Ma 2020. október 20. kedd, Vendel napja van

Berka Együttes: Csángó négy évszak - Fonó Budai Zeneház

Van úgy, hogy amikor a sors keze kéretlenül beteszi a lábát az ember fia komfortzónájába, nem elvesz, hanem ad. Néha. Mint most. A lemezt ugyanis éppen a koncertezés tilalma részleges feloldásának napján hozta meg a postás.

Isten és a kiadó áldásával!
Tény, hogy keserves hónapokat vártunk a „helyzet” után elsőként megjelenő CD-re (legalábbis amelyikről tudomást szereztem), ami egy dolog. De azt, hogy ilyen szépet kapjunk küllem és zenei tartalom tekintetében egyaránt, csak remélni mertük. Igaz, az előbbit szinte már elvárjuk a Fonótól, a zenekar pedig időről időre bizonyít a sokoldalú intézmény moldvai táncház-rendezvényein, innen nézve tehát nem született meglepetés. Annak ellenére, hogy a mérce magasra került a Berka harmadik lemezéhez érve, de hát érdemlegesen csak azokkal szemben támaszthatók efféle elvárások, akik potenciálisan képesek megfelelni neki. A szóban forgó együttes esetében – amint azt jeleztem - nem támasztható semmiféle kétség.
Ráadásul okos koncepcióval álltak elő: a címben jelzett négy évszakot –  mintegy evidenciaként - tizenkét hónapra, pontosabban: trackre bontották, nem egyebet, mint az emberélet stációit járva meg bennük, főképp. Ez a tény természetesen nem foszt meg bennünket a maga viszonylagos egyszerűségében is csillogó szépségű moldvai muzsika élvezetétől, amelyet egyértelműen a zenekarnak és a vendégeiknek köszönhetünk.
Az esetleges prekoncepcióra rácáfolva nem kizárólagosan moldvai népzenéből áll a lemezanyag! Ügyesen közé fűzött egyházi muzsika, ősi szöveg- és dallamtöredékek színesítik, teszik változatossá azt. Mindez nagyon gyorsan, már az első „hónapban” (Hej-szó címmel) megmutatkozik. Ráadásul olyan (magától értetődő) természetességével folyik egybe minden, mintha ősidőktől fogva összetartoznának! Lehet, hogy ez így is van? Apropó, ősidők. Vigyázat!
Ez a szám nyomokban sámánzenére emlékeztető elemeket is tartalmaz. Figyeljetek csak rá, bő öt perc hallgatózás után! És a váratlanságok sora ezzel nem ért véget.
Az énekesnő, Tóth Dorottya varázslatos hangja alighanem már az első pillanatokban feltűnik mindenkinek. Ahhoz viszont némi időre van szükségünk, hogy rájöjjünk (magamat is beleértve): ő nem csak hiteles, hanem karizmatikus előadó is! Énekeljen bármiről, mindent elhiszünk neki. Például, hogy a megidézett história éppen úgy esett meg, pontosan azzal az érzelmi hullámveréssel zajlott, ahogyan azt itt és most, tőle hallod! Az év vége még messze van, természetesen, de ezzel a teljesítményével nálam benevezett az „év felfedezettje” címért indított képzeletbeli versenyre. (Amelynek során csak képzeletbeli díjakat oszthatok, sajnos.)
Nem mintha a zenekar többi tagja, és a lemez közreműködői nem érdemelnének meg minden elismerést! (Közülük Barna Gyuri munkáit ismerem legjobban. Eddig egyikkel sem nyúlt mellé, és most sem tévedett.)
Ráadásul, a kevesebb – több lett ezen a lemezen! Nem kívánom megnevezni azt a moldvai dallamot, amelyet minden, hasonló indíttatásból született lemezen hallani, de itt nem, és ez az önmérséklet pozitívuma. Ahogyan az ide készült dallamsorok, összeállítások is hibátlanok. Olyannyira, hogy nehezemre esik kiemelnem bármelyiket is. (Na jó, a lelkemnek különösen kedves Pünkösdi rózsa legyen a szabály-erősítő kivétel.) Végső soron az „egységben az erő” aranyigazsága jut érvényre ebben a nagyszerű produkcióban. Lehetne sorolni hosszan a muzsika további értékeit, a summázata akkor sem lenne más, mint az alábbi mondat.
Egy földrajzilag távoli, de szívben közel álló világ múltjának mintegy véletlenszerűen megtalált virtuális mozaikkockái és -cserepei újbóli összeillesztgetésével impozáns és értékes zenei tabló keletkezett. Igazán érdemes megcsodálni!

Olasz Sándor