú zsonglőrködés, itt kérem minden a helyén van, részleteiben is szépséges, de összességében fenséges.

A nyitó Invisible Pastel címével ellentétben nagyon is láthatóan tárja elénk azokat a különleges színeket, amelyekkel ez a zseniális trió alkotott. Magával ragadó hangulat, sodró lendület, páros lábbal berúgott ajtó. A következő kompozíció (ProgRation) emeli a tétet, a lépegetős ritmus rabul ejtően gazdag árnyalatokkal húz a mélybe, s innentől nincsen megállás, a The Seventh Extinction brutális basszustémával szakít, hogy aztán varázslatos hömpölygéssel tárja elénk az ijesztő valóság újabb szeletét. A méltóságteljesen menetelő Chemical Reactor a fenyegetés ellenére is titokzatosan megkapó, a Terra Nullius pedig a lemez egyik csúcspontjaként repít olyan messzire, hol talán még senki sem járt, de a Time Lapse visszaránt bennünket, hogy a két zárótétel kitörölhetetlen nyomot égessen szívünkbe és lelkünkbe.

Progresszív jazz-rockban elmesélt eposz.

Csúcsköltemény.

Antoine Fafard napjaink egyik legtehetségesebb basszusgitárosa és komponistája (aki mellesleg kiválóan gitározik), a legendás Styx-ből ismert Tod Sucherman elképesztően dobol, a John McLaughlin Mester mellett (is) munkálkodó Gary Husband pedig úgy billentyűzik, ahogyan csak ő tud.

Ha osztályoznom kellene, azonnal kövér 10-est vésnék vastag fekete filccel, de ennek a produkciónak nem kell reklám, ez megáll a maga lábán.

Csak a hallgatót tarolja le.

(szilágyi)