Ma 2020. augusztus 3. hétfő, Hermina napja van

Csík János és a MEZZO: Szép a tavasz, szép a nyár (Fonó Budai Zeneház)

Mielőtt ezt a lemezt megismerhettem, koncerten majdhogynem rám hozták a szívbajt a fiúk. Annyira eklektikus műsort raktak a színpadra, hogy az már nekem is sok volt, pedig alapjáraton nincs ellenemre az ilyesmi. Sebaj, a stúdióban helyreállt a világ rendje.

A homlokomon pedig kisimultak a ráncok, mert kiegyenlítődtek az arányok a MEZZO muzsikájában, bár az összetevők nem változtak. Mérséklődött csupán a népzenei hatások erőssége, amire nem számítottam a koncert-előzmény ismeretében, de bevallhatom: így jártunk jobban. Szalonzene és pop-dalok kerültek ugyanis terítékre mellé, olykor jazz-szerű elhajlásokkal keveredve.
Elemezgetés közben felmerülhet a kérdés mi történik mostanság a Csík Zenekar háza táján? A pontos választ nem tudom, egyébként sem lenne tisztem megadni, csupán konstatálhatom, amit egy kívülálló érzékelhet. Nevezetesen azt, hogy egyre nagyobb teret ad tagjai szóló munkáinak, projektjeinek. Mért épp a banda névadója lenne kivétel ez alól a törekvés alól? Annál is inkább, mert egy nyolc számból álló album 2014-ben, fél évszázados „fennállásának” tiszteletére kijött az ő neve alatt, Úgy élni, mint a fák címmel, méghozzá igen illusztris társaság közreműködésével.
A MEZZO tagjai akkor és ott nem voltak képben, és az új banda üzenete már a jó hangulat megalapozásáról, egyszerűbben szólva: a szórakoztatásról szól. Ennek szellemében két, ilyen jellegű dal vándorolt át onnan. Nevezetesen A fény felé és a Boldogságkereső. Meglepő módon csupán egyetlen, régi sláger-feldolgozást hallhatunk ezúttal, a Somló-Adamis szerzőpáros által írt, Kovács Kati révén sikerre vitt Az eső és én-t. (Nem egy szimpla nótáról van szó, hiszen az 1956-ban Amerikába szakadt jazz-gítáros, Szabó Gábor alkalmi együttesével is elénekelte azt. Gabor Szabo in Budapest – Moiras Records 1975/2008.) Az összes többi számhoz szerzőként (illetve majdnem mindhez énekesként) van köze Csík Jánosnak, aki természetesen a hegedűjét is rendszeresen megszólaltatta a felvételek során.
További kérdés: a zenekar vezetője képes lehet-e hasonló kaliberű slágereket produkálni – amennyiben itt szükség van rájuk? A válasz egy halk igen, hiszen azért említettem cím szerint a két saját dalt, mert azokkal egyértelműen bizonyított. Holott szinte bizonyos, hogy azok nem kerültek annyiszor rádióadásba, mint az énekesnő nevezetes nótája. Ez a rádiós adat azonban ma aligha kritériuma a népszerűségnek, hiszen nagyot fordult a világ az idők során. Az objektivitást, a mérőszámokat el is feledhetjük mostanára a slágeresedés ürügyén. Sőt. Úgy vélem, bőven elegendő a személyes megérzéseinkre hagyatkozni, hiszen – felvállalva az általánosítás hibáját, azt merészelem állítani: ahány generáció, annyi szokás, legalábbis a zenei preferenciák kialakítását illetően. Gondoljunk például a punk, a metál, vagy a rap irányzataira és azok rádió-mentes, underground nyilvánosságára, terjedésére.
A szóban forgó lemezanyagra visszatérve: amint már jeleztem, az meglehetősen egyedi összetételű zenei mix. Akkor is, ha a nyitó-címadó számból a csibészes, javíthatatlan optimizmus áradása kapja el és sodorja tova lélekben a hallgatót. A Kovács Katitól kölcsönvett dal jelen előadása annak őszies szomorúságát domborítja ki – erőteljes, népzenei ihletésű futamokkal turbózva fel az érzést.
A fény felé következik a sorban, amelyben Szabó Balázs lírai szépségű szövegére is érdemes ráfigyelni. A Balatoni hajnal annak egyfajta, elgondolkoztató folytatása. Az instrumentális Legényes boogie címe talán a Kerekes Bandet idézi elénk – de csak a kifejező címmel, mert a keverés (mármint a legényes és a boogie ötvözése) nagyon eltalált! A nem dehonesztáló értelemben vett mulatós Tyúkos nóta a legtöbb népzenei elemet tartalmazza – ezen a lemezen legalábbis, bár a country is befigyel, mintegy megelőlegezve a rá következő Sűrű magyar az Appalache-ben Rackajam-re hajazó „amerikázását”.
Az Ülök a kávéházban címe önmagáért beszél. A Boldogságkereső pedig a lehetséges stációit veszi sorra, közte „az ital nem ad választ, de feledteti a kérdést” sokak által magukévá tett arany-igazságával.
Igen. Csík Zenekar, vagy a MEZZO, mindegy is, melyiket hallgatod éppen, hiszen a jókedv mindkét formáció által garantált, persze másként, más-más hangsúlyokkal és hatóerővel. Ráadásul, alighanem azonos a célközönségük, mondhatni: egy a tábor. A zászlóra pedig amint látjuk, Csík János neve van írva.

olasz