Ma 2022. május 19. csütörtök, Ivó, Milán napja van

Branka: Én Csépem (Fonó Budai Zeneház)

Ez az a lemez, amelynek a jelentősége bizonyos tekintetben a Söndörgő 2010-es, Lost Music of the Balkans című, a világhír mezsgyéjét szántogató albumáéhoz fogható.

Egyetlen, ám annál nyomatékosabb érvet hozok fel mellette: megszületésével Básits Branka szülőfaluja, a Ráckeve közelében található Szigetcsép is rákerült a magyarországi délszláv népzene térképére!
Azaz, egy kicsivel korábban került rá, hiszen a zeneakadémiai szakdolgozatát Branka pontosan erről, a csépi saját gyűjtéseiről írta. (Ki hitte volna, hogy a XXI. században is lehetséges érvényesen népdalokat gyűjteni Magyarország területén?) És amint a mellékelt ábra mutatja, a feldolgozás folyamata tovább futott, mégpedig szólóalbummá változva, Herczku Ágnes Hozományával távoli rokonságot mutatva.
A két délszláv gyökerű lemezanyag eredendő hasonlóságának említése után a különbség érzékeltetésének is következnie kell. Az alapvető eltérések a hangszerelésben tapasztalhatóak. A Söndörgőé mint tudjuk, tamburazene. Branka lemezén is jelen van ez a hangszercsoport, ám kevéssé bír nyomatékkal. A hangszeres vezetést most a Zűrös Banda egyik korszakát meghatározó Wertetics Szlobodán vállalta fel, természetesen a harmonikája segítségével. Básits Branka szenvedéllyel fűtött, énekes jelenléte szintén állandó, folyamatos.
A Zűrös említése egyébként is megkerülhetetlen, hiszen Branka (aki két kultúra örököse) a Banda énekesnőjeként került a magyar világzenei körforgásba, hogy aztán – további formációkban való ténykedése, illetve közreműködése mellett – önálló zenekart is alapíthasson. Az alábbiakban felsorolt muzsikusokkal készített, a jelen írás tárgyát képező, személyes érintettségű lemezanyag pedig – alighanem a „valóra vált álom” kategóriájába tartozik. És az efféle álommal mi, közönség is jól jártunk. Egyébként a hazai népzenei szcénára éppenséggel ráfért ez a vérbő, lüktető erejű frissesség, hiszen a szerb vérmérséklet, mentalitás külön tanulmányt érdemelne. Szerencsére, bőségesen kapunk belőle ízelítőt.
Bevallom, arra azért nem számítottam, hogy egy Özvegyasszony panasza lesz a csépi kapudrog, mert a magyar nép ugye van annyira álszemérmes, hogy ilyesfajta dolgokkal nem igazán hozakodik elő.
Szigetcsép tájéka sík vidék (mint a Csepel-sziget egésze), ám a másodikként felkerült népdalt ma a Boszniai Szerb Köztársasághoz tartozó Jahorina-hegy ihlette, amely számba Szlobodán hangulatos harmonika-szólót ültetett.
A ballada viszont a szerb lelkület tartozéka is. Itt és most Jován balladáját hallgathatjuk meg kissé hosszadalmasan, de pazar szín-gazdagsággal. A további dalok pedig – amennyire az a magyar nyelvre átültetett címekből megítélhető – mindennapi témákról szólnak, a maguk természetes módján. Tájakról, időjárásról, emberekről, szerelemről. Szavakkal nem, de közvetve, szellemiségében Bartókról is, aki „a népek testérré válása eszméjét” (eszményét?) próbálta hirdetni. Hadd ne boncolgassam, mit jelent mindez a 2022. év hétköznapjaiban. Azért sem, mert ez a csodálatos muzsika nagyságrendekkel értékesebb és fontosabb a mostanában zajló történéseknél.
Nem, nem beszélhetünk „vegytiszta” népzenéről, hiszen jazz- és világzenei elemek is megmutatkoznak benne. Az összkép azonban egységes és jellegzetes, hibátlan stílusérzékkel megfestve. Természetes, hogy a projekt Branka triójára épül, amelyet a már említett Wertetics Szlobodán, valamint György Mihály (pengetős hangszerek) társaságában alkot az énekesnő. Mellettük fontos szerepet kapott Rodek Krisztián, Szirtes Edina „Mókus”, Gera Attila, ifj. György Mihály, és persze a Zűrös-különítmény Babcsán Bencével, Boros Attilával, és – a záró számban – Kertész Ákossal.
A belső borítóra nyomtatott QR-kód segítségével további információkat kapunk a felettébb izgalmas lemezanyagról és annak főszereplőjéről, aki az elbűvölő egyéniségével aligha csak az én szívembe lopja majd be magát, az ő első albumát megismerve.

Olasz Sándor