Ma 2020. október 20. kedd, Vendel napja van

Vágtázó Halottkémek: Csongrád, Tisza Presszó Szabadtéri Színpada 2020. július 4., 19 óra

A régieknek nem mondok újat. Az van, hogy ez vagy nagyon beránt, vagy nagyon nem. Köztes, közömbös reakció elképzelhetetlen. Mármint egy-egy VHK-koncertet vagy -lemezt illetően.

Igen, mások mellett engem is bevonzott, méghozzá hatalmas elánnal, és cipel magával, évtizedek óta!
Az újak kedvéért. Patinás, negyvenöt éves zenekarról beszélek, akik sohasem voltak a hatalom kegyeltjei. (Most sem azok, mondanom sem kell.) A hetvenes, nyolcvanas években számos koncertjüket tiltották be, indoklás nélkül. Mégis. A nagyvilág közönségének nyitott szívű rétege fel- és elismerte őserejű, bekategorizálhatatlan muzsikájukat, a sámánok mágikus erejéhez hasonlítható, az emberi tudatra gyakorolt, rendkívüli hatásukat, amelyek bármiféle szerek igénybe vétele nélkül jutnak érvényre. (Személyes tapasztalásaim megerősítették mindezt.) Első lemezeik egy független, máig jelentős kaliforniai kiadónál jelentek meg. Egy magyar lemeztársaság (a Ring) megvásárolta ezek licencét, később. Ma mindkét LP a gyűjtők féltett kincse, piaci (és az eszmei) értékük – szemernyi túlzással – az aranyéval vetekszik. Az első videó-felvételüket (egy vidéki punkfesztiválon) a rendőrség(!) készítette, amelyet évtizedekkel később sikerült megszereznem, kézen-közön. Bódy Gábor A kutya éji dala című kultikus mozijához (1983) adott koncertjük filmgyári felvétele viszont elkallódott. (Van sejtésem, honnan fog előkerülni, ha egyáltalán.) Egy rövid részlete persze ott látható a műben, mivel a zenekar néhány tagja „rendes” szereplője is a filmnek.
Az egyik hollandiai rockfesztiválra nem kisebb személyiség, mint a királynő közbenjárásra jutottak ki Grandpierre Attiláék. A nem hétköznapi történeteiket hosszasan lehetne mesélni. Helyettük ezúttal álljon itt két információ: 2011-ben könyv jelent meg róluk, Dudich Ákos Pótolhatatlan Halhatatlanság! című átfogó munkája. (A szerző épp a várva várt koncert helyszínén mutatta be tavaly ezt a kötetét is, nagy sikerrel.) 2015 a fennállásuk kerek évfordulója és a 2012-ben felvett dokumentumfilmjük (Nagy Júlia rendezésében: Akik móresre tanították a Halált! címmel) DVD-n való hozzáférési lehetőségének éve volt.
45 év egyetlen zenekarban… Vannak, akiknek az életből sem jut ennyi. És hát, igen. A Vágtázó Halottkémeknek is voltak jelentős veszteségei. „Világcsavargó” üstdobosuk, Balatoni „Boli” Endre (1962-2012) Szumátra szigetén vált mérgezés áldozatává. Könyve, az érdekes és olvasmányos „Brother Boli levelei” posztumusz jelent meg 2016-ban, a vajdasági Forum Könyvkiadó gondozásában. Gitárosuk, Németh László „Fritz” (1965-2016) halálához pedig közvetve egy – máskor szinte ártalmatlan – kerékpáros baleset vezetett. A „sónak” persze folytatódnia kell, és az  folytatódik is!
Siessen hát Csongrád városába mindenki, aki szeretné megtapasztalni a VHK által előhozott életérzés milyenségét, minőségét, méghozzá első alkalommal a járvány-helyzet után! Mert ebbe a tüneményes dél-alföldi kisvárosba is eljut hát a VHK, hogy „felrobbanjon” általuk a Tisza gátjának tőszomszédságában felállított színpad! Megkímélve lehetőleg a számos, választékban és árban is pozitív meglepetést tartogató kiszolgáló egységet, hogy a messzebbről érkező látogatók (is) kellemesen pihenhessenek meg – időlegesen! Hogy azután a 45 zenekari év minden energiája egyetlen gyűjtőpontba (gyújtópontba?) fókuszálódjon, szavakkal alig visszaadható, egyedülállóan intenzív „sámán-punk” koncertbe sűrítve!
Vigyázat! Az előadásuk - minősített esetben – tömegpszichózist idézhet elő! De mért is vigyáznánk, hiszen épp ezt akarjuk meg- és átélni újra és újra, ezért az érzésért járunk VHK-koncertekre! Hiszen a VHK saját, külön bejáratú mikro-univerzumot teremtett! És, aki ide bejut, kapni fog egy jókora falatot a legkedvesebb vendégek számára bespájzolt, hosszan tartó, különleges hatású, lélek-erősítő csemegéből.

Olasz Sándor