Ma 2020. szeptember 23. szerda, Tekla napja van

Balázs Elemér Group: Celebration 20&10 (Fonó Budai Zeneház)

A húsz év az legyen dekára annyi, de ha kicsivel többet mutat a mérleg, maradhat?

Nem az élelmes csemegepultost játszom (kellő tehetség hiányában), csupán valamivel távolabbról indítom a címben jelzett két évtized összegzését. Az extra klasszis dobos zenész-élete (nyilván) nem a BEG megalapításával kezdődött. Az első, Balázs Elemér neve alatt megjelent lemeze, kizárólag a saját kompozícióit tartalmazó Fly Bird élő felvételei ugyanis még 1995-ben készültek, bizonyos Vukán György és Berkes Balázs segítségével, hiszen Elemér az időtájt a CAE aktív tagja volt. Ezzel a lemezre rögzült tatai koncerttel kicsit talán a zenekarvezetésbe is belekóstolt, ami később nagy hasznára vált. Igazságtalan lennék egyébként, ha a másik meghatározó együttesét (ahol jelenleg is aktív tag), a Trio Midnight-ot nem említeném a legjelentősebb munkái között.
A Balázs Elemér Group megalapítása az ezredforduló idejére tehető, és ha a csapat DVD-jét is ideszámítjuk, valóban ez a tizedik korongjuk. A dupla, kerek évfordulók okán mazsolázni is lehetne az elkészült felvételekből, esetleg ki lehet találni valami egyebet. Ez alkalommal az utóbbi játszik. Vagyis a béterv egyik lehetséges fajtája: az itt és most hangzó lenyomata. Ennek alap-koncepciója pedig nem más, mint hogy minden zenekari tag (legalább) egy-egy saját szerzeménnyel álljon elő. És hogy az alsó hangon elvárt kreativitáson túl mit hozott még ki a csapatból a zenekari demokrácia ritkás megnyilvánulása?
Nos, az együttes stílusának apró módosulását – úgy, hogy az együttes a jazz viszonylagosan széles körében örvendhessen további népszerűségnek! Mindezt csak elmondani könnyű. De megvalósítani? Nos, a BEG-nek ez tökéletesen sikerült!
A két évtized alatt számos személyi változáson átesett gárda jelenlegi gitárosa, Komjáti Áron jegyzi zeneszerzőként az első számot. Ezzel az intrót is „megnyerte” a Zephyr-ben, amelyben a szellő-játékot az énekes „vegyes páros” idézi meg: biztosítva a hallgatókat a Balázs Elemér Group stílusának alapvető változatlansága felől úgy, hogy végül mindegyik csapattagnak lehetőséget ad a tudása felvillantására. A lebbenő hangfüggönyök mögé rejtett zenei finomságok ugyanakkor megvédenek mindenkit (még önmagukat is) a viszonylagos popularitástól. Az énekes, Szakonyi Milán kompozíciója (Chess Piece) az előbbi gondolat szerves folytatásának tekinthető.
Balázs Elemér – mondjuk, a zenekarvezető jogán – duplázott. Előbb - Hárs Viktor szövegével – a sejtelmes Silhouette, majd a szöveg nélküli, az enyhén a smooth jazz felé hajló (ez lenne az enyhe stílusváltozás, amire utaltam fentebb), de dobszólótól sem mentes Celebration című szerzeménye került fel az albumra. A bőgős, Lakatos Pecek Krisztián Secret című, kissé meditatív nótájának szépsége a legkevésbé sem titkos. Mintegy előre vetíti, hogy a zongorista, Balázs József lesz a következő főszerepló, akinek játéka előbb valósággal felragyogott (Rising Up), majd előhívott a sokáig Pat Metheny mellett dolgozó billentyűs, a fiatalon elhunyt Lyle Mays számára dedikált egy rövid, de jellemző és tartalmas darabot.
A ütőhangszeres Czibere Józsefé az egyetlen magyar nyelvű szám az albumon. Az énekesnő, Horváth Cintia sem maradhatott ki a szerzők sorából. Az Ant-ot Balázs Józseffel közösen jegyzi.
Az alkotás végére kétirányú kitekintés került. Az egyik Franciaország felé figyel: egy Legrand-Mercer örökzöld, a Balázs Elemér Group adottságaira átgyúrva. A másik pedig egy magyar népdal: Ha elindul ez a vonat címen. Igen, bevillanhat vele a Csík zenekar emlékezetes feldolgozása, de sokkal inkább a jó értelemben vett különbségek jönnek ki, kevéssé az esetleges párhuzamok, és ez így van jól.
A Celebration 20&10 remekül sikerült lemezanyag, amely a szerzők magas száma miatt akár eklektikus is lehetett volna, mégis épp a homogenitás jellemzi leginkább. Ráadásul kellőképp ünnepélyes is, azaz: méltó a kettős évfordulóhoz. Úgy szerez(het) új híveket a zenekar számára, hogy a régieket sem fordítja maga ellen, ami nem kis teljesítmény ebben az olykor szinte követhetetlenül és könyörtelenül változó világban.

Olasz Sándor