Ma 2020. április 9. csütörtök, Erhard napja van

Herczku Ági és a Banda: Kamara (Fonó Budai Zeneház)

Herczku Ági egy személyben - külön világ. Élő, érző és éneklő mikro-univerzum. És mint olyan, határtalan. De ha mégis meg kellene határozni az önálló világegyetem mibenlétét, az nem lenne más, mint a népzene és a népzene-közeli muzsika.

Itt éli hát világát roppant vitalitással. Olykor körbe mutat, hogy mi is felfedezhessük magunknak mindazt, amit éppen láttatni szeretne. Az egyetlen feladatunk: az általa időről időre kiválasztott, CD-re préselt hangok feltétlen csodálata. Legyen az fesztivál-fellépés felvétele, vagy (mint a legutóbbi alkalommal) népzenei gyűjtőút eredeti és feldolgozott anyaga.
A viszonylagosan szerény küllemű újdonsága (hát persze, hogy a Kamara) a Banda meghatározó tagja és hangszerelője, Nikola Parov által elképzelt, Ági és a Banda által kivitelezett fül-kápráztató muzsika. Az egyes darabok lelőhelyei a Kárpát-medence és a Balkán. Vagyis, a magyar mellett szlovák, horvát és bolgár dallamok szólalnak meg. (Továbbá, némi ír hatást is felfedezni vélek az egyik dal hangszerelésében, ami Nikola életútja ismeretében nem meglepő.) Színes kavalkádnak, bizonyos értelemben vett nemzetközi lemezanyagnak örülhetünk hát ezúttal.
Kedves hallgató, Te csak ülj le és figyelj. Ági éneke fantasztikus, mint mindig, ezért bátran fókuszálhatsz most másra is akár. A ravasz címadásokon túl, mint amilyen mindjárt az Eydebush (ejtsd ki magyarosan, megvan?), annak változatos hangszerelésére például, ha pedig úgy tetszik, a gyönyörűséges mellék-témájára. Aztán, következik a férfi-agy őszinteségi rohamában kitalált Csakalukkő! Ebben az Ágira már-már jellemző duda-imitációra, és egy kicsit a szlovák nyelvű párhuzamra összpontosíts, kérlek! Az egyik bolgár dal, az Izele esetében annak mélysége, keménysége és a határozottsága a nyerő. A Kumove? A már-már barokkos kamarazenei hangzását halld meg, amely vendég-hegedűsök segítségével sikerült ennyire nagyszerűre, ami, ha jól emlékszem a Banda korábbi publikációira, újdonság-számba megy náluk. A dinamikus, többszólamú vokálok minőséges megszólaltatása nem annyira, de ez itt akkor sem semmi! És, a Foltin Jolán emlékére eljátszott ballada, a Boriazangoli. Tudjuk, akár élő példákból: megesik, hogy megesik valamelyik lány, aminek ugye, ritkán lehet(ett) jó vége. Meg is énekelték a hasonló eseteket mások is korábban. Most viszont, ahogyan az instrumentumok lekövetik a halálhoz vezető utat, megtudhatjuk, amit eddig is sejtettünk: az nem kifejezetten jó szándékkal van kikövezve...
Ha a Szávaacsendes, akkor a hangos vokálok a kiemelésre érdemesek, de azért a hangszerek által megszólaltatott dallamokra is nyiss ablakot, mégpedig frissen mosatott fülekkel! És tessék az instrumentális, kétperces csoda, a Parovac! A Zsipizsebkendő ördögét pedig bizony, a dalcsokor részleteibe csomagolták, mégpedig jó szorosra kötözve! Más előadó a teljes lemezanyagába nem sűrít annyi ötletet, amennyit itt fedezhetünk fel. Sznosti – nem egyéb, mint jóleső frissességű, ízletes korty Balkán! Végezetül pedig egy különös, bolgár kezdeményezésű tücsöklakodalom örömeit élhetjük át nyelvtörővel súlyosbítva, hiszen a dal a rejtélyes Brmbrnatrnka címet kapta.
A lemezcím, a Kamara jelentése pedig vajon, mit lehet a saját olvasatomban? Könnyű kérdés. Kincsekkel teli éléskamra, ami a Herczku Ági és nagyszerű muzsikustársai tulajdonában álló virtuális helyiség, a mindennapi, bőséges szellemi táplálékunk tágas tár- és lelőhelye.
Az elbűvölő énekesnő és a remeklő (kibővített) Banda számos innovatív újdonsággal lepett meg minket tehát. Ki merem jelenteni: ők az utóbbi hónapok egyik győztes csapata a magyar világzenében!

olasz