Ma 2021. január 19. kedd, Sára napja van

Lajkó Félix & Band: Start (Fonó Budai Zeneház)

A lecke nehéz, a megoldása nem annyira. A kérdés az, hogy mit kellene lépnie Lajkó Félixnek a Volosival közösen készített lemez világsikere után?

A túllicitálni akarása alighanem lehetetlen-közeli állapotot szülne, ezért praktikusan időszerű, mondhatni: potenciálisan optimális megoldás most mutatni meg Félix saját zenekarát. Másként szólva: mivel az ünnepi jelenlétét immár jól ismerjük, ideje felvillantani a vendégek és kompromisszumok nélküli, bármikor előhúzható, „hétköznapi” művészi voltát!
Ebből az alkalomból aligha érdektelen visszautalni a kezdetek tán legnépszerűbb darabjára. Ez (szerintem) az El Cavillo, amely cím a Kavilló nevű, vajdasági településrész nevéből képzett szójáték, az 1997-ben megjelent, nevezetes papírtokos CD (Lajkó Félix és Zenekara) kissé szertelen nyitó száma. Nos, a zabolátlan csikó-lét mára a múlté, és persze az említett téma feldolgozását is hiába keresnénk a 2020-as Starton. A „megkomolyodáshoz” vezető út viszont jól „látható”, eredeztetve a kezdetektől, az első sikerből.
Természetesen Félix bandája kicserélődött azóta, de ennél fontosabb változásokat is megtapasztalhatunk a jelen időszakban. Így a szerzeményei világos struktúráját, az azokon belüli szép arányokat, az egyfajta, a kizárólagosan önmagához mérhető letisztultságot. Ahogyan az is természetes, hogy az Erő vele és velük van most is, ahogyan a dinamika tekintetében sem lehet hiányérzetünk. Ha nem is a szó szoros értelmében „vonó-szaggatóan”, mint hajdan, de Félix bizony, belehúz most is. És így jártunk jól, hiszen teljesül minden fontos kívánságunk. De kik a nagy varázsló mai „inasai”?
Nos, az a Sidoo Attila, aki a „szűkített triójának” (na jó, duózásainak) is méltó gitáros partnere. A „gondolatolvasó” csellós Kertész Endre, a nagybőgős Barcza Horváth József, és Czirják Tamás dobos. Továbbá Mazura János, a tuba avatott mestere. Számomra meglepetés a szereplése, ezért hagytam őt e felsorolás végére. Sokan tudják, hogy a tuba az ún. könnyűzenén belül a bluesban használatos viszonylagos gyakorisággal. És igen, itt is feltűnő a karakteres basszus, de mennyire, figyeljetek csak oda!
A főnök vitán felül, alsó hangon is az ördög hegedűsének természetes reinkarnációja. Extra klasszis volta, művész-léte megkérdőjelezhetetlen, ahogyan a prófétasága is a saját hazájában, úgy Magyarországot, mint a Vajdaságot tekintve.
Csakúgy, mint ezen az új Starton, amely produktum nagyon nem az újra kezdés záloga. Az egyenletesen magas minőségű lemezanyagon nagyszerű, összehangolt csapatjátékot hallhatunk. Az első, egyben címadó szám nem kevesebb, mint merész és lendületes elrugaszkodás. A folytatás akárhány tekintetben igen változatos. Hol simogató, hol szolidan szelíd, hol kavargón és felkavaróan tempós. Hol a kettő együtt, egyetlen darabon belül. Horizont, jegyzem meg csendben az utóbbira jellemző egyik példa címét. Egy másik, az Óceánjáró az esetleges előítéletekkel ellentétben nem sekélyes vagy populáris, hanem igen sármos karakter-darab, amelyen belül személyes kedvencem a latin ízekkel telített gitár-szóló. Mazura János jutalomjátéka egy örök rejtély megfejtési kísérletében hallgatható: Ki vagy te – kérdezi Lajkó Félix zeneszerző, de hogy kitől, azt ne tőlem kérdezzétek. Az ötösfogat Kolo-ja alighanem azért ragadott meg, mert ilyen nincsen is valójában, vagy „csak” táncolni lehetetlen rá. Ám, meg lehet próbálni, hátha nincs igazam! És a záró darab, a Nulla sem semmi: a legkevésbé sem a kifulladás érdekesen felfokozott jele, sokkal inkább egy rizikómentes új kezdeté.
A találóan szemléletes lemezborítót szemlélve pedig azt érzékelhetjük, hogy egy jó házból való úri csiga kedvére mászkálhat bárhová is, borotvaélre akár, mert őt abban a kalandban sem érheti semmiféle baj.

Olasz Sándor