Ma 2022. december 6. kedd, Miklós napja van

Marlboro Man: Kínos (Szerzői kiadás)

Mondok három lemezcímet: Egyre lejjebb. Kakasütés. Zene süketeknek. Na gyerekek, mit fogunk venni a mai énekórán? Csak azok a trógerek tudják, a hátsó padban?

Na, ez kínos. Akkor inkább megmondom én.
A mai órán Marlboro Man új CD-jéről fogunk tanulni! Előbb azonban ismételjük át, ami eddig tudunk a zenekarról. Hol volt, hol nem volt, de leginkább mégiscsak volt, mégpedig a kilencvenes évektől kezdve egy derék punkbanda. Ez a társaság egyszer a fejében vette, hogy megkomolyodik. Tíz évvel ezelőtt kisütötték, hogyan kéne, és annak kakasütés lett a vége. Mindenki figyel, mert ez lesz a házi feladat!
Tudjuk ugye, hogy a zenekar lelke, zeneszerzője, szövegírója, gitárosa, frontembere mindenkor Gerdesits Faszi, a tettestársai viszont változtak az idők során. Dalszövegei legfőbb jellemzője a szarkazmus. Nem röhög, megnézi az Idegen szavak szótárában, és rájön, hogy már rég nem a kakasütésről beszélek.
A kérdés az, hogy milyen lett Faszi bácsiék hetedik lemeze! Ki mondta, hogy fasza? Hallottam ám, de nem haragszom érte, mert igazat mondott, akárki volt. A Marlboro Man valamilyen szinten túllépett a tavalyi, (vagyis a 2021-es) Zene süketeknek szikár hangszerelésén. Túlzásba azért nem vitték a dolgot, viszont a mostani hangzás olyan, hogy rendesen kitölti a teret.
Gerdesitsen kívül leginkább a több hangszert megszólaltató Selmeci „Basstard” Péter a felelős érte. Érdekesség, hogy basszusgitáron bizonyos Gerdesits Máté mutatkozik be. Néhány dalban persze mások is közreműködnek.
A számok pedig kivétel nélkül nagyon rendben vannak tényleg, mind a tizenegy! Az első nóta, az Az vagy elbaszott (nem beszélünk csúnyán!), olykor gyomorforgató hasonlatai nagyon ülnek, vagy csak hevernek ott, „mint … patkánytetem a szilvalekvárban”. Rögvest meghozta az étvágyat a Marlboro Man-hez, ugye? A méltó folytatás is elkövetkezik, de nem minden dal ennyire direkt. (A címadó ilyen még: tökéletes kórkép a mi kis, fogyó holdhoz hasonlatos országunkról.) Nyilván, a többségük nem nélkülözi a befogadó humorérzékének a szükségességét, és/vagy a világlátás azon képességét, hogy a jelenségek visszáját is vedd észre, ne csak a színeit. Ám, ha megáldottak vagy megvertek titeket is effélével, élvezni fogjátok a Kínos minden percét!
Tudvalevő, hogy Gerdesits bácsi mellékesen a Quimby dobosa, hiszen ki a fene tud ma megélni kizárólag a főállásából ebben az országban. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy olyasmi történt ezen a lemezen, ami a Marlboro Man életében (tudtommal) még nem! Rákerült ugyanis két olyan nóta, amelyeket a Quimby is befogadhatna a sajátjaként! (Naná, hogy nem én döntöm el az ilyesmit, de nem árt, ha tudjátok, milyen a dübörgés.) Melyekre gondolok? Nos, az egyik az Az úr tudja faramuci lírája. A másikra mindegyikőtök simán rájön, hiszen az nem más, mint a Dögűzés: Kárpáti Dódi ördögi, dögös performansza. Ne feledjétek hát, hogy ezt a két dalt is megtaláljátok ezen a CD-n, ami nálam egyértelműen dobogós helyen áll a Marlboro Man diszkográfiájában. Bizakodásra ad okot, hogy megtapasztaltuk már a Qiumbynél a dalvándorlás működését. A magam részéről mégis a biztosra mennék! (Nem is értem, mit pofázok itt, amikor nekem már megvan a lemez.)
Gyerekek! Szórakozzatok jól! Hogy mi lesz belőletek, mire felnőtök, a fene se tudja, de engem rohadtul nem érdekel. Aggodalomra azonban semmi okotok. Amíg meglesz az a szabad ágy az Aranyifjú című nótában kétszer is megénekelt elmegyógyintézetben, addig a jövőtök be van biztosítva, kedves fiúk, lányok! Oké, kicsengettek, mehettek szünetre, de a Marlborot ne szívjátok, hanem hallgassátok. Így jártok jobban, nekem elhihetitek!

Olasz Sándor