Ma 2021. február 26. péntek, Edina napja van

Poklade: Balkántransz (Fonó Budai Zeneház)

Ha szédületes sebességgel nem is, de legalább jól érzékelhető tempóban, örvendetesen gyarapszik a magyarországi délszláv népzenét művelő együttesek száma.
A mohácsi Poklade is közéjük tartozik, bár nem új szereplőként: több mint tíz éve alakutak.

2016-ban jelent meg a bemutatkozó (cím nélküli), mohácsi népzenét tartalmazó CD-jük, ám az országos ismertség kapuja elé talán csak mostanra értek oda. Legszebb ideje hát belépniük rajta!
Mohács? Réges-régen csatatér volt (az is a mi bajunk lett), mostanság pedig ott ijesztgetnek a busók évről évre (nagy örömünkre), de ami számunkra igazán fontos: a magyarországi délszláv népzene egyik legjelentősebb, hagyományőrző bázisa volt és maradt a város. Sőt, minden valószínűség szerint ez továbbra is így lesz, mert a legnevesebb muzsikusuk, Versendi Kovács József tamburaiskolát alapított ott. Mindezt azért fontos megemlíteni, mert a Poklade tagjai is annak falai között kapták meg célirányos a zenei nevelést, vele (minden valószínűség szerint) a hagyományőrzés igényét és további, hasznos útravalókat. (Igen, arra utalok ezzel, hogy Versendi Kovács József saját együttese nem kizárólagosan népzenét játszik (bár azt kétségkívül tanítani való szinten). Lásd az új Pátria sorozatban megjelent CD-jüket, holott a zenekarvezető például a Söndörgő-produkciók szívesen látott vendége.)
Ami pedig a Poklade felállását illeti: a hat tagból öten különféle tamburákat szólaltatnak meg, és hárman énekelnek is. Ergo: sűrű szövésű, vagy ha úgy tetszik: fajsúlyosan tömör és vérbő balkáni muzsikát képesek így létrehozni. Mindezt jól segíti – mintegy bónuszként, ám óriási hatásfokkal – Gráf Vivien éneke, valamint a Babrában megismert Babcsán Bence stílusos szaxofon- és klarinét játéka.
Nem egyeztettem a zenekarral, ennek ellenére úgy vélem, hogy a Balkántransz kimondatlan célja a délszláv tamburazene szélesebb körökben való megismertetése, népszerűsítése, megszerettetése. Egyetlen okom van ezt feltételezni: a lemezanyag maga, amelynek minden hangsorából süt az ez irányú törekvés!
A nyitó szám, a Domakine lassú, rejtélyes örvénylése egyre beljebb csalogat a balkáni zenei világ varázsos közelségébe, kisvártatva pedig egy fergeteges kolo forgatagában érezhetjük magunkat. A rá következő dalok segítenek kipihenni a kvázi testi fáradalmakat, a figyelmünk pedig újabb, élénk ingerekhez jut, miközben Vivien éneke méltán képezheti csodálatunk tárgyát. A Saxi kolo címe önmagáért beszél, ráadásul a tambura-had felélénkül erre, mi több: újult erőre kap a fúvós hangszer hatásos impulzusai által, amit hamarjában kamatoztatnak is, össznépi szinten. Mintegy a „féltávhoz” érve, a Cicka című számban ugyancsak Bencéé a főszerep.
Ezután igazándiból megélénkül a kedv, felpezsdül a vér egy olyan balkáni dallal, amit sokan talán tipikusnak mondanának. A Cigansko kolo pedig szédületesen tökéletes táncdallam – profiknak, hiszen az amatőrök (szerintem) megmozdulni sem tudnának erre a felfokozott ritmusra. Itt aztán megmutatja minden tudását a Poklade, amelynek meglétében aligha kételkedett eddig bárki is. Még egy kis erőgyűjtés, és...
Egy népszerű darab, a szenvedélyes Cororo bízvást felszabadít valamennyi, jól vagy rosszul leplezett gátlásod nyűge alól, csak engedd el magad! A Poklade lemezének magával ragadó, nagyon balkáni záró száma, a Tuttifrutti pedig már-már az újjá születés kortalan élményét nyújtja, legalábbis megtisztulva rak vissza ebbe a durván furcsa földi világba.
Ami pedig az összegzést, a konzekvenciát illeti: sose bántson, ha a lemezanyag vége felé közeledve máris Poklade-kedvelővé, súlyosabb esetben -függővé váltál, amelyre – valljuk meg - komoly esélyed van! Ez a felettébb pozitív élettani hatásokkal bíró, eufóriába torkolló muzsika voltaképpen egyfajta, vény nélkül kapható gyógyszer, amely mindenféle kockázatok és mellékhatások nélkül fejti ki áldásos hatását.

Olasz Sándor