Ma 2021. július 26. hétfő, Anna, Anikó napja van

Susan Blake & Miskolc Dixieland Band: Love Wont Wait (City Park Records)

A meglepetés attól az ami, mert akkor és onnan kapjuk, amikor és ahonnan a legkevésbé várjuk. Bevallhatom: Susan Blake (vagy ahogyan nálunk, Szentesen ismerik, Imre Zsuzsi) CD-je bizony, a meglepetés erejével hatott! Több szempontból is.

Annyiból nem, hogy az Bécsből érkezett, hiszen az énekesnő (aki harsonán is játszik néha, mint a címadó számban) sok éve ott él, tudtuk. De hogy miféle muzsikával rukkolt elő! Hát ez az!
Azt adta vissza, amit (nyiladozó tehetségével) elvitt itthonról anno: a dixielandre alapozott szórakoztató zenét! Kinek jutna az eszébe ilyesmi manapság? Egyáltalán: van még dixieland-élet Magyarországon, Benkó Sándor sajnálatos eltávozása után? Természetesen igen (Molnár Gyuláékkal, illetve a salgótarjáni fesztivállal az élen), de hogy az országos viszonylatban is pezsgő lenne, nem igazán mondható el. Ráférne hát némi frissítés! Ha visszaimportálva a friss erőt, akkor úgy. (Most legalább megvan rá a lehetőség.)
Több jó okunk is volna erre: egyik az 1990. óta létező Miskolc Dixieland Band főszereplése, a másik pedig Zsuzsi saját szerzeményei (két számban magyar nyelvű sorokkal), amelyből a teljes lemezanyag összeállt! Igen, jól következtettek: egyetlen biztosnak vélt kapaszkodó: jazz-standard és dixieland világsláger nélkül készült el ez a lemez. Ráadásul, annyira erőteljes nótákból áll, hogy nem is hiányzik róla ilyesmi! Vagyis az egész, úgy, ahogy van, méltó a dixieland legjobb hagyományaihoz! Megvan benne a dallamos és lendületes dixie-pörgés. És, mintegy pihenésképp, amikor kell, odasimul melléjük egy-egy lírai nóta is, ahogyan illik. Mindezt összerakva arra jutunk, hogy tessék, itt van egy további meglepi, ami lehet, alig hihető, de attól még igaz.
Azzal együtt, hogy jól érzékelhetően a szórakoztatás igénye kapott kiemelt szerepet ezekkel a dalokkal, ha úgy nézzük, megteremtve (vagy megújítva?) a dixie-pop műfaját. Mindezt a könnyed énekfelfogás támasztja alá különösen, valamint a nem túlbonyolított dalszövegek. Ám, hiányérzetünk nem marad, mert valami üde fuvallat, tavaszi szellő-frissesség árad a nyomukban.
A számok levegősen, de precízen megkomponált hangszereléséből is (amelyeket csak dicsérni lehet, rámutatva a Miskolc Dixieland Band muzsikálásának első rangú kvalitásaira) hasonló érzés jön le, valamiféle ellenállhatatlan, magával ragadó lazaság kíséretében.
Gondűző, lélek-tisztító impulzusok várnak hát a hallgatóra, legalábbis arra a rétegre, amelyik még fogékony az efféle érzetek befogadására. Bevallom, az értékelés ezen pontján kezdek el aggódni valamelyest.
Vajon, megtalálja-e ez a muzsika a hozzá méltó, az őt megillető helyet a mai világban? Mondanom sem kell: manapság mások a zenei divatok, a mostani generáció, a mai potenciális közönség nagyon más zenéken nő fel, nagyon másként szocializálódik. Ha azonban – kis szerencsével – megtalálja őket ez a muzsika, őket is épp úgy megérintheti és megborzongathatja, mint az apáikat és nagyapáikat. Mert bizony, ennek a lemeznek a besorolásában benne van az „örök élet” státusza amellett, hogy a muzsika megállja a helyét bárhol a világon. Legszívesebben azonban mégis csak itthon hallgatnánk meg élőben, alkalomadtán (leginkább mielőbb) szűkebb hazánkban, Szentesen (is). Gyere haza Zsuzsi!
Kontakt: susanblakemusic@outlook.com. Honlap: susanblakemusic.com.

Olasz Sándor