Ma 2020. november 30. hétfő, András, Andor napja van

Gabreal Sounds: Eastern Labyrinth - Szerzői kiadás

Úgy vélem, a nyitott lelkű, szabad szellemű muzsikusok többségét előbb-utóbb eléri, megtalálja a titokzatos Kelet vélt vagy valós misztikuma és egzotikuma, akár forgatták Kárpáti János: Kelet zenéje című könyvét, akár sem.

Nem tudom, hogy az egyszemélyes zenekar, a Gabreal Sounds néven alkotó Soós Gábor ismeri-e a zenei melléklettel „súlyosbított” kiadványt (minden valószínűség szerint nagyon is jól), ugyanakkor nyilvánvaló, hogy korunk mindenható instrumentuma, a szintetizátor hangjai dominanciájának kavalkádjában csak közvetett, ilyen jellegű hatások érvényesülhetnek.
De hát a „Kelet”, mint olyan, hihetetlenül sokszínű és hatalmas. Ám ha a Közel sem lenne annyira Távol, nem lenne irreális kívánalom a gyakori odalátogatás igénye. Jobb híján végül maradnak a szemlélődés tárgyaként – a kontinensnyi földrajzi téren túlnőve - a törvényszerű kulturális- és persze a zenei különbségek, amely ugye a legkevésbé sem utolsó szempont. Amely egyéni hangú ütköztetésének, potenciális verziójának most fültanúi lehetünk.
Kilenc számot, vagy ha úgy tetszik: kilenc tételt tartalmaz a lemez. (A közösségi-zenei oldalra feltöltött tartalmakat Gábor volt szíves CD-re gyűjteni a részemre.) Az első akár nyitány is lehetne – egy másik műfajból vett értelemben. A lemezcím-adó darab ugyanis ezt a sajátos sokszínűséget igyekszik összefoglalni, újra gondolni, bár nem a további tartalom kivonataként, hanem európai perspektívából, ami azért lényeges különbség. Nem olyan módon tehát, ahogyan ők képezik le zene segítségével a világot, a világukat, hanem olyan formán, ahogyan európai szemmel látjuk, vagy látni véljük a Kelet népeit, az ő életüket, csodálva ősi kultúrájukat. Mindez ugyanakkor merő általánosítás, mégis létező szemlélet. A megvalósulás gyakorlatában pedig – hasonlóan korábbi Gabreal Sounds-anyagokhoz – itt is a filmzene-szerű hatások érvényesülnek leginkább. Íve, tere, lendülete és számos dallama, dallamsora van ennek a műnek is – a lemezanyag egészére vonatkoztatva, vagy a fenti szóhasználattal élve, általánosítva.
De térjünk vissza a nyitó-címadó számhoz. Mintha egy keleti vásári forgatag nyüzsgését, annak roppanó ritmusait hallanánk. Határozott léptű, mégis fenséges és céltudatos ez a menetelés.
Bride of Hope, vagyis A remény menyasszonya – egy valóságosan elkészült háborús interjú zenei nyelvre fordítása. A töretlen, hittel teli, példaadóan megtörhetetlen női lélek színpompás, virtuális leképezése.
Kings of Oceans. Ezúttal egy másik háború filmkockái peregnek lelki szemeink előtt. Japán bálnavadászok kegyetlenkedései ellen fellépő szervezet, a Tenger Pásztorai harca – kiemelten, egy újabb trackben is. A témaválasztáshoz képest talán túl nyugodt, de messze nem megnyugtató a muzsika.
És persze, egy misztikus törzs láttatása (Mystic tribe) sem hiányozhat a monumentális keleti tablóról. Csakhogy, ők nem sivatagi nomádok, ahogyan azt előzetesen várni lehetett. Olvassatok utána az indiai, aghori kannibáloknak! (A magam részéről szándékosan nem taglalom a témát, de indiai utazást sem tervezek mostanában.) Mit mondjak, lesz meglepi!
A Faded (Kifakult) különlegessége, hogy végre különböző népi hangszereket is hallhatunk a számban. Az örmény duduk által elővezetett témát szeretettel ajánlom a figyelmetekbe.
Természetesen, nincsen keleti muzsika a ZEN hatásai és felkavaró nyugalma nélkül. Itt és most ezt alaposan megtapasztalhatjátok!
A Fractured Memories az illegális műkincs-kereskedelem vibráló, mi több: háborgó, sőt háborús nyugtalanságát igyekszik meg- és átfogni.
Starving Deserts, vagyis az éhes sivatagok azok terjeszkedését kísérli meg bemutatni. Hogy milyen szellemi síkra helyezve, azt a hallgató döntheti el. Az egzotikus hangszerek megszólaltatása mindenesetre ezt a darabot is alaposan feldobja.
Az egyes számok címeinek megnevezése és azok tartalmi ismertetése a kiváló zeneszerző, Soós Gábor szíves közlései, útmutatásai nyomán készültek. Mégis. Az, hogy ki mit hall bele ebbe a zene-folyamba, természetesen a hallgatók fantáziájától, mindenkori hangulatától függ. Én csak azt tudom hozzátenni ehhez a gondolathoz, hogy élményt adó tett megmerítkezni ebben a sajátságos kompozícióban!
Reményteljes kezdetek után ez a Gabreal Sounds-lemez íme, már a sokadik nagyszerű folytatás, amelyik ezúttal izgalmas, nyugtalanító relaxációt kínál.

Olasz Sándor