Ma 2022. augusztus 10. szerda, Lörinc napja van

Herczku Ágnes: Hozomány - Magyarvista (Fonó Budai Zeneház)

 Herczku Ági, kétszer. Egyszer az énekesnő, másszor a népdalgyűjtő szerepében, egyazon kiadványon.

Sőt ha úgy tetszik, mindez duplán érvényes és igaz, hiszen egy hasonló koncepció mentén létrejött dupla albumot már kaptunk tőle, mégpedig visai (tehát nem vistai) gyűjtéssel és feldolgozásokkal. (A lemez értékelése természetesen fellelhető a Riffen.)
Emlékeztetőül: az immár második alkalommal megvalósult elképzelés lényege az, hogy az egyik CD-n a gyűjtés(ek) során készült hangfelvételek részleteit, a másikon pedig Herczku Ági és zenekara értelmezését, feldolgozását adják közre, mégpedig az adatközlő megmutatott, felgyűjtött dalokat állítva a középpontba. Most sem történt ez másként.
Mellesleg, hatalmas mázlink van azzal, hogy Ági jókor volt jó helyen, ráadásul visszatérő vendégként. A titok nyitja nem más, mint András Jánosné Gergely Erzsi „Erdei” (1931-2015) személye, aki az adatközlők sorában rendkívüli egyéniségnek számított és számít. Nem csupán azért, mert könyvet is írt (ami közvetlenül most nem kapcsolódik ide), sokkal inkább azért, mert az éneke és a mögüle megmutatkozó személyisége nyolcvan évesen is lenyűgöző. Továbbá, mert ő olyan szinten élte meg és szerette a saját egyéniségére szabni a népdalokat, hogy egyik-másikhoz a meglévőhöz szinte tökéletesen idomuló szövegeket írt, amely megoldás – manapság – mondanom sem kell, mekkora kuriózum. Mintha az idő kútjából kapaszkodott volna fel hozzánk, a napvilágra.
Nos, efféle ínyencségek fültanúi lehetünk, hiszen (túlzás nélkül) az utolsó óra utolsó másodpercében készült a felvétel – Herczku Ágnes jóvoltából. Ezzel Magyarvista végérvényesen felkerült a magyar népzene virtuális térképére.
Erzsi néni igen magasra rakta a mércét, feladva a leckét az őt kedvesen faggató kolléganőjének. De hát Herczku Ágit valósággal doppingolja az efféle kihívás. És nem csak őt. Választott társait is, akik remekül beszélik a Kolozs megyei táj zenei nyelvét. Hegedűsei, Major Levente és Gombai Tamás jól húzzák Antal Ferenc „Árus”, Varga Ferenc „Csipás” vagy Nonika Miklós „Hitler” modorában. Ági pedig egy új énekest, Szél Gábort vitt magával a mikrofon mögé a jeles alkalomhoz, hogy csak a kvázi szólistákat említsem név szerint. Tudjuk, hogy Áginak remek érzéke van a bandázáshoz, ami önmagában garanciát jelent az aktuális zenekara minőségére nézve. A személye pedig régtől külön fejezetet képez a magyar népzene legújabb kori fejezetében, amelyre az izmosodó sorozata, a Hozomány csak ráerősít.
Tudni kell azonban, hogy ez rendhagyó Herczku-lemez. Az abszolút főszereplő ugyanis itt nem ő. Mint egy nemzetközi kupában is küzdő, jól rotált futballcsapatban, úgy osztódnak el a játék-percek.Sok a kíséret nélküli ének, amelyből Szél Gábor (akiről bizonyosan sokat fogunk még hallani) talán Áginál is jobban veszi ki a részét a munkából. Egyetlen szám, egy legényes erejéig ennek az ellentettje is igaz: csak a zenekar játszik, az énekeseik pihennek.
A feldolgozott dallamok közül számos utal az adatközlő személyére és környezetére. Ennek megfelelően szinte bizonyos, hogy az ő habitusa van ekkora hatással a lemezanyagra. Eklatáns példa rá a több mint húszperces Mulatság „Erdei” módra, amelynek alaphangulata felhőtlenül vidámnak a legjobb indulattal sem nevezhető. Sokkal inkább a sajátja egy olyan belső feszítő erő, amely az ember legbensőbb érzelmi világából készül épp feltörni, elszabadulni. Úgy vélem, Gergely Erzsi „Erdei” nagyon büszke lenne rá, ha hallaná, mi pedig nagyon szerencsések vagyunk, hogy hallhatjuk.
Most hogy van, már tudjuk, mit veszítettünk volna, ha nem készül el ez a lemez. A hiánypótlás azonban megtörtént, mindannyiunk örömére!

Olasz Sándor