Ma 2022. augusztus 10. szerda, Lörinc napja van

Kiss Ferenc: Kötelékek. A Vízöntő és a Kolinda históriája, meg egyéb történetek (Etnofon Bt.)

Az egy (nagyszerű) dolog, hogy Jávorszky Béla Szilárd megírta A magyar folk története c. könyvét (Kossuth Kiadó – Hagyományok Háza 2013), amelyben a Világzene és vidéke önálló fejezetet, Kiss Ferenc addigi életműve pedig egy egész oldalas összefoglalást kapott.

Ezzel együtt aligha képezi vita tárgyát, hogy Kiss Feri kötetbe rendezett emlékeinek, történeteinek is előkelő helye van a magyar világzene tékáján!
Ez akkor sem lenne másként, ha ő maga mérsékelt intenzitással dolgozna, és csak annyit állna az itthoni reflektorfényben, mint például a külföldre szakadt muzsikus társai. (Nem titok, a Kolinda egykori tagjaira gondolok.) Miért, miért. Egyrészt, mert legszebb ideje volt a finomhangolásnak a magyar világzene két alapvető fontosságú zenekara sorsának kronológiájában, amely bandák nélkül nem lehetett volna magyar világzene, legalábbis nem olyan, amelyet ma ismerünk, ám az is talán többéves késéssel.
Az iménti gondolat sorát folytatva. Másrészt azért, mert ez a könyv önmagában is élvezetes olvasmány! Szerzőjének sajátos humora, világlátása, a könnyed stílusa, a sztorijai, egyáltalán: az életpálya íve, kivételes volta, a történetek humánuma miatt, amelyeket lehetetlen nem észrevenni. A történések pedig akkor is érdekesek, amikor azok „csak” önéletrajzi alapvetések, sőt akkor is, amikor napló-szerűen, a szikár tényekre szorítkozva számolnak be az adott év legfontosabb eseményeiről. Ráadásul Kiss Feri – önmaga rovására is, akár - kendőzetlenül nyílt és őszinte tud lenni. Legyen szó az alkohollal vívott küzdelmeiről, a „csajos” történeteiről, a zenekari belharcokról, vagy az egyéb huzavonákról. Minden további mellett ezek miatt is hiteles a mondandója, és nem csak annak látszódik.
Mondjuk a szóhasználata is megérne egy kisebb tanulmányt. A lazán odavetett „tutajos tekintetű” kiszólást vajon hányan értik meg mostanság? Ki másnak jutna eszébe ma egy „álomalapítás”, és így tovább.
Az pedig immár szinte felfoghatatlan, hogyan zajlott az élet a vasfüggöny innenső oldalán? Hogyan lehetett azt akkor elviselhetővé, sőt működőképessé tenni? Milyen volt a hiánygazdálkodásos, kisszerű, hétköznapi korrupció, amelyben például a – zabszem-effektus működésbe lépése után - moszkvai rendőrök vásárolták fel a magánexportra vitt árukészletük maradékát?
Kiss Feri mai élete nyitott könyv a ráfigyelők előtt: szorgosan tevékenykedik, a szemünk láttára! Minimum néhány koncert erejéig bárki láthatja őt személyesen is, de közvetve, lemezek segítségével mindenképp elérheti.
Egyetlen hiányérzetem maradt a kötet áttanulmányozása után. Úgy vélem, nagyban segítette volna munkássága lekövetését, áttekintését egy komplett Kiss Ferenc-diszkográfia (kiegészítve az általa gyűjtött és/vagy szerkesztett, lemezeken publikált népzenékkel), de hát az utólag is pótolható a neten, vagy ha úgy tetszik, a következő kötetében. A mostani ugyanis az 1993-as évszámmal lezárul. Ám, nagy örömömre, készül a folytatás, Az Etnofon harminc éve címmel. Azt, hogy miért épp egy Makovecz-féle ”héttorony” látható a borító-fotón, egyelőre nem árulom el (de a jelen kiadványban utána lehet nézni).
CD- vagy DVD melléklete nincs a könyvnek, mégsem maradunk értékes muzsika nélkül. Na jó, nem éppen hifi minőségben, de hát valamit valamiért. Haladni kell a korral, lehetőleg költséget kímélve. Van egy jóképű QR-kód az utolsó oldalon, amit sikeresen feloldva csuda dolgok tárulnak elénk. Ha sok lenne egy szuszra, hát nálad is van youtube, bár van, amit ott sem találsz meg. A már-már archaikus hatású dokumentumfilm, a Kilenckissferenc viszont biztosan meglesz, de hát ez a könyv amúgy sem kizárólag a bónuszok miatt kell nekünk.
Jó, ha tudjátok, hogy a Kötelékek nem került kereskedelmi forgalomba: az info@etnofon.hu címen rendelhető meg, megfizethető, világzene-baráti áron.

Olasz Sándor