Ma 2020. november 30. hétfő, András, Andor napja van

Színésznő, saját zenekarral: Péterfy Bori (Csongrád, Tisza Presszó, 2020. augusztus 7. 19 óra)

Országosan ismert, többgenerációsan sikeres művészcsalád leszármazottja, genetikailag kódolt hát a benne lakozó extra adag exhibicionizmus. Az Alföldi-érában öt évig volt a Nemzeti Színház művésze, és nem mellesleg: rendszeresen koncertező énekesnő, immár a megbízhatóan stabil hangszeres tudással rendelkező muzsikusokból álló Love Band élén. A két, talán más képességeket kívánó művészeti ágban Bori egyaránt száz százalék felett teljesít.

(Az elfoglaltságai mennyiségéből és intenzitásából kiindulva.) Ismerve azt is, hogy a rangosabb színházi feladatok felvállalása és a saját zenekar alapítása nagyjából egy időre esett, párhuzamosan zajlott.
Péterfy Bori korábban az Amorf Ördögök „frontlánya” volt. Ez a 2007-ig létezett együttes a mostani bandájához hasonlóan, elképesztően nívós underground csapat volt. (A két remix-király: Bartók és Kodály felemlegetése részükről például hatalmas lelemény, egyetlen példát ragadva csak ki.) Mindez önmagában véve sem véletlen, hiszen a Love Band vezetője, billentyűse és zeneszerzője, Tövisházi Ambrus anno az Amorf Ördögök oszlopos tagja volt. A legizgalmasabb szövegek pedig annak a Tariska Szabolcsnak a tollából valók, aki az Amorf Ördögökben énekelt is, Borival persze.
Az Amorf Ördögök „egyedi voltát” lemezeik igazolják mostanáig vissza, különösen a sorban első Betyár a holdon: akinek megmutattam, mindenki beleszeretett. Jogos a kérdés: miért nem „futottak be” igazándiból, miért csak Péterfy Bori később, kvázi szólóban? Nos, egyszerűen azért, mert az Amorf Ördögök nem tudott eljutni egy szélesebb közönséghez. (Akikhez mégis, nekik legkedvesebb ördögeivé lettek.) Ennek oka pedig alighanem az adott kor (az ezredforduló) magyar kereskedelmi rádiózási felfogásában keresendő. Az egyik vezető adó unásig ismert dalokkal traktálta a hallgatóságát, a másik pedig a szellemi fogyatékosok értelmi szintjén szolgáltatta a „popzenét”, könnyen másolható mintát adva a gombamód szaporodó vidéki rádióknak. A gondolkodó emberek „célcsoportját” valahogyan senki nem kereste, pedig már akkor is léteztek, meglepő módon. (Ugyanezt elmondhatnánk ma is, ugye?) Míg nem az egyik közszolgálati adó (akkor még) zeneileg is emberszámba vette a hallgatóit egyszer s mind, bebizonyítva, hogy az underground legjavából is lehet mainstreamet csinálni. Ennek a törekvésnek szolgált ékes bizonyítékául Péterfy Bori új bandája. A sikerükhöz nagyban hozzájárult egy ötletes, fotók sokaságából összerakott, a tévében is anno gyakran játszott nevezetes videoklip (Hajolj bele a hajamba), és számos, slágergyanús dal a bivaly-erős debütáló lemezükön, csakúgy, mint a másodikon. Utóbbiból „2B” című verzió is készült, amelyet koncert-DVD egészített ki a kiadója, a Lovasi András nevével fémjelzett Megadó. 2012-ben lemezen is „felragyogtak” a Fehér éjszakák, majd 2016-ban elővett minket a Szédülés. 2017-ben pedig a jubileumi X érkezett el (igen, a címadás problematikáját ezúttal sem gondolták túl), mégpedig a csapat méltán változatlan népszerűsége mellett.
Most újabb CD-t hoz magával Bori (minden valószínűség szerint fizikai valójában is), amely a Szikra címet viseli. Az albumhoz kipattant első klip igen biztató jeleket mutat abban a reményben, hogy az évek során felvett lendület és siker-széria most sem fog megtörni.
Péterfy Borit pedig látni és hallani kell újból és újból, mert igen-igen vonzó jelenség, nem csupán a filmekben és a színpadi deszkákon: ő az igazi magyar popdíva, aki a férfiszívek összetörésére szakosodott „végzet asszonya” kategóriából való. Ez utóbbi szerepében augusztus 7-én pénteken, 20 órai koncert-kezdéssel végre Csongrádon is megcsodálhatjuk őt, mégpedig a Tisza Presszó udvarán, gyönyörűségesen varázsos természeti környezetben felállított színpadon. Közben a csoda is bekövetkezhet, hogy a Tisza mentén vakon repülve rád talál egy denevér vagy egy Vámpír, és a kéjutazás onnantól bizonyos értelemben egyoldalú élvezetté válik. A magam részéről egyébként kifejezett és kimondott csoda-várás van! Hányan gondoljátok most ezt hasonlóképpen?

Olasz Sándor