Ma 2019. november 19. kedd, Erzsébet napja van

Egy sokoldalú muzsikus a magyar világzenében: Babcsán Bence

A választási kampány „dübörgése” közepette a szentesi Zene-Világ-Zene koncertsorozat csendben kezdte meg a XI. évadát, október 1-én, a Zene Világnapján, a Zűrös Banda előadásával. A műsor kezdete előtt, korlátozott időben sikerült néhány szót váltani Babcsán Bencével, aki két éve tagja az említett zenekarnak, és nem csak annak.

- Hányféle hangszeren játszol a koncertjeiden, ideértve a Zűrös Bandát, a Babrát és a saját zenekarodat is?
- Alapvetően három-négy hangszeren. Kezdetben klarinétozni tanultam a Szőnyi Erzsébet Zeneiskolában Törökbálinton Tihanyi Gellért szárnyai alatt. A Zeneakadémia népzene tanszakára kerülve megismerkedtem a tárogatóval is, ezután elkerülhetetlen volt, hogy ne próbáljam ki a szaxofont, amely azóta szinte a fő hangszerem lett. Emellett az Akadémián Pozsonyi Dávid barátom hatására elkezdtem tamburázni, mégpedig brácsatamburán. A Babra zenekarban főleg azon játszom, de előkerül a fúvósszekció is. A Zűrös Bandában csak szaxofonozom. A saját zenekaromban pedig igazából minden hangszeren kiélem magam.
- A saját zenekarodat, a Babcsán Projektet még nem volt alkalmam meghallgatni. Elmondanád, miféle muzsikát játszotok benne?
- Persze. Ez egyébként nagyon régi dolog az életemben. A középiskolás időben, amikor még nem foglalkoztam népzenével, ez a zenekar valamilyen formában már létezett. Azóta is játszunk olyan számokat, amiket már akkor is játszottunk. Dráma-tagozatos suliba jártam, ez volt a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola. Diákszínjátszóként játszottam és zenéltem darabokban, amelyekkel számos fesztiválra eljutottunk, belföldön és külföldön. A színpadi jelenlét ilyen formája azóta is meghatározó számomra. Éppen ezért először versek álltak a középpontban. Miután komolyabban elkezdtem a népzenével foglalkozni és aktívan játszani, újabb hatások kerültek a zenei világomba. Nagyon jó érzés, hogy kiélhetem ezeket a kreatív vágyaimat (mindenkinek ajánlom, hogy tegye!!!) és, hogy ehhez kiváló zenészek csatlakoztak. Legfontosabb számomra a csapat, az együtt-zenélés örömének megélése, ezt szeretnénk kiterjeszteni a közönségre. A muzsikánk egyébként alapvetően Kárpát-medencei népzenékre épülő világzene, improvizatív elemekkel fűszerezve. Ha be akarnám sorolni műfajilag, amit egyébként nem szeretnék, akkor a közönség reflektálásaira hagyatkoznék: Ilyeneket mondtak: jazzes, balkáni hangulat, világzenés, folkos, pörgős. Efféle, színes dolgokat szeretnénk csinálni, ahol mindenféle hangzás fellelhető.
- A balkáni zene felé milyen indíttatás vitt? Családi impulzus, vagy másféle hatás?
- A balkáni népzenével Sebő Ferenc muzsikáját hallgatva találkoztam először, erre persze utólag jöttem rá, mikor a délszláv táncházrepertoárban felfedezni véltem az énekelt versek dallamait. Kisgyerekként sokat hallgattam a Sebő együttes megzenésített verseit, ahol délszláv és bolgár dallamok nagy számban hangoznak fel. Tizenöt évre rá, a zeneakadémiai időszakban összebarátkoztunk Dáviddal, akivel most a Babrában játszunk, elkezdte megtanítani nekem ezt a zenét lépésről lépésre, a repertoárt, a dallamokat. (Ő dusnoki, ahol ma is él ez a zenei hagyomány.) Aztán, bővült az érdeklődésem a bolgár, makedón népzene felé, amelyekben a klarinét és a szaxofon komoly szerepet kap. Nagyon szeretik ott ezeket a hangszereket és az a hangszerkezelés, virtuozitás, ahogyan a fúvós hangszereket kezelik, lenyűgöző. Engem is elvarázsolt ez a világ.
- Hogyan kerültél a Zűrös Bandába? Ki keresett meg kit?
- A Zűrös Bandába először helyettesíteni jártam, hiszen a zenekar élete is elég zűrös volt: tagcserék, sokan megfordultak a zenekarban. Végül én lettem az, aki bent maradt. Varga Kornél, a zenekarvezető, gitáros hívott fel, hogy lenne-e kedvem hozzá. Nagyon örültem neki, de izgultam is, mivel igazán profi zenészekkel lett lehetőségem egy színpadon állni. Nem nagyon lehet kikapcsolni, lazulni a színpadon, ugyanis nagyon kell figyelni, hogy jó hangokat játsszon az ember, mert nehezek a témák. Végül is helyt álltam, mert jó a csapat, és be tudtam illeszkedni azzal együtt, hogy én vagyok a legfiatalabb közöttük. Már két éve vagyok a Zűrös Banda tagja. Készül az új lemez, és ennek folyamatában is ki tudom élni az alkotói ambícióimat. Próbálok aktívan részt venni a számok a zenei folyamatok kitalálásában, kialakításában.
- Milyen zenei újdonságot tudtál beletenni a közösbe, vagyis a Zűrös működésébe?
- Bede Petyával mindketten szaxofonon játszunk, és sikerült összecsiszolódnunk játék-stílusban: díszítések, ritmika és variációk tekintetében. Nagyon sokat tanultam és tanulok tőle, játékát megfigyelve idomulni próbáltam hozzá. Általában tercelni szoktam. Jellemző a balkáni zenére, hogy a fő szólamnak végig jelen van egy párhuzamos terce, ami dúsítja a hangzást. Ha két szaxofon így megszólal, ott nincs mese! Ráadásul Petya a saját zenekarába is elhívott (Fanfara Complexa), ahol Sófalvi Kiss Csabával évek óta nyomják a két szaxis felállást. E mellé jöttem én a terc szólamokkal, és most a három szaxi igazán nagyon szól…
- Ebben az időszakban mintha felszálló ágban lenne a Banda, sok koncerttel…
- Nem nagyon tudom, hány koncertjük volt korábban, de azt érzem, hogy amikortól én bekerültem a csapatba, ez mindenkinek motiváló volt, nem csak nekem. Lelkesen mondogatom, hogy na, hol, mikor próbálunk? Mikor rakunk össze új számot? Ezzel az állóvizet – ha volt ilyen – kissé felkavartam.
- Hol tartanak most a második lemez készítésének munkái?
- Mindig azt gondolja az ember, hogy lehetne gyorsabban haladni, de a Zűrös Banda tagjai eléggé távol laknak egymástól az országban, keveset tudunk próbálni, de már vannak olyan számok, amelyek pár próbával összeállnának, és vannak olyanok is, amelyeket már játszik a zenekar a koncerteken, tehát összességében jól haladunk.
- A másik zenekarod, a Babra gyakorlatilag az első lemeze elkészítésével kikerült a nemzetközi porondra.
- A lemez valóban nagyon sokat számított. Nagyon szerettük volna már ezt, hiszen márciusban volt ötéves a zenekar. Sok ennyi idő az első lemezig, de mi talán most értünk meg rá, és már tervezzük a következőt. És, igen! A nyáron voltunk Németországban, Lengyelországban, Szlovéniában, Olaszországban, februárban pedig Indiában. Nagyon tetszik mindegyikünknek, hogy ahol eljátsszuk a zenénket, mindenütt mosolygós arcokat látunk. A Babra nem bulizenekar, hanem a finomságokra próbálunk ráfigyelni, hangulatokat megteremteni a színpadon, és úgy érzem, hogy ez sikerül.
Holnap egyébként Belgrádba fogunk utazni, a Todo Mundo fesztiválon játszunk. Izgulunk… Anyanyelvi szinten csak Dávid beszél szerbül a zenekarban, mi dalszövegek szintjén, úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy ne halandzsázzunk éneklés közben, mert itt aztán értik… (Persze mindig figyelünk…) Dávidtól megtanultuk a szövegeket, tudjuk a jelentésüket. Korábban szóba jött, hogy írjunk magyar szövegeket a szerb dallamokra, de elvetettük az ötletet. Ez a zene így igazi, így szeretjük és nyelvleckének sem rossz…
- Fellépés időpont-ütközése esetén melyik zenekaré az elsőség?
- Ez nehéz ügy. Van, aki arra esküszik, hogy amelyik napra először jelentkeznek be, azt a koncertet kell megcsinálni. Én viszont az őszinte, baráti kapcsolatban hiszek, és az alapján döntök, hogy melyik fellépés a fontosabb egy adott zenekarnak, vagy nekem. Mivel ebből élünk, a tiszteletdíj összege is számíthat, de semmiképpen csak az. Nyílt lapokkal kell játszani, nem szabad sumákolni, szerintem ez a legfontosabb.
- Milyen közeli feladatok várnak rád a három zenekar vonatkozásában, a már említetteken túl?
- A Zűrös kapcsán a lemezkészítés a legfontosabb, emellett novemberben és decemberben délelőtti, interaktív gyermekműsorokat tartunk a Filharmonia Magyarország szervezésében az ország különböző pontjain. A Babrával a Miskolci Nemzeti Színházban fogunk egy egész évadon keresztül zenélni Szőcs Artur rendezésében, a Feketeszárú cseresznye című Hunyadi Sándor-darabban. Nagyon izgalmas újdonság a számunkra ez a fajta munka. A történet egyébként a Bácskában játszódik a Trianoni békediktátum idején. Szinte végig a színpadon vagyunk és Babra számokat is hallhat a közönség.
A Babcsán Projekttel pedig október 31-én játszunk a Fonóban, várunk mindenkit!

olasz (koncertfotó: Vecseri Ferenc)