Ma 2022. január 28. péntek, Károly, napja van

Gabreal Sounds: Printed Reality (Szerzői kiadás)

Egy nagyobb szabású, közel ötvenperces művel jelentkezett ismét – immár ötödik alkalommal - a Soós Gábor neve által fémjelzett egyszemélyes zenekar, a Gabreal Sounds. Szintetizátor-muzsikát hallhatunk természetesen, ún. synthwave stílusban.

Ráadásul furmányos fantázia-mesét is kerekített hozzá Gábor, amit hosszadalmas lenne ezen a helyen elbeszélnem.
Ahogyan azt megszokhatták, akik figyelemmel kísérik a Gabreal Sound munkáit, most is filmszerű zene-folyamnak lehetünk fültanúi, tulajdonképp. A középpontban a nyolcvanas évek hangzásvilága áll: szintetizátor és dobgép kombó. Ez nyilván csak a mozdulatlan alapállás, amiből akármi is lehet. Lett is persze, de nem akármi!
A közelmúlt elektronikus zenei világában gyökerező, de a sémákat és sablonokat elvető, egyéni tervek szerint, tudatosan építkező, mondhatni, tipikusan „gabreales” alkotás. Kilenc szám, és ugyanannyi változatos karakterdarab. Legyen az mindjárt a Hullámváros (City of Waves) titokzatos feszkója, belső feszítő ereje. Ám amikor látszólag a dobgép dominál (Risky business), akkor jársz jól, ha a „mögöttes hangokra” figyelsz. És, ha hagyod magad rögvest elvarázsolni az angyalian vibráló csillogás (Vision of an Angel) által. Itt talán a magyar (vagy egynéhány világsztár) szintetizátor-varázslók művei is bevillanhatnak, de a Gabreal Soundot nem kell félteni, mert gond nélkül kiállja az összehasonlítás próbáját.
A road movie-hangulatot árasztó Midnight ride után ismerős dalcím következik, de csak az lehet ismerős. A rend kedvéért jegyzem meg, hogy a Love Hurst, amelyhez klip is készült, nagyon nem azonos a Nazareth által világhírűvé tett számmal de nyilván azt már kitaláltátok!
És következik a szépséges-látomásos Just before the dawn, amelybe mindenki azt képzel bele, amit a szíve diktál. A harc pedig a zenében is zajos (Battle mode on), a megfelelő eszközökkel megfestve, természetesen. Ez a küzdelem pedig vesztésre áll a főhősre nézve, legalábbis egy baljós jel (Cold flame) azt sugallja, de a remény nem veszett el, mivel felbukkan a földöntúli hatalommal bíró nagyfőnök, Umbra, aki elrendezi jól a történéseket. Az arcok és a ráncok kisimulnak, az izgalmas, változatos és valóban fantáziadús fantasy-music pedig véget ér.
E sorok írójának azonban még maradt egy kellemes kötelezettsége. Megnevezni a muzsika hangzásáért felelős Tomkovics Krisztiánt, az Alcyone stúdió munkatársát, aki kvázi társ-alkotóvá lépett elő ez alkalommal.
Minden bizonnyal neki is köszönhető, hogy azt merjem gondolni: ez már az a Gabreal Sounds lemezanyag, amellyel érdemes kiadók ajtaján kopogtatni, már ahol akad fogadókészség. Ezt leginkább a „bakelit”-piacon tudom elképzelni. És ez nem mese, viszont ami azt illeti, az akkor elolvasható lehetne a belső borítón (hiszen akadna felület rendesen), a „forgatókönyv” történései pontosabb nyomon követése végett.

Olasz Sándor