Ma 2021. július 26. hétfő, Anna, Anikó napja van

Ifjú Szívek String Quartet: Giuoco Piano (FolkEurópa/Hangvető)

Két Király meg két Hegedűs, az négy király hegedűs, ugye? Majdnem, de hát nem adhatok fals választ a saját kérdésemre. A képlet megoldásának eredménye ugyanis éppen fele a „feladványban” jelzettnek.

Név szerint Miklós, illetve Máté. Végy melléjük egy nagybőgőst, nem pedig csellóst ezúttal (aki Király, méghozzá Tamás) és egy brácsást (aki Hegedűs, és Gergely Dávid), máris kész egy majdnem szabályos vonósnégyes, nem igaz?
Ami pedig az általuk lemezre vett, népzenei ihletésű művet illeti: annak első taktusaira bevillan egy lehetséges igazodási pont: Bartók! Nos, pont mégsem, mivel a Mester fél tucat vonósnégyesében a folk-hatások sokkal áttételesebben érvényesülnek.
Ám, ha mindenképpen valamiféle párhuzamot szeretnénk vonni, érdemesebb ráfigyelni Kovács Ferenc Magony vonósok című dupla albumának anyagára (Gramy Records 2003), különös tekintettel a Sziklarajzok című TranzDanz-előadás zenéjére, és nagyjából képbe kerülünk.
De a Giuoco Piano más. Kezdve azzal, hogy egy sakk megnyitás (kezdőknek való) lépéskombinációjához több köze van a címnek, mint a zongorához. És ezt a viccet komolyan gondolták. Kérdés ezek után, hogy a társaság maga mennyire vehető komolyan?
Ha engem kérdeztek: nagyon is! Az általuk előadott muzsika ugyanis az ún. komolyzene határán található. Azon a szakaszon, amelyik átellenes oldalán a népzene telepedett meg. És, a művet sem felejtették el megfűszerezni egy csipetnyi humorral!
Ha ez alkalmazott zene (részben az), akkor abból a ritka fajtából való, amelyik önmagában is életképes. A dolog érdekessége, hogy a számcímek beszédesek. Mindjárt az elején beleáll a társaság a békeharcba, egy feleselős, adok-kapok csúfolódó ((Taunter) felvállalásával. A második tétel címe: String Quartet No. 1., ami azért szép teljesítmény, mert a másodiknak híre-hamva sincs a lemezen. Ám ha önmagukat aposztrofálják első számú kvartettnek... Ez a felvetés annyiban jogos (a tréfát félretéve), hogy a népzenei és a klasszikus zenei elemek kifogástalan elegyet képeznek – a (jórészt a Hegedűs-fivérek által szerzett) teljes lemezanyag vonatkozásában. És ha a muzsika elegánsan könnyed voltát is érzékeljük, jólesik belátni, hogy a népzenei ihletettségű áll túlsúlyban, mégis csak.
Elegy. Rest. Számcímek ezek is természetesen, nem mellesleg többértelmű szójátékok. Ráadásul a nyomukban felhangzó muzsika bizony, mindegyik jelentésnek igyekszik megfelelni, méghozzá sikeresen!
A Romantic quintet pattogó ritmusaira (az egyetlen tradicionális eredetű darab a CD-n) ötödikként egy cimbalom csatlakozik a vonósnégyeshez (Kuti Sándor megszólaltatásában) remekül tömörítve a hangzást, de természetesen, nem csak erről szól a zeneszám.
Van itt még egy bájosan nyakatekert Scherzo, egy táncot parancsoló, ám relatíve szelíd Imperativus, és persze (holmi mérsékelten vidám) ráadás (Encore) nélkül sem maradhatunk.
Szeretnétek egyfajta, játékosan komolykodó alkotást teljes komolysággal vevő muzsikát hallgatni, a megszokottól eltérő, ismerősen ismeretlen hangzás által felturbózva? Nos, ezen a CD-n megkaphatjátok! A csalódás kizárt. Én legalábbis minden percét élveztem! A muzsika osztályon felüli minőségére egy szélesebb közönségréteg számára a Napra (és további formációk) hegedűse, Hegedűs Máté neve lehet a garancia. Ezzel együtt felkészülhettek a váratlanra, hiszen a régtől használt, de messze nem elavult formanyelv itt és most egyedi elképzelések által fogant, újszerű muzsikát bontakoztat ki.

Olasz Sándor