Ma 2022. május 19. csütörtök, Ivó, Milán napja van

Sőregi Anna: Széki versek (Fonó Budai Zeneház)

A magyar népzenei szcéna nem kizárólagosan a népdalkincsünk tárháza miatt vált dúsgazdaggá. Sorra „teremnek” benne ugyanis olyan ifjú előadók, akik bámulatos képességekkel, valamint a létező művészi eszközök lehető legteljesebb birtokában lépnek elénk.

Sőregi Anna e kiválasztottak egyike.
Az énekesnő egyetlen (mégpedig a magyarországi táncház-mozgalom origójává lett) település, Szék népzenéjére fókuszál. A helység jellegzetes muzsikáját számosan műsorukra tűzték, kezdve például „az első generációs táncházas” Sebestyén Mártával, bezárólag a Fonó Zenekarral (akik feldolgozása időrendben nem a folyamat végén áll). A további, fontos előadásokat hosszan sorolhatnám, sőt azoknak a zenészeknek a neveit is, akik számára a széki muzsika életre szóló, vagy „csak” meghatározó élményt jelentett. Mégis, elöljáróban kijelenthetem: Sőregi Anna munkájának igenis, helye van az efféle sorban! (Kifejezetten autentikus igazodási pontként az egyik leghíresebb széki prímás, Ádám István „Icsán” 2000-ben, a Fonó által kiadott lemezét ajánlom szíves figyelmetekbe – az Új Pátria sorozat megfelelő darabja mellett.)
Van itt még valami: a kolozsvári születésű Korniss Péter ikonikus, széki táncházas fotói, amelyeket mindenki felismer, aki kicsit is jártas az adott témában. Ezekből ismét kapunk ízelítőt, mégpedig a gyönyörű kiállítású, könyv formájú album belső lapjain.
Ilyen, kivételes megjelentetés közepette (amelyet nyilván előre elterveztek) mik lehettek a legérdekesebb és legvonzóbb feladatok az előadó(k) számára? Talán a kevéssé ismert gyűjtések népszerűsítése, vagy hiteles, az új évezredben is érvényes és élvezetes múlt-idézés? Nos, ha jól érzékelem, Sőregi Anna mindegyiket felvállalta, mi több: sikerrel oldotta meg! Nem szólóban, hanem egy fantasztikus, sokat próbált alap-csapattal. (Az utóbbi jelzőt nem feltétlenül a jelen produkcióra vonatkoztatva értem, bár nem is zárom ki azt.) A hegedűsök Halmos Attila és Gombai Tamás. Brácsa, vokál: Árendás Péter, bőgőzik és vokálozik Havasréti Pál. Aligha meglepő vagy merész a megállapítás, amely szerint mindannyian anyanyelvi szinten képesek tolmácsolni a széki muzsikát. Jelzés-értékű érdekesség, hogy a vendégmuzsikusok között azt a Kelemen Lászlót is ott találjuk, aki sokak számára a Hagyományok Háza leköszönt igazgatójaként ismerős, most pedig – harmónium-játékán túl - a lemez zenei rendezője.
Ez az írás azonban Sőregi Anna népzene iránti elkötelezettségéről és művészi kvalitásai dicséretéről kell, hogy szóljon elsősorban! Az erőteljes, tiszta, egyszersmind karakteres énekhang szerencsénkre, alap-adottság nála. A rá leginkább jellemző előadásmódot, az érzelemdús, szívből jövő éneklést pedig alighanem Márk József, Icsán bandájának vezető énekese hagyományozta rá. Ez a gazdag szellemi örökség Annánál méltóbb helyre talán nem is kerülhetett volna! Ezt igazolja vissza a CD kvázi meglepetés-darabja is, az Egy szép csillag ragyog című Szent István-napi köszöntő, amely ünnepi fénytörésben világítja meg a lemez készítésében részt vett sokoldalú társaságot.
Ezzel együtt be kell vallanom, hogy Sőregi Anna itt hallható előadásának osztályon felüli minőségét nehéz visszaadnom megfelelő pontosságú szavakkal. Ám már most tudható, hogy az ő káprázatos tehetsége, az elhivatottsága és persze a fiatalsága megfelelő garanciát jelent a magyar népzene tovább élésére, ígéretes jövőjére nézve.
 

Olasz Sándor